Istenítjük a férfiakat? Hogyan bánjunk velük?

Legjobb lesz, ha már az elején tisztázzuk saját felelősségünket

Hiszen a férfiak nem azzal a céllal jöttek a világra, hogy bántsák a nőket. Egyáltalán nem jutnának messzire, csak ameddig mi engedjük. Sajnos mi magunk kényeztetjük el őket azzal, hogy egyből megadjuk magunkat. Egyetlen bájos mosoly, vagy egy férfias gyengédség azonnal levesz bennünket a lábunkról. És ezalatt ők egyenesen a szívünkre céloznak, és nulla erőfeszítéssel kapnak meg mindent, amit csak akarnak.


És ennek mi a következménye?

Fájdalom, düh, csalódás. Szótlan megadásunkkal azonban azt tudatosítjuk bennük, hogy a viselkedésük helyénvaló és természetes. Azzal ugyanis, hogy a szőnyeg alá söpörjük a nekünk nem tetsző dolgokat egy kedves szó hallatán, azt közöljük a férfiakkal, hogy minden rendjén működik.

Ezáltal eszük ágában sem lesz emberek módjára viselkedni. Ráadásul némelyik pontosan tudja, hogy milyen eszközöket kell bevetnie ahhoz, hogy levegyenek bennünket a lábunkról. A legtöbb nő ugyanis szinte bármit hajlandó megbocsátani, amikor kedvese gyengéden hozzábújuk, kedves szavakat duruzsol fülébe, netalán egy szál rózsával kedveskedik. Az igazság az, hogy túlságosan ismernek bennünket, a nők pedig hihetetlen balek módjára tudnak viselkedni.

Legtöbbszőr azért ragaszkodunk egy férfihoz, mert megszoktuk, hogy mellettünk van, és szükségünk van arra, hogy valaki szeressen bennünket

Ezáltal teljesen bezárkózunk az adott férfi világába, egy burkot képezve magunk köré. Egyáltalán nem nyitunk a külvilág felé. Ez a leghelytelenebb. Nem is gondolnánk ugyanis - ha egy kicsit nyitottabb szemmel járnánk -, hogy a szeretet igenis ott van mindenütt, csak meg kellene nyílnunk felé.

Nagyon sok kedves ember vesz körül bennünket, csak nyitni kellene feléjük.  Ezáltal lehet, hogy megtalálnánk az igazi férfit, hiszen nyitottak vagyunk, boldognak látszunk. Mert alaptörvény: amennyiben csak olyan férfit fogadunk el, aki képes nekünk mindazt megadni, amire vágyunk, sokkal nagyobb az esélyünk, hogy azt a fajta férfit vonzzuk magunkhoz.

Mi nők hajlamosak vagyunk sajnos arra, hogy már az első pillanatban komolyan vegyünk egy férfit

Pedig nekünk is el kellene engednünk magunkat, és élveznünk kellene az adott helyzetet. Lesz, ahogy lesz felkiáltással! A férfiak eddig már régen eljutottak, a nők még nem. Ha megkérdezzük néhány nőtársunkat, hogy milyen gondolatok vannak a fejükben az első randi előtt, 100-ból 99 azt feleli, hogy nem csak a randin gondolkodott, hanem már azon túlra is.


A férfiak ezzel szemben nem gondoltak semmire

Tehát éltek a mának, abban bíztak maximum, hogy jól fogják érezni magukat a randin. Tehát egyáltalán nem foglalkoztak a jövővel. Nekünk is követni kellene a példájukat. Tehát soha ne gondolkodjunk előre, ne képzeljük azt, hogy Ő lesz életünk párja.

Egyszerűen gondoljunk valakire, akinek a társaságában biztosan jól fogjuk érezni magunkat. Hiszen ha egy kapcsolat komolyra akar fordulni, akkor komolyra is fog.  Önmagunkat tesszük ugyanis ki a csalódásnak, ha túlzott várakozással közelítünk egy férfi felé, akivel még nem fordult szorosabbra a kapcsolat. Ügyeljünk arra, hogy soha ne keveredjenek reményeink a valósággal. Ne nézzünk a szavaik mögé, ne akarjunk mást hallani, mint amit mondanak, és ne is képzeljünk mást, csak amit hallunk.

Azért, mert udvarias, és kedvesen ránk mosolyog, még nem biztos, hogy Ő is hosszú románcra gondol. Csak mert mond néhány szép szót, még nem biztos, hogy újra akar velünk randizni. Ha túl komolyan vesszük őket már az első alkalommal, és kiharcoljuk a szavakat, amiket hallani akarunk, akkor saját magunkat tesszük ki az újabb és újabb csalódásnak.

Sok férfi egyszerűen élvezi a nők társaságát, jól érzi magát vele. Hiába mutat lelkesedést irántunk, még nem biztos, hogy komoly kapcsolatot szándékozik kialakítani. Élvezzük ki tehát a pillanatot, és ne rágódjunk a részleteken.