A szakítás olyan, mintha egy kicsit meghalnánk

A kezdet és a vég, a születés és a halál földi korforgásának része. Megválunk a szülői háztól, a barátoktól, egy munkától vagy lakhelytől, és minden alkalommal olyan, mintha egy kicsit belehaltunk volna a dologba. Bár tudjuk, hogy egyszer minden kapcsolat véget ér valamilyen formában, sokan még akkor is nehezen tudják elviselni az elválás okozta szenvedést, ha az sok év múltán, az élet vége felé következik be.

1. Nem tudom elengedni

Előfordulhat, hogy a szakítás már nem kerülhető el, vagy régen megtörtént, az elhagyott azonban még mindig nem akarja tudomásul venni, és mindent elkövet annak érdekében, hogy visszaszerezze egykori kedvesét. Az is lehet, hogy látszólag feladta, mert nem tudja, mit tehetne, de titokban azt reméli, hogy még jóra fordulnak a dolgok.

A háttér

Az elengedés azt jelenti, hogy elfogadjuk a változást, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek. Az élet maga a változás, és minden folyamatos fejlődésben van. Néhányan megpróbálják feltartóztatni a változásokat, de ez senkinek sem sikerülhet! Ráadásul az ellenállás rengeteg energiát emészt fel, és még szenvednek is miatta. Van, akinek az elhagyás azt jelenti, hogy nem elég jók, vagy kudarcot vallottak. Minden erejükkel megpróbálják visszanyerni a másik szeretetét, hogy bebizonyítsák maguknak: igenis jók. Saját magukat vádolják, vagy a másikat teszik felelőssé boldogtalanságukért. Néha pont az egyedülléttől való félelem nehezíti meg az elengedést. Főként a hosszú ideig tartó kapcsolatok után lehet sokaknak az az érzésük, hogy egyedül képtelenek boldogulni. Talán attól is félnek, hogy nem találnak maguknak újtársat.

Az azonban minden esetben elmondható, hogy mindig a saját problémájukról van szó, amelynek semmi köze a régi partnerhez. Sokan nem ismerik ezt be, és szenvedésüket azzal magyarázzák, hogy még mindig akkora szeretet él bennük a másik iránt, hogy képtelenek elengedni. Amit azonban szeretetnek neveznek, az nem más, mint függőség! Aki valóban szeret, az képes elengedni a másikat.

A teendő

Be kell látnod, hogy valójában nincs szükséged a másik emberre, és gondolkozz el azon, vajon miért is nem tudod elengedni. Ne ítéld el magad a sértett büszkeséged mögött meghúzódó félelmed vagy kisebbségi érzésed miatt. Használd ki az esélyt, amelyet az élet kínál, és tegyél egy lépést a szabadság felé. Azt is tudatosítsd magadban, hogy hozzád hasonlóan a másik sem hibázott, csupán boldog akar lenni, mint te. Valahányszor hibáztatod őt, vedd észre, hogy a mások csak azt akarja megmutatni neked, amit nem fogadsz el saját magadban. Bízz az életben, hiszen semmi olyasmi nem történhet, ami ne lenne jó neked, illetve, amivel ne boldogulnál!

2. Egyszerűen nem tudunk megegyezni

Ami nem is oly régen még harmonikus kapcsolatnak tűnt, az nagyon hamar kíméletlen harccá alakulhat. Egy pár – mivel hosszú ideig minden anyagi javát megosztotta egymással – elváláskor egyszerűen nem tudnak megegyezni. A másik követeléseinek hallatán mindketten úgy érzik, hogy a másik igazságtalanul bánik velük, és kihasználja őket. Csak ritkán rajzolódik ki olyan megoldás, amellyel mind a ketten valóban elégedettek. A szeretet helyén csak csalódás vagy gyűlölet marad.

A háttér

A szakításkor felvetődő problémák azt bizonyítják, hogy még mindig vannak elintézetlen ügyek a kapcsolatban, melyeket a felek még nem zártak le teljesen. Azok a kérdések, amelyekről éveken át nem beszéltek, amelyeket nem tisztáztak, már nem halogathatók tovább, és a felszínre kerülnek.

Teendő

Ha nem tudsz megegyezni a partnereddel, először is elemzed a helyzetet. Tisztázd magadban, hogy miattad alakult ki ez a helyzet – kedvesedet is te vonzottad magadhoz -, hogy tanulhass belőle valamit. Konkrétan egyikőtök sem hibázott – nincs bűnös. Ülj le beszélgetni a partnereddel, és meséld el neki egészen őszintén, amit gondolsz és érzel. Oszd meg vele a sértettségedet, csalódottságodat, haragodat, szomorúságodat és azt, ami még foglalkoztat. Csak saját magadról beszélj, ne próbáld a másikat felelőssé tenni a történtekért. Kérd meg, hogy ő is mondja el neked egészen őszintén, mi foglalkoztatja. Ne ragaszkodj az igazadhoz, és ne próbáld meggyőzni őt.

3. Nem akarom megbántani

Azoknak sem mindig van könnyű dolguk, akik egy fennálló kapcsolatot akarnak megszakítani. Talán még mindig kedvelik a párjukat, és nem akarnak neki fájdalmat okozni, vagy megbántani őt. Halogatják, hogy világosan, őszintén közöljék vele a szándékaikat, ki akarják várni a kedvező alkalmat, vagy arra számítanak, hogy a dolog majd magától elrendeződik.

A háttér

Nemes gondolat, hogy nem akarunk fájdalmat okozni a másiknak, a szakítás halogatásának oka azonban csak ritkán ez. Általában inkább az elutasítástól és a konfliktusoktól való félelem áll e szép kifogás mögött, hiszen lehet, hogy a másik fél csalódottsággal, dühvel és szemrehányásokkal reagál majd, amit legszívesebben elkerülnénk. Bizonytalan viselkedésünket csak még bizonytalanabbá teszi, hogy nem vagyunk meggyőződve arról, valóban ez-e a legmegfelelőbb lépés, tényleg akarjuk-e a szkítást, és nem kellene-e mégis a kedvesünk mellett maradnunk. Ha nem akarjuk megbántani a másikat, az csak azt mutatja, hogy mi magunk félünk a sérüléstől.

Teendő

Bármi is a halogatásod oka, őszintén kellene beszélned partnereddel. Ha tényleg segíteni akarsz neki, világosítsd fel, és légy hozzá őszinte. Oszd meg vele a saját félelmeidet, kétségeidet, és azt is, hogy miért vártál ilyen sokáig azzal, hogy tisztázd a problémákat. Ha belátod, hogy semmi baj nincs a bizonytalanságoddal és a félelmeiddel, akkor a párodat sem fogod kritizálni. Valójában nem is tudod megsérteni őt. Lehet, hogy te váltanád ki a sértettségét, de megsérteni mindenki csak saját magát tudja. Őszinteségeddel, nyitottságoddal mutasd meg neki, hogy bízhat benned, és bár szakítani akarsz vele, még mindig szereted. Ezzel enyhítheted az elválás okozta fájdalmát.

4. Nem tudom feldolgozni a szakításunkat

Néhányan nem képesek feldolgozni a szakítást, akár több éven keresztül is magukkal cipelhetik a fájdalmat, és emiatt nem képesek arra, hogy új kapcsolatba kezdjenek. Mindent megpróbálnak, hogy elfelejtsék a múltat, az azonban kísérti őket.

A háttér

Addig maradunk kapcsolatban egy másik emberrel, amíg magunkban hordozzuk a hozzá fűződő vonzódás vagy elutasítás érzését – mindkettő leköti a figyelmünket. Ha megfeledkezünk arról, hogy a másik csak azt mutatja meg nekünk, amit mi is magunkban hordozunk, de nem akarjuk elfogadni, függővé tesszük magunkat tőle. Azt hisszük, ha elhagynak minket, elveszítünk valamit. Mivel ezt senki sem akarja, inkább ragaszkodunk partnerünkhöz. Ugyanez történik akkor is, ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani valakinek: ez is csak azt mutatja, hogy saját magunknak nem bocsátunk meg, vagy elítélünk, elutasítunk magunkban egy tulajdonságot. Amíg nem vagyunk képesek elfogadni magunkat, vagy nem tudunk megbocsátani magunknak, a másikat sem engedhetjük el.

Teendő

Hidd el, hogy sohasem hibáztál, és minden helyzetben a lehető legjobbat tetted. Utólag már könnyű ítélkezni, egy adott helyzetben azonban mindig azt tetted, amit a leghelyesebbnek tartottál, és ez így van jól. Ha tisztában vagy azzal, hogy az élet mindig a fejlődésedet szolgálja, és azt a célt, hogy szabad és boldog ember lehess, akkor azt is belátod majd, hogy ez a helyzet is előbbre vitt egy lépéssel. Önmagad elfogadása és szeretete kinyitja előtted azt az ajtót, amelyen átlépve minden embert szeretni fogsz. Arra is rájössz, hogy a kedvesed egyáltalán nem hibázott, és meg fogsz neki bocsátani.
Hasznos lehet, ha kis idő elteltével még egyszer találkozol volt pároddal, hogy őszintén megbeszéld vele, ami még most is nyomaszt, és amit még nem mondtál el neki. Ha erre nincs lehetőség, vagy egyszerűen csak nem akarod, írj le mindent egy levélben. Nem fontos feladnod, az írás felszabadító hatását akkor is érezni fogod, ha a levelet megtartod magadnak. A megbocsátás azt jelenti, hogy belátod: minden rendben van! ha ezt sikerül elérned, az elengedéssel sem lesznek nehézségeid.

Ha tetszett, olvasd tovább...