Ha menni akar, engedd el...

„Csinos lány vagyok. Az elmúlt években egész jól érzem magam a bőrömben. Tetszem a férfiaknak és egyre jobb és jobb lehetőségekkel találkozom. Milyen remekül hangzik, mégis... ha szeretkezésre kerül a sor, képtelen vagyok feloldódni, elengedni magam és élvezni. Miért van ez?? Pedig vonzó férfiakról van szó, akik kedvesek hozzám és türelmesek, fel is izgatnak, de a kritikus pillanatban mintha bezárulna előttem egy óriási vaskapu, és onnantól kezdve csak én vagyok ott, és valami szorító, kellemetlen érzés.” 


Engedd el azt, aki el akar menni!

Életünk legnagyobb kihívása lemondani a szeretetről, a szerelemről. Valakiről, aki hozzánk tartozik. A szakítás, a válás, a szerelmi csalódás sokkal nagyobb gátat vethet további életünk zavartalan lefolyása elé, mint gondolnánk. De vajon hogyan kell lemondani, ha nem akarjuk? Egyetlen segítségünk ebben az esetben az idő. De az idő nem telik elég gyorsan, ha szükség van rá, viszont észre sem vesszük, és sok mindenről lemaradhatunk az évek folyamán, ha folyton csak várunk, és várunk. 

Szeretnél újra szeretni, elmélyedni valami újban? Próbáld elhinni, hogy képes vagy rá! Próbáld magad nyitottá tenni arra, hogy befogadhasd az új érzelmeket. Persze, mindez csak akkor indulhat útjára, ha előtte képesek vagyunk felszámolni a régit. Sajnos akaratlanul is kapaszkodunk abba, ami egyszer olyan sok örömet okozott nekünk. A múlt emlékei megszépülnek és körüllengi testünket ugyanaz az érzés, ami egykori párunkhoz kötött bennünket. És ezen kalandozásaink folyamán újra, meg újra elfelejtünk a jelenben élni és befogadni a jövő nyújtotta élményeket. 


Mit tehetsz?

- Nem szabad a munkába menekülni!
Sokan elrejtőznek a problémák elől, és beletemetkeznek valami másba. Ez azonban csak a felszínen háborgó hullámokat képes elsimítani, a lelkedben dúló érzések továbbra is gátolni fognak az újrakezdésben. 


- Beszélj róla! 
Ha magadba fojtod ezeket az érzéseket akár bele is betegedhetsz. 

- Hagyd, hogy szeressenek! 
szakítások után az ember többnyire vastag kitinpáncélt növeszt magára, amiről könnyen lepattanhatnak a környezet pozitív hatásai. Marad a páncél alatt szunnyadó kétségbeesés, a magányérzet és a harag, ami folyamatosan önmagunkra irányul: „Mit rontottam el? Miért nem vagyok elég jó?” Ezek az önmarcangoló gondolatok tovább fokozzák az önostorozás egyik legszokványosabb gondolatát: „én nem érdemlem a jót”. 

- Ne fordulj magadba!
Ha bezárkózol, csak azt éred el, hogy még jobban fogod sajnálni magad, ettől még mélyebbre süllyedsz és gyakorlatilag bekerülsz egy olyan ördögi körbe, ahonnan talán nehezebb kimászni, mint felvenni a harcot a keserűség ellen. 

- Kezdj el sportolni! 
A mozgás hatására a szervezet ún. boldogsághormont (endorfin) termel, ami jelentősen javít a kedélyállapotodon és kitűnően levezetheted a feszültséget. Válassz olyan mozgásformát, ami nem terheli meg a szervezetet és lehetőleg társas tevékenység (pl. labdajátékok) 


- Rendezd át a lakást!
- Új környezet, új élmények! Ne kötődj annyira régi holmikhoz, a megszokott elrendezéshez! Válassz egy új színt és fesd át a szobát! Válassz vidám tónusú kiegészítőket. Pakold el a komor, szürkés tárgyakat, és cseréld ki élénk színűekre! Hidd el, máris sokkal jobban fogod érezni magad! 

- Járj új utakon!
A szó szoros értelmében. Fedezz fel új helyeket, válassz új útvonalakat, és ha van rá lehetőséged, fogd a barátnőidet és utazzatok el valami hangulatos, pezsgő helyre! 

- Ne törődj vele, hogy ki mit gondol! 
Az emberek úgyis saját magukkal vannak elfoglalva. Pletykálni azért szeretnek, hogy saját értékeiket helyezhessék előtérbe, mások negatív tulajdonságai által. 

Honnan fogod tudni, hogy készen állsz? 

Ha már eljutottál odáig, hogy szívesen flörtölsz, de még képtelen vagy szeretkezni, ne arra koncentrálj, hogy ez rossz, hanem arra, hogy milyen nagyszerű lehetőségek előtt állsz. Élvezd, hogy tetszel valakinek, hogy kívánja a tested, hogy rád koncentrál. Fogadd el, amit nyújtani tud neked és töltődj fel minden pillanattal, amit kellemesnek érzel. Ne hibáztasd magad, ha úgy érzed, nem vagy elég nyitott. Hiszen máris sokkal előbbre jársz, mint gondolod!