Közülünk sokaknak már azzal is gondjai vannak, ha a pasi egyáltalán nélkülük mozdul ki. Nem hisznek a „kanbuli” intézményében, azt sejtve, hogy, ha ők nem is, más barátnő azért megjelenhet ott, vagy ne adj’ isten, azért mennek a férfiak, hogy ott más nőkkel ismerkedhessenek. Most, nőként, kiállok a férfiakért: ez az esetek nagy többségében teljesen alaptalan gondolat.

Már több ízben volt szerencsém beszélgetni rendszeres Kolbászfesztiválozókkal. Reménnyel telve kérdeztem meg, mi is zajlik valójában ezeken a misztikus eseményeken. Azt felelték, hogy a nők elképzeléseiből nagyjából annyi igaz, amennyi abból, hogy minden női összejövetel fehérneműs párnacsatával telik – tehát nagyjából semennyi. Persze, ahogy nálunk szó lehet fehérneműről, ott is lehet szó más nőkről. De azért ez nem olyasmi, amitől tartani kellene.

Nem szabad korlátozni a férfit az alkalmankénti fesztiválozásban. Erre nekik is szükségünk van, ahogy nekünk is kell néha némi idő a barátnőinkkel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy jó pofát kell vágnunk ahhoz is, ha állandóan eltűnik „lemegyek a fiúkkal sörözni” felkiáltással, és a hónap négy hétvégéjéből kettőre ugyanilyen indokkal válik köddé. De azért lehet ezt kezelni. Mi milyen gyakran szeretnénk kimozdulni a barátnőinkkel? Hetente, kéthetente? Havonta? A férfiak igényei ebben az esetben kivételesen nagyon hasonlóak a mieinkhez. Nem kell rajta csodálkozni, mert ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne szeretnének minket.

Lehull a lepel

Mit is kell igazából tudnunk ezekről a Kolbászfesztiválokról? Mivel betekintettem a „másik oldalra”, most már azt mondom, minél kevesebbet tudunk, annál jobb. Nem, továbbra sem azért, mert megcsalósdi forogna minden kimozduló férfi fejében. Egyszerűen csak azért, mert olyasmikről is beszélhetnek, hiszen ezért mennek, ami a mi fülünknek vagy nem kellemes, vagy egyszerűen unalmas. Nőkről sem beszélnek sokat, akármilyen hihetetlen. A párunk nem azért megy, hogy kibeszéljen minket. Más nő meg, megesik, hogy szóba se kerül. Hiszen pont azért mennek, hogy nélkülözhessék egy kicsit a női társaságot, miért akarnának a nyakukba venni egy estére egy teljesen ismeretlen nőszemélyt? Nekünk, barátnőknek számtalan előnyünk van az ismeretlen nőkkel szemben a párunk szemében. Ezt talán nem kell részleteznem. Ezeket az előnyöket a férfiak is ismerik.

Javaslom azoknak, akiknek gondjai vannak a Kolbászfesztivállal (a kamaszlányok nyelvén: Kolbifeszttel), hogy a saját érdekükben tegyenek lakatot a szájukra. Ahogy a férfiaknak tanácsolhatjuk, hogy tegyenek meg minél többet azért, hogy a párjuk (értsd: mi) minél jobban érezzük magunkat, magunkévá kell tennünk a saját szabályunkat. Szavazzunk bizalmat a férfiaknak. Aki minket szeret, akivel egymást választottuk, annak annyit igazán megtehetünk, hogy maximum jó utat kívánunk, amikor bejelenti a kanbulik ritka alkalmai egyikének közeledtét.

Újra itthon

Amikor a „megfáradt utazó” hazatér, boldog lesz, hogy újra velünk lehet. Ez így van akkor is, ha csak egy estére ment el, de ha egy egész hétvégét töltött kizárólag férfiak között, akkor méginkább. Hiányzik majd neki az otthon, mi, a nő, aki szereti. Hiányzik neki a főtt étel a hosszú pizzázás(ok) után, és szeretne visszatérni a valóságba, a hétköznapokba, természetesen velünk.

Ne bántsuk vallatással, amikor hazaér. Megsértjük vele. Ő se faggat minket fékevesztetten, ha a barátnőinkkel voltunk. Ne akadjunk ki azon, ha fáradt, nem azért van, mert a nem is létező másik nővel történtek szívták el az erejét, hanem azért, mert esetleg ivott, és már késő van, vagy azért, mert egész álló hétvégén mulattak és lazítottak. Férfiként ez nagyon igénybe veszi a testet, mert ez gyakran sok alkoholt, kevés alvást és egyéb ehhez hasonló dolgokat jelent.

Viszont hálás lesz, ha látja, mennyire örülünk annak, hogy hazaért. Ha van lehetőségünk, főzzünk is akkorra, hogy valami friss étel várja, de, ha erre épp nincs idő, akkor is rakjunk mindent rendbe. Mondhatjuk, hogy a férfiak a maguk részére nem szokták kötelezőnek érteni a rendet, de azt igenis értékelik, hogy, ha végre hazaérnek, mindent rendben találnak, és látják, hogy semmi sem változott, mióta elmentek. Azt, hogy itthon béke van és szeretet. Hiszen általános szabály, hogy ahova jó hazajönni, oda igenis hazamennek. Mindenféle gyanakvás, esetleg fenyegetés, vagy vita felesleges. Örül neked, amikor hazaér, örülj neki te is.