Perverz vagy csak haladószellemű gróf?

Donatien Alphonse François de Sade márki, Párizsban látott napvilágot 1740-ben. A kor egyik legismertebb francia filozófusa és írója volt. Ami miatt ismertté vált, az szexuális szabadossága, és a szabadság éltetése az anarchizmus kereteiben.

Élete korai évei nem túl érdekesek, ám sok mindenre választ adhatnak. Nem sok időt töltött szüleivel, helyette, a nagybátyánál töltött időszak nagyban meghatározta későbbi jellemét, ugyanis rokonánál nem kevés kicsapongást, szabados életmódot látott. Innen a Louis-le-Grand jezsuita iskolába került és nagyjából ekkor váltak el a szülei, 1750-ben.

1763-ban apja nyomására, a háború után feleségül vette Renée-Pélagie de Montreuilt, akit az esküvő előtt két nappal ismert meg. Ugyanis Sade másba volt szerelmes, de a nő csúnyán visszautasította, miután túl voltak pár röpke intim órácskán. A gróf úgy próbálta kompenzálni sajnálatos házasságát, hogy egy külön lakást tartott fenn, amolyan szerelmi fészket, ahol kiélhette magát. Innentől kezdve, folyamatosan prostituáltakban és színésznőkben lelte örömét. Közben birtokán, La Costeben, létrehozott egy saját színházat, ahol ő maga írta a darabokat.

A dolgot még nem is itt, hanem ott rontotta el, mikor 1768-ban, egy Rose Keller nevű örömlányt vitt a bűnbarlangjába, akit alaposan megkorbácsolt. Ez bizony nem maradt a négy fal között, és a király tudomást szerzett a márki bűnös életviteléről, ezért börtönbe zárták, egy rövid időre. Időközben két fia és egy lánya született.

Orgia, szodómia, aki kifér a csövön

Sade egy idő után már nagyon nem bírhatott beteges vágyaival, és 1772-ben, egy orgia keretében, spanyol legyet (erősen mérgező afrodiziákum) kevert a résztvevők ételébe, hogy fokozza a szexuális vágyat. Csakhogy ettől vendégei megbetegedtek, és ennek következtében mérgezés, illetve szodómia vágyával ismét el akarták fogni. Természetesen nem várta meg, hanem sógornőjéhez inalt Olaszországban, távollétében pedig halálra ítélték. Kedves anyósa közbenjárása miatt mégiscsak letartóztatták, és a miolans-i erődbe zárták, ahonnan megszökött.

A következő éveiben állandóan menekülnie kellett. Hét szolgálólány és egy titkár tartott vele. A lányok gyakran cserélődtek, de egy mindig vele maradt, akiről még könyvet is írt, a nevezetes Catherine Trillet nevű lányt, akit De Sade Justine-nek nevezett el.

Kézikönyvek gyártása a börtönben

A sors mégis utolérte, ugyanis 1777-ben sikerült őt bebörtönöznie az igazságszolgáltatásnak. Összesen tizenhárom évet töltött börtönben. Egy részét Vincennes-ben, a másik időt a Bastille-ban. A börtönben kezdte el műveit megírni. 1785 októberében készült az elsővel, a Szodoma 120 napjá-val. Három évre rá követte a Justine avagy az erény meghurcoltatása. Egyéb kiemelt művei még: A szerelem stratégiája. Juliette avagy a bűn virágzása. Filozófia a budoárban.

1787-ben a változatosság kedvéért charenton-i elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan 1790-ben szabadult ki.
Miután kiengedték, elérte, hogy másodszorra is halálra ítéljék szentséggyalázás és szodómia vádjával, de a kivégzése végül Robespierre halála miatt elmaradt. 1801-ben ismét elfogták, és visszakerült az elmegyógyintézetbe, ahol haláláig élt.

Végül hogy halt meg a szadizmus koronázatlan grófja? 74 évesen, alvás közben. Remélhetőleg, legalább jót álmodott közben.

Miben rejlik Sade márki filozófiája?

Irodalmi műveiből hamar kiderül, amik tele vannak beteg, durva szexuális jelentekkel. Szerinte az ösztön az első, a szerelem másodlagos. Értékelendő a szenvedély, amit nem szabad elfojtani, hiszen akkor magukat betegítjük meg. Az erotika kiemelten fontos és az élvezet.

Az egyik legmegdöbbentőbb eszménye, a gyilkosság pártolása, legalábbis az egyéni. Elítélte a háborút és a halálbüntetést, de pártolta a magánbűnt, és egyéni gyilkosságokat.

Mindenkinek ajánlható a mű, aki szadomazora vágyik, és ihletre lenne szüksége vagy csak szimplán kíváncsi! A finom lelkű embereknek természetesen kevésbé ajánlott, mert nagyon trágár és már-már elfajzott dolgokról is ír. Viszont aki fel akarja kicsit dobni valamelyik könyvét!