Első randi a nő és a pasi szemében

Első randi a nők szemében

Az első randi előtt a nők általában óriási költségekbe verik magukat, órákat töltenek fodrásznál és kozmetikusnál, hetekig tanácskoznak a barátnőikkel, órákon át telefonálnak, iszonyúan szűk felsőkbe, szoknyákba, szexi fehérneműkbe gyömöszölik magukat, és próbára teszik tériszonyukat a már-már gólyalábnyi, magas sarkú cipőkkel. Aztán amikor végre a moziban vagy az étteremben ülnek az alannyal, üveges tekintettel bámulnak ár, minden gyenge viccén nevetnek, megértik természetesen az összes szakmai és magánéleti problémáját, és persze csakis azt rendelnek, amit ő ajánl, és csak az ő kedvenc vörösborát isszák.

És mert jó kislányok, és nem akarnak olyannak látszani, akit rögtön az első randin ágyba lehet vinni, illedelmes csókot lehelnek a nagy Ő arcára, és minden mozdulatukkal azt sugallják, hogy a következő randin már más lesz a helyzet… A lépcsőházban aztán nagyot sóhajtva megállnak, és fülelnek, hogy hallják-e a távolodó kocsi hangját. Majd üdvözülten lebegnek fel a lépcsőn, tánclépést lejtenek a lakás irányába, és ábrándozva vetik magukat az ágyra, miközben hősiesen ellenállnak, amikor megvonaglik a jobb kezük, hogy felemelje a telefont és nyomban felhívja Ő-t. Te is hasonlóképpen vagy ezzel?

Az első találkozás után

Az első randi után minden nőnél ugyanaz tapasztalható: órákig várnak egy telefonhívásra, újra meg újra megnézik, jött-e új e-mailjük, idegesen kapják elő a mobiljukat a táskából, amikor megszólal, és felismerve, hogy nem Ő telefonál, csalódottan mondják: „Ó te vagy az…” A telefonálón barátnők persze azonnal felismerik ebből a hangsúlyból, hogy az új pasi igencsak esélyes, és a legapróbb részletekig tudni akarnak mindent.

A randi újraélése

A találka újraélése a barátnőkkel a következő séma szerint zajlik: „Olyan éééédes!”, „Olyan figyelmes!”, „A felesége nem érti meg Őt, és már válnak, csak még nem talált magának lakást, meg ott vannak a gyerekek is…”. A barátnők persze kiváló ürügyet találnak az önbecsapásra: „Egész biztos, hogy odavan érted!”, „Tuti, hogy felhív, csak talán a kocsiban ül és nincs térerő”, „Biztosan zűrök vannak a munkahelyén”, „A felesége már biztosan nem érdekli őt, jelentkezik, amint tud”, ”Talán üzleti útra ment Ázsiába, és tudod, az időeltolódás…”.

Ha azután tényleg sokáig nem hallat magáról a pasi, a kedv hanyatlása aggasztó méreteket ölt: „Valami hülyeséget mondtam, vagy valamit rosszul csináltam?”, „Nem kellett volna olyan hangosan nevetnem a viccein?”, „Rossz sorrendben használtam az evőeszközöket?”, „Túl kövér/sovány vagyok?”, „Le kellett volna feküdnöm vele?”, „Lehet, hogy mégsem kellett volna lefeküdnöm vele?”, stb.

Igaz, hogy a férfiak feladják nekünk a leckét, de nem feltétlenül megoldhatatlan az, ha megtanuljuk a nyelvüket: nem beszélnek, de kimutatják, mit akarnak! Magyarul: a férfiak gyávák, de érthetően jelét adják a védekezésnek és a menekülésnek, amikor valamit nem akarnak. Ha tehát nem jelentkeznek, akkor egyszerűen nem akarnak jelentkezni! És ha valamit nem akarnak, akkor tartósan úgysem lehet rávenni őket, hogy megtegyék.

Mit jelent ez számunkra?

Azt, hogy nem kell teljesen kivetkőznünk magunkból, ha pasit akarunk találni! Hiszen önálló, csodálatos személyiségek vagyunk. Nem kell Barbie babává változnunk, ahhoz, hogy tetsszünk. Az önbecsülésünk nem függhet egy férfi véleményétől! Hosszú távon a pasi nem varázsolhatja el a mi komplexusainkat. Nem kell ámítanunk magunkat, és arra sincs szükség, hogy a legapróbb gesztusba is mindenfélét belemagyarázzunk. De a lelkünk mélyén tudjuk is ezt. Ideje, hogy elfogadjuk az igazságot: lehet, hogy egyszerűen nem ránk bukik a fickó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is érünk semmit, és jobb, ha mindjárt a villamos alá vetjük magunkat. Nem kell olyan szekér után futni, amely nem vesz fel, és az így nyert időt akár hasznosan is tölthetjük, például azzal, hogy nem keressük, hanem rátalálunk a hozzánk illő férfira!

Első randi a férfiak szemében

Ahogyan már írtuk, a férfiak utálják az első randikat, ugyanakkor szeretik is. Az első találkozáskor ugyanis végre újrakezdhetik az életüket. Azzá a férfivá válhatnak, akik mindig is szerettek volna lenni. Ám ami az első randi előnye, az egyben a legelső hátránya is, mivel a csodálatos, együtt érző, figyelmes, gyengéd, érzékeny félisten ekkor felcsillantott képét egy ideig fenn is kell tartani. És itt kezdődik a gond.

Milyennek akarnak tulajdonképpen látszani? Minden lehetőség nyitott, itt a tiszta lap, amelyre a siker érdekében bármilyen színt rávarázsolhatnak. Holott csak egyvalamit szeretnének: azzá a férfivá válni, akit a jövendőbeli az álmaiban dédelget. Ilyenkor hirtelen elgondolkoznak olyasmiken is, amiken egyébként sosem. Először is: olyan kérdésekkel szembesülnek, amelyeket soha fel nem tennének maguknak. Például, mit vegyek fel? A kedvenc farmeromat? De azt már három hete hordom. A többi pedig időtlen idők óta a szennyesben gyűrődik.

A férfin, aki egyébként maga a megtestesült nyugalom, az első randi előtt vigasztalan zavarodottság és sajátos idegesség lesz úrrá. Aztán megborotválkozva, egy leheletnyi arcszesz (néhány csepp alulra is, mert hisz sosem lehet tudni), és máris merev vigyorral ül az ember az étteremben, és az jár az eszében, vajon érdekli-e a nőt. És az érdekli-e, hogy őt viszont nagyon is érdekli a nő? És ha igen, akkor hogyan lehet fenntartani ezt az érdeklődést? Talán még egy üveg bor vagy pezsgő? De akkor hátha kitalálja, hogy mit forgat a fejében, pedig erre az első randi alkalmával még gondolni sem szabad.

És aztán azon kezdenek gondolkozni: „mikor csókoljam meg?” A kocsiban, a kapu előtt? A lépcsőházban? Vagy ez még túl korai? „És mijét csókoljam meg?” Az arcát, a száját, a kezét? Esetleg nyelvvel is? Vagy csak egy puszit, még véletlenül sem hozzásimulva? Vagy mégis inkább egy szenvedélyes csók legyen, meglepő és latinos, hogy a nő tudja, mire is képes, és érezze, mennyire vágyik rá, és ha szeretné, akár már most is…

Az első találkozás után

Bárhogyan is alakuljon az este, hazafelé így is, úgy is meg lesz róla győződve, hogy mindent rosszul csinált, és egymás után teszi magának a szemrehányásokat. Az a bájos integetés vajon örökre szóló búcsút jelentett, vagy egyszerűen a nőnél is ugyanolyan rendetlenség van, mint nála, és csupán meg akarta őrizni a látszatot? Az igazság csak a következő napokban fog kiderülni, de addig minden szó mérlegre kerül, és kezdetét veszi a nagy megmérettetés. Vagyis: mikor jelentkezzen ismét? Hát ez az. A hormonszint állása szerint nyomban, most, rögtön telefonálna. De hát az első randin nem azt teszi az emberfia, amit a szíve mélyén szeretne. Akkor inkább másnap, vagy még jobb, ha az azután következőn, mert még azt gondolná a hölgyemény, hogy égetően sürgős az ügy. Pedig ez az igazság, és éppen ezért kell őt kétségek között tartani azzal, hogy nem telefonálnak rögtön. A legfontosabb, hogy elhitesse a nővel: nem afféle egyéjszakás kalandot akar.

Az első randinak szabályai vannak. A legfontosabb szabály így szól: ma megmutatom, hogy ki az, aki egészen biztosan nem vagyok. Egyetlen férfi sem ismer olyan nőt, aki valóban olyan volt, amilyennek kezdetben mutatta magát. Mégis minden fickó bedől a látszatnak, mert pontosan ilyen nőre vágyik. Aztán a mosoly alábbhagy, a viccekről kiderül, hogy mindig is kínosnak találta őket a hölgyemény, a történeteket pedig hamarosan kívülről fújja. A férfiak tehát legszívesebben törölnék a Föld színéről az első randevút. De akkor hogyan ismerkednének meg a nőkkel? Méghozzá olyan elbűvölőkkel, mint az első randin?