A dolgozó emberek közül sokan folytatnak titkos vagy nyílt szerelmi viszonyt valamely munkatárssal. Akár úgy is, hogy egy hosszú kapcsolatban élnek, vagy már évek óta házasok. Miért van az, hogy mégsem tartják, vagy tartjuk ezt elégnek? Miért érzik úgy sokan, hogy ennél több kell, valami izgalmasabb és pezsdítőbb? Miért fantáziálunk a jóképű kollégáról, akivel együtt dolgozunk?

A megkérdezettek közül mindenkinek volt már egy futó viszonya a munkahelyén. Amikor rákérdeztem, hogy miért mentek bele egy ilyen kapcsolatba, hasonló válaszok születtek. Többnyire azt felelték, hogy itt olyat is kipróbált a szexben, amit a saját párjával nem tudott, vagy, mert otthon nem kapott elég figyelmet. Sőt, volt olyan is, aki egyszerűen izgalmasnak tartotta azt, hogy szeretkezzen egy jót a raktárban.

Hogyan alakul ki?

A munkahelyen töltjük az időnk, sőt, mondhatjuk azt is, hogy az életünk nagy részét. Minden nap 8 órát dolgozunk, plusz, ha sok a munka, akkor bent kell maradnunk túlórázni. Ezért itt van többnyire alkalmunk (és energiánk) arra, hogy ismerkedjünk. Hogy a munkaidő ne teljen olyan unalmasan, beszélgetést kezdeményezünk (vagy még inkább kezdeményeznek velünk) valamelyik kollégával. Ahogy faggatjuk őt, és ő is kérdez minket, egyre közelebb kerül hozzánk vagy mi ő hozzá. Kiderül, hogy több a közös bennünk, mint azt gondolnánk, és akár még ugyanolyan is lehet a munkán kívüli életünk (magánélet, érdeklődés stb.). Ennek hatására úgy érezzük, hogy megtaláltuk a valójában hozzánk illőt, és a szívünk elkezd ezerrel kalimpálni. Az adrenalin okozta vágyunk olyan tüzes, hogy ott helyben megcsókolnánk, vagy akár egy lopott pásztoróra sem lehet elképzelhetetlen. Mindezekbe belegondolva már csak azt vesszük észre, hogy egy eldugott kis helységben fekszünk egymáson meztelenül és a ruháink szanaszét hevernek a földön.

Titkos, de hogyan és meddig?

Ha belemegyünk egy ilyen viszonyba, akár a munkahelyünkön, akár azon kívül találkozunk, tudnunk kell, hogy mire is vállalkoztunk. Meddig maradhat titokban akár a párunk vagy a munkatársaink előtt? Vagy hogyan tudjuk megoldani a titkos találkákat? A titkolózás, a lebukástól való félelem rámehet erre a fura kapcsolatra, hacsak nem gondoljuk komolyan, és mindenki kiáll a saját társa elé, és mondja meg, hogy már mást szeret. Ebben az esetben boldog happy end is lehetne.

Az esetek többsége viszont nem az. A legtöbb ilyen viszony nem komoly vagy legalább is, nem mindkét fél gondolja egyformán. Ha magánéletünkben biztonságban, mármint az anyagiakat nézve jól élünk, nem dobjuk csak úgy fel mindezt egy futó, bár szerelmesebb románcért. Főleg, ha családosok vagyunk és a gyermekeink helyzetére is gondolunk azért, hogy nekik mindenük meglegyen. Nincs más hátra, mint, hogy marad minden a régiben. Magunk mögött hagyunk egy örömmámorban úszó érzést, amelynek gyümölcseként a szép emlékek maradnak csak meg, még ha azok tiltottak is voltak. Viszont ha mégis nagyon akarjuk ezt, csak a szívünkre hallgatunk, és ezzel felvállalunk mindent, ami velejárhat, akkor megéri a hosszantartó boldogságért, nem? Ezt egyedül csak mi dönthetjük el.