Kerestetik a Tökéletes Férfi... de miért menekül?

„Eladó, kiadó most a szívem!”

Gyakran hangzik el bizonyos nők szájából, hogy „Nem akarok egész életemben dolgozni, azt akarom, hogy a férjem tartson el.”. Ezeknél a nőknél a fickó jövedelme nagyon is nagy súllyal esik latba, és talán még a személyiségénél is fontosabb. De mégis, milyen üzenete lehet az ilyen viselkedésnek a férfiak felé? Nos, az üzenet a következő: anyagi támaszt keresünk, és hogy milyen a partnerünk, valójában csak másodlagos tényező a pénze mellett. A helyzet azonban az, hogy a legtöbb, magára valamit is adó férfi aligha olyan nőt keres, akinek mindene a bankszámla.

Tehát valljuk be, hogy az ilyen nők eléggé heterogén képet tudatosítanak magukról a férfiakban. Függetlenséget akarnak és egyenlő elbánást, ugyanakkor ha a partnerük nem viszi el valami elegáns helyre vacsorázni, vagy nem veszi meg azt a cuki kis karkötőt, amiben mindössze két gyémántkő van, akkor már labdába sem rúghat náluk. Mit üzenünk ezzel a férfiaknak? Azt, hogy kettős mércével mérjük a dolgokat, és csak akkor ragaszkodunk az egyenlőséghez, ha az érdekünkben áll. Megkérdeztünk néhány pénzes fickóra vadászó nőt, lássuk, hogyan vélekednek.

Franciska (27 éves)

„Hozzászoktam egy bizonyos életvitelhez. Szeretek előkelő étterembe járni és szép helyekre elutazni. Olyan férfira van tehát szükségem, aki képes megadni nekem mindezt. Mert ez nagyon fontos számomra.”

Barbara (31 éves)

„Igenis tudom, mit várok el a férfiaktól, és a sok pénz valóban része az elvárásaimnak. Emellett persze kedvelem a jóképű, bohém fickókat is, de ha találkozom valakivel, akihez vonzódom, és nincs pénze, akkor többet nem randizok vele.”

A férfiak persze pontosan tudják, miért oly lelkes hívei a nők az elkötelezett párkapcsolatoknak. Azt is megértik, hogy a pénztárcájuk vastagsága sokszor komolyabb vonzerőt gyakorol, mint a személyiségük. Éppen ezért a legtöbb fickó próbálja nem elkötelezni magát. Gábor (29 éves) nagyon jól megfogalmazta ezt a kérdéskört:

„Nem akarom elkötelezni magam senki mellett, és nem akarok kitárulkozni sem, amíg nem vagyok biztos a másik szándékaiban. És sokkal több férfitársam hajlana az elkötelezettség irányába, ha nem lennének ilyen kételyeik a nőkkel kapcsolatban. Ha egy nő, akibe beleszeretek, meg tud győzni róla, hogy velem akar lenni, és nem egy férfival, akinek dugig van a pénztárcája, máris az övé vagyok. Egyébként pedig igyekszem kordában tartani az érzelmeimet.”

Láthatod, hogy kevés férfi akarja magát élelmiszerjegyekre váltani. Találni egy olyan férfit, aki elégedett a karrierjével, talán egészségesebb, reálisabb cél, mint találni egy olyat, aki sokat keres. Természetesen senki sem akar olyan partnert, aki csak sodródik az árral, és vajmi kevés érdeklődést mutat a munkája vagy az előrelépés iránt. De ha egy fickónak csak a pénzéhez vonzódsz, akkor később ne nyomd rá a „szemét” bélyeget, ha azt találod, hogy nem vagy boldog vele.

Ketyeg a biológiai óra

A férfiaknak könnyű. Ők bármikor elvehetnek egy náluk sokkal fiatalabb nőt, aki gyerekeket szül nekik. A nőknek azonban nincs ilyen lehetőségük. Ahogyan az évek múlnak, és a láthatáron még mindig nem tűnt fel potenciális apajelölt, sok nő elkezd pánikolni. Úgy érzik, egyre fogy az idő, és mindennél jobban szeretnének gyereket – ugyanakkor tudják azt is, hogy egy gyerek kedvéért nem mennének hozzá az első jött-menthez, aki nem tenné boldoggá őket.

Egy biztos: az egyre sebesebben rohanó biológiai órával a testedben férfiakra vadászni – nem megoldás. Amikor meglátszik rajtad a szorongás, hogy talán sohasem találsz magadnak egy alkalmas társat, bizonyosan nem is fogsz találni. Még amikor azt gondolod, hogy sikerült megőrizned a hűvösség látszatát, a szorongás akkor is ott van. De hidd el, sokkal valószínűbb, hogy eléred, amit akarsz, ha képes vagy lazítani. Még ha majd meghalsz is egy babáért, legalább a saját lelki békéd érdekében próbáld meg elfogadni, hogy ha úgy rendeltetett, előbb-utóbb úgyis megkapod. A szorongás semmiképpen sem oldja meg a problémákat.

Bármilyen nehéz, el kell fogadnod, hogy nem minden nő talál magának olyan férfit, akinek gyerekeket szül, és akivel leéli az életét. Ha bele tudsz törődni ebbe az eshetőségbe, attól még megkaphatod, amit akarsz.

Elvarázsolt herceg fehér lovon

A nők másik csoportja egyszerűen a romantikus kapcsolatokat hajszolja. Olyan fickóra vágynak, aki imádja őket, virágot visz minden randira, kényezteti őket, és folyton szeretkezni akar. Az ilyen nők általában arra a bizonyos tökéletességre vágynak. Csakhogy a valóság ennél sokkal szürkébb. Egyszerűen azért, mert semmi sem tökéletes. Elvarázsolt hercegre vágynak, de a végén be kell érniük a békával. És akárhányszor csókolják meg, a béka soha sem változik át jóképű herceggé. Ezért aztán csalódottnak érzik magukat, és próbálják megváltoztatni partnerüket – persze sikertelenül. De az is lehet, hogy továbbugranak a következő békához, aki talán már tényleg az elvarázsolt herceg.

Csakhogy elvarázsolt hercegek nem léteznek! Nincs az a személy vagy kapcsolat, amely minden elvárásnak megfelel. Éppen ezért kell általánosítani azokat a kívánalmakat, amelyek a legfontosabbak számodra, és meg kell tanulni együtt élni azzal a néhány szépséghibával, amit legszívesebben kikerülnél.

Filmek, regények = mesék

De honnan vesszük ezeket a torzított illúziókat? Vajon a családunk tagjai, a szomszédok vagy a barátok olyan sok példát hoznak fel a tökéletes párkapcsolatra? Valószínűleg nem. Ha viszont a realitás nem ruház fel bennünket ezekkel a vérmes reményekkel, mégis honnan vesszük őket? Romantikus regényekből, filmvászonról, szappanoperákból, stb. Ezeknek köszönhetően azt tervezzük, hogy beleszédülünk a lángoló érzelmek katlanába, ahogyan az a filmekben is szokás, és úgy élünk majd, ahogyan a szappanoperák hősei. Egyre több könyvet olvasunk arról, milyen tökéletes is lehet az igazi szerelem. Csakhogy ez a fajta románc és a hozzá tartozó férfiak nem léteznek, csakis a mesékben!

Viszont az az elvárásunk, hogy egy férfinak illik tökéletesnek lenni, komoly terheket rak az átlagfickó nyakába. Sokan képtelenek megfelelni a szuperhősökről alkotott képnek. A könyvek, a mozi és a tévé által közvetített illúziók tehát eltorzítják a szerelem valódi természetét – mintha minden fickónak születésétől fogva romantikusnak és szenvedélyesnek illene lennie. Sajnos, képzeletbeli férfiak váltak a nők álmává. De most már ideje felébredni!

Fogadd el, hogy egyszerűen képtelenség a való életbe átültetni és fenntartani az olyan tökéletes kapcsolatokat, amiket a forgatókönyvírók a vászonra álmodnak. A röpke felizzások idejére talán megtapasztalhatod a mindent felemésztő érzelmeket, de ezek sohasem tartanak soká. Mindig meg kell alkudni. Légy hát realista, és becsüld meg a jó embert, ha találkozol ilyennel!

Érzem, hogy ő más lesz…

Tudod, hogyan történt a legutolsó fickóval, aki fájdalmat okozott neked. Emlékszel azokra is, akik előtte voltak. Nem vagy ostoba, ismered a jeleket, a tüneteket, a szövegeket. Mégis annyira mélyen él benned a vágy, hogy találkozz az igazival, hogy nem tanulsz a saját hibáidból. Reménykedsz benne, hogy partnered nem ver át, és nem élsz a kétkedés jogával, magadban imádkozva: „ez most más legyen”. Elkötelezed magad egy kapcsolat mellett, mielőtt társad bizonyíthatna.

Azzal nyugtatod magad, hogy minden fickó, akivel idáig találkoztál, egy kicsit más volt a többinél. Az aktuális persze mindig különlegesnek tűnik a szemedben. Miért kellene őt előre elítélni mások bűnei miatt? Így aztán mindig megbízol a legújabb Csodafickóban, és vérmes reményeket táplálsz vele kapcsolatban. És a Csodafickó óhatatlanul Bunkófickóvá változik. És a végén rájössz, hogy ha változtattál volna a megközelítésen, másként alakultak volna a dolgok, és megtakaríthattad volna magadnak a csalódást, és esélyt kínáltál volna partnereidnek is, hogy valami másnak bizonyuljanak. Milyen kiábrándító, nem?