Pozícionáld magad térben és időben!

Amikor belemerülünk az álomvilágba, fontosak a következő adatok: ki vagyok, hol vagyok, mennyi idő telt el, kik vannak körülöttem. Ha ezek nem tiszták, akkor illuzórikus helyzetben találhatjuk magunkat. Miért? Mert nem akkor gondolkodunk el ezeken, amikor valójában kellene.

Akkor mikor kellene?

Akkor, amikor eljön az ideje, a helye, és már a körülöttünk lévők is készen állnak rá. Ha betartjuk ezeket a szabályokat, akkor viszonylag nagy az esély arra, hogy nem ér váratlanul minket egy esetleges csalódás.

Csalódááás???

Igen. Csalódás. Az álomképekben az a szép, hogy az átlagemberre nem akkor tör rá a képzelődés, amikor pozitív végkifejlete lesz egy gondolatnak, hanem amikor egy nagy fájdalmat készít elő. Ez a nagy fájdalom pedig abból adódik, hogy hiányunk van. Valamivel nem vagyunk megelégedve, azért ábrándozunk egy szebb jövőről, egy biztos párkapcsolatról, gyerekekről. A hirtelen támadt űrt hirtelen kitölti egy gyönyörű kép, amibe belekapaszkodhatunk, és végül, mikor felfeslik a széle, és szembesülünk azzal, hogy ez nem a valóság, nem akarjuk tudomásul venni.

Hogy miről is van itt szó?

Mi, nők, sokkal érzelmesebbek vagyunk, mint a párunk. Többet várunk el a kapcsolattól, mint a férfiak. Egyszerűen azért, mert belénk van kódolva, hogy előre lássuk, tudunk-e tervezni szép esküvőt, családot, otthont. Nincs is ezzel baj, csak amikor ezt közöljük a másik féllel, elfelejtjük, hogy ő még nem biztos, hogy készen áll erre. Sőt, a férfiak többsége akkor hagyja faképnél a nőt, amikor a házasodás igénye a tudomására jut.

Akkor már nem is lehet álmodozni?

Dehogynem. Csak ne akarjuk adóellenőrként behajtani az álmunkat a leendő férjünkön, (persze, ha nem szalad el hamarabb), mert nem tudhatjuk, hogy az ő fejében milyen meghatározás szerepel a házasság címszó mellett.

Megoldás?

Mivel a világ már nem a régi, és a nők hamarabb nyilvánítják ki, hogy férjhez akarnak menni, csak annyit tehetünk, hogy nem tapossuk el nagyanyáink hagyományát. Vagyis hagyjuk, hogy a választottunk egyszer kimondja, amit már régóta hallani szeretnénk. Ha pedig nem teszi meg, akkor érdemes finoman megkérdezni, hogy neki mi a fogalma erről. Viszont ha már ez sem segít, akkor lőttek a közös jövőnek.