Temperamentumos nőtársaim, ez egy kényes téma, tudom, és azt is, hogy a férfiak is képesek bicskanyitogató, gonosz riposztozásra, de mégis, suszter vagyok, a kaptafánál maradok: beszéljünk most csak rólunk, nőkről. Senki nem jókedvében szól a kellőnél durvábban a párjához, nem is szeretünk ezen gondolkodni, miután megtettük. Hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat? Teljesen és maximálisan? Nem én találom fel a spanyolviaszt, ha azt mondom: sehogy. Azért sehogy, mert egy kapcsolatnak a konfliktusok természetes velejárói, és az ilyenkor elhangzott szavak bizony nem mindig a legszebbek. „A víz is megposhadna, ha néha meg nem zavarosodna”, idézem apai nagyapám bölcs szavait. De az, hogy egy otthoni, ritka veszekedéskor azonnal megbánt dolgokat mondunk a másiknak, messze nem egyenlő azzal, hogy a nyílt színen, mások füle hallatára beszélünk vele gorombán. A két véglet között szép, tágas tér húzódik, amin nem érdemes hosszú sétákat tenni, hiszen nem éppen napfényes vidék.

Akik már társaságban is képesek szóban durván egymásnak esni, azoknak valószínűleg sokkal nagyobb gondjai vannak. Hiszen, ha nem kettesben vagyunk, akkor az ember akár a háttérben meghúzódó konfliktusok dacára is civilizáltan, kedvesen igyekszik beszélni a párjával. Egyrészt azért, mert a környezetünknek szemernyi köze sincs a kettőnk közti aktuálisan paprikás hangulathoz, másrészt, mert az illem így kívánja, harmadrészt pedig, és ez a legfontosabb, a párját, akármilyen dühös rá éppen, senki nem akarja megalázni. Márpedig egy nyilvános összeszólalkozás pontosan ezt vonná maga után. S akkor most nem is térünk ki a férfiak roppant sérülékeny egójára, amivel minden nő szembetalálta már magát, aki kapcsolatban él vagy élt. Egyébként sem szép látvány a sértett oroszlán, pláne akkor nem, ha nyilvánosan szakad rá az ég.

A konfliktusok megoldása a kettőnk dolga

Vagyis a párunké és a miénk. Amikor összetűzésbe keveredünk, legyen az ok akármilyen kis, vagy kicsit nagyobb dolog, javaslom, mint minden eddig tárgyalt ügyben, végezzünk némi számvetést, még mielőtt leteremtenénk a férfit, vagy hagynánk, hogy minket is felbosszantson, ha már önmagát sikerült. Ha hosszabb ideig tart a probléma megoldása, kérhetünk segítséget. Nem kell mindjárt párterapeutához futkosni, bár manapság divatos, elég, ha előveszünk egy objektívnek mutatkozó barátnőt, vagy egy szülőt, akinek van fél órája, hogy átmenetileg pszichológust játsszon. Mások kívülről talán objektívebben látják a gondunkat, és biztosak lehetünk benne, hogy sem a barátnő, sem a szüleink nem fognak utána mások társaságában a mi párkapcsolati konfliktusainkról csámcsogni.

Persze a legjobb, ha megoldjuk egyedül, kettesben. Elkerülhetetlen, hogy néha a kelleténél hangosabban szóljunk egymáshoz, de, ahányszor csak lehet, előtte számoljunk tízig – nem viccelek! –, és ültessük le a hímet a kedvenc foteljába, és üljünk le mellé egy kis régimódi kommunikációra. Ami zavar, ki kell mondani, meg kell oldani. Tanácsként, útravalóként kapjunk a szüleinktől a kapcsolatainkra nézve, hogy „csak azt viseld el, amit egy életen át is elviselnél”. Ami nem ezt a kategóriát erősíti, mehet a „megbeszélendők” mappájába, és, ha nem is azonnal, amikor kibukna belőlünk, de egy alkalmas pillanatban elő kell venni. Légy elszánt, bátor és őszinte, Kedvesem, de ne légy durva, szőrszálhasogató és gonosz. Mindent kezelj a maga helyén. A párod tényleg rossz fát tett a tűzre, és azzal bosszantott fel, vagy csak apróságról van szó, amivel épp rossz pillanatban talált meg téged? Te ismered őt, akárcsak ő téged. Ha beleszerettél egy rendetlen alakba, ő nem fogja színek szerint csoportosítani az ingeit akkor sem, ha a fejed tetejére állsz. De azt, ha kedvesen figyelmezteted rá, elérheted, hogy a használt ing egyenesen a szennyesben landoljon, és ne tegyen kerülőutakat a szék karfáján, vagy a macskára hajítva.

Alapvetően senkit nem tudunk megváltoztatni

Ezt el kell mondanod magadnak, ha kell, többször is, amíg meg nem érted, és nem kezeled alapvető igazságként. Te ebbe az emberbe szerettél bele, és ő az összecsiszolódásotok során, ami, mint mondtuk, konfliktusoktól biztosan nem mentes, változni fog, akárcsak te, de nem fog alapjaiban megváltozni. Ha valami gondod van, mondd el neki, és beszéld meg vele. Mindegyikünk szereti és becsüli a párját, de, tedd a szívedre a kezed, ő a te lelked rezdüléseinek megérzésében nem egy mester. A finomságokra a nők tudnak jobban figyelni, ez egy a számos csodás tulajdonságunk közül. Gondolj bele, a férfiak fennen hangoztatják, hogy csak tizenhat szín van a világon! Hát honnan tudná, hogy téged épp mi zavar az, aki nem tudja, mi az a bézs? A lehető legtöbb konfliktust a beszéddel tudod megelőzni. Mindet így sem, de a legtöbbet talán. Ezen nem mindig kellemes beszélgetések, de ha te ezzel az emberrel szeretnéd a következő évet, meg a következőt, meg a rákövetkezőt is, akkor ezeket be kell iktatni a rutinba. Sokkal jobb néha egy-egy nehezebb beszélgetés otthon egy vacsora mellett, mint az elfajuló hangos szóváltás egy társasági eseményen, vagy egy szakítás, válás. Légy te a nyíltabb, az előre gondolkodóbb, a toleránsabb. És beszélj. A kapcsolatod meghálálja.