Aki hűtlen, az is marad?

Hogy a féltékenység kialakulása és a hűtlenkedés kulturális és szociális tényezők függvénye vagy evolúciós hatás, megoszlanak a vélemények. Az viszont vitathatatlan, hogy napjainkban az internet térhódításával még több lehetőség áll azok rendelkezésére, akik a félrelépést fontolgatják, de ugyanígy elmondható a féltékenykedőkről is, hogy az internetnek köszönhetően jóval könnyebb figyelemmel kísérni partnerük aktivitását.

A kutatás eredményei alapján mi magyarok egyáltalán nem tartjuk féltékeny típusnak magunkat. A felmérés során ugyanis kétszer annyian állították magukról azt, hogy kevésbé vagy egyáltalán nem féltékenyek, mint amennyien a másik véglethez sorolják magukat. Az életkor előrehaladtával egyre ritkábban van jelen életünkben a féltékenység érzése. Míg a huszonévesek egyharmada féltékenykedik, az 50 felettieknek csupán egyötöde teszi ezt.

Némileg talán meglepő, de a férfiak nagyobb arányban hisznek abban, hogy létezik egész életen át tartó szerelem és hűség, mint a nők. A megkérdezett férfiak közel kétharmada vallott így, míg a hölgyek közül csupán minden másodikuk hiszi, hogy a szerelem és a hűség kitart életük végéig. Azon kevésbé lepődtünk meg, hogy a házasságban élőknél ez az arány jóval alacsonyabb. Azok viszont, akik a szüleiktől jó mintát láttak, azaz biztosak benne, hogy felmenőik hűségesek voltak egymáshoz, az életük végéig tartó hűségben is jobban hisznek az átlagnál. Nem meglepő módon azok a legpesszimistábbak, akik valószínűsítik, hogy szüleik is megcsalták egymást.
Dr. Almási Kitti pszichológus szerint valójában az önmagunkhoz való viszonyunk a legmeghatározóbb a tekintetben, hogy képesek vagyunk-e tartósan monogámiában élni, és a másikat és önmagunkat szeretni. Aki alacsony önbecsüléssel rendelkezik, vagy szorongó, nagyobb eséllyel fordul újabb és újabb partnerek felé, akiktől megerősítést vár.

A fővárosiak a leghűtlenebbek

Elgondolkodtató, hogy minden második megkérdezett hűtlennek vallotta magát (azaz volt félrelépése vagy nem zárja ki annak lehetőségét), sőt minden harmadik válaszadó több alkalommal is megcsalta aktuális párját és hosszabb viszonyt tartott fenn. Ezzel szemben csupán tízből hárman voltak biztosak abban, hogy soha nem csalnák meg kedvesüket. A többiek szerint ez előfordulhat…

A kitöltők közel 40%-a elfogadhatónak tartja magát a megcsalást, ha „nyomós” ok van rá, vagy úgy alakulnak a körülmények. A többség azért mégis elítéli ezt.

A felmérésből az is kiderül, hogy éles a kontraszt a fővárosiak és vidékiek párkapcsolathoz való viszonya között. A budapestieknek ugyanis csupán alig negyede állítja magáról, hogy minden körülmény között hű maradna párjához, míg a kisebb településen élők körében kétszeres az arány. A falvakban lakók tehát ezek szerint sokkal hűségesebbek, mint a fővárosiak.

Lelkiismeret-hiány és bizalmatlanság

A hűtlenek közül csak minden ötödik állította, hogy többet nem tesz ilyet. Ebből arra következtethetünk, hogy a félrelépők 80%-a potenciális visszaesőnek számít, és vagy nem szándékozik megváltozni, vagy nem tudja elképzelni az életét a párhuzamos kapcsolatok nélkül.

Meglepő, hogy mindezek ellenére a Viszony.hu kutatásában résztvevők háromnegyede hűségesnek vallja magát. Persze a kérdés ebben az esetben is az, hogy hol húzható meg a határ, honnan érezzük bűnösnek magunkat.
Tíz megkérdezettből hatan állítják, hogy biztosak abban, hogy megcsalták már őket valaha és csupán 20%-uk biztos benne, hogy nem. A fennmaradó 20% is inkább arra tippel, hogy megcsalták már, de nem biztos benne, inkább megérzés alapján mondja ezt.

De hol kezdődik a megcsalás?

A Viszony.hu kutatásából kiderül, hogy 40%-unk szerint már a csók is megcsalásnak számít, viszont ennél sokkal inkább elgondolkoztató adat az, hogy a virtuális kapcsolatot a válaszadók 80%-a egyáltalán nem tartja megcsalásnak. Ez már csak azért is megdöbbentő arány, mert a kifejezetten online eszközökön (email, webkamera, chat) kívül a kérdőív ide sorolta az sms-t is. Megengedők vagyunk tehát ebben a tekintetben is. Talán sokkal jobban is, mint kellene.