Édes bosszú

- Mi van? – kérdeztem 160-as pulzussal nagyokat pislogva - Ez most mit jelentsen? Direkt elkészítettem mindent, a gyerekek alszanak, volt vacsi, és rengeteg romantikus élmény. Sőt! Már mondhatnám, hogy az első felvonáson is túl vagyunk. Felgördül a függöny, ott a súgólyuk, és erre mit mondasz?! És szerintem akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj ezen a bolygón, de lehet, hogy még a Marson is:
- Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
Olyan lett a fejem, mint az aszalt szilva, és igencsak furcsán vettem a levegőt. Hiába, az agyam éppen akkor nem kapott elég oxigént. Látva megrökönyödésemet csak azt mondta: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, ami vagyok, és nem csak azért, amit az ágyban csinálunk együtt?

A guta kerülgetett. Ha beszólok neki valami kedveset, akkor veszekedés a vége, ha csöndben maradok, akkor csak emésztem magam, és a cukrom is felmegy. Mondjuk ennél magasabbra az sem tudott volna felmenni. Tudtam, hogy ebből már nem lesz semmi, elfordultam, és durcásan, vérig sértve elaludtam.

Következő nap bementem a főnökömhöz, aki az egyik legjobb barátom. Miután ő kezdte el előbb kiönteni a lelki szennyesét, ezért úgy éreztem, hogy egy kis részét én is elárulhatom a történteknek. Nagyon megértően hümmögött, miközben papírrepülőket hajtogatott. - Jó neked! – mondta – Te még küzdesz, hajtasz érte. De nálam már az is szex, ha lovat látok nyereg nélkül. Szerencsémre volt olyan jó lovag, hogy másnap újra elengedett korábban, hogy a feleségemmel lehessek. Gyorsan felhívtam, hogy a következő napra lenne megint egy kis meglepetésem a számára. Próbáljon ő is elkéredzkedni.

Másnap elmentünk a városba sétálni, és egy moziba. Többször is hozzám bújt a film közben. Egy-két csók is elcsattant, de több nem történt, mert bár mosolygós és kedves voltam, de tartottam magam. Aztán ebédelni mentünk. Láttam, hogy csillog a szeme. Nem tudta, hogy most mi a helyzet. Fizetésemelést kaptam, vagy nyertem a lottón. Minden kíváncsi kérdésére csak annyit válaszoltam, hogy nem történt semmi különös, csak kaptam egy szabadnapot.

Aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol szinte az egész emeleten ruhaüzletek voltak. Körbe mentem vele, a leghatalmasabb üzletben, amíg kiválasztott néhány szép, és drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam neki, hogy én sem tudok segíteni, megvesszük az összeset. Lábbelit és egyéb kiegészítőket is, amelyik illik a ruhához. Mondtam, hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Természetesen itt már nagyon izgatott volt. Láttam a fején, hogy forognak bent a mókusok a nagy gondolkodásban. Talán azt hitte, hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz, amikor kérte, vegyük meg a tenisz csuklópántot (pedig életében nem is fogott teniszütőt). És egyébként is utálja a sportokat. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam: - Persze, drágám. Ne vegyünk hozzá egy teniszzoknit is?

Szerintem már közel volt az orgazmushoz az óriási izgalomtól, mikor végre mosolyogva szólt: - Azt hiszem, hogy ennyi elég lesz akár egész évre! Nézd mennyi gyönyörű ruha! Teljesen beleszerettem mindbe! Menjünk a pénztárhoz. Mondanom sem kell, hogy erre a pillanatra vártam egész nap. Alig bírtam ki, hogy ne fel ne röhögjek, amikor válaszoltam: - Nem tudok Kincsem. Most nincsen kedvem. Az arca eltorzult és teljesen elsápadt. Nem kapott hirtelen levegőt. - Mi van?!

Akkor elmondtam: - Csak azt akartam, hogy szeretgesd, és önfeledten simogasd ezeket a ruhákat. Szerettem volna, hogy érezd a puha tapintásukat, a szép színeiket. Úgy vélem, hogy te egyszerűen nem érted az én mindennapi pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, igényedet, mint nőnek.
És amikor rám nézett úgy mintha gyilkolni akarna, hozzátettem: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért ruhákért, kiegészítőkért és mindenért, amiket veszek neked?

Szóval, azt hiszem, hogy ma este sem lesz szex...

 A cikk a Női Portál Újságírói Pályázatának 3. helyezettjétől származik!