Van, aki szinte levegőt venni sem engedi egyedül a párját, és ezt a szerencsétlen partner egy darabig tűri, aztán egyszer csak belefárad és összepakol… Mások csak megjegyzéseket tesznek, besértődnek, ezzel próbálnak a férfiban „lelkiismeret furdalást” ébreszteni és eredményt elérni. Általában őket is elhagyják. Azok a nők a szerencsés befutók, akik meghagyják a férfi önállóságát. Bármennyire szeretnének is részt venni az élete minden pillanatában, mégsem nyomulnak rá, hanem szabadon engedik és hagyják, hogy a férfi annyit és annyira vonja be őket az életébe, amennyire erre ő igényt tart.

Sajnos, ez sem a megváltoztatható tulajdonságok közé tartozik

A birtokló, kisajátító típusú szerelmes, ha van olyan okos, hogy rájön, hogy maga alatt fűrészel, megpróbálja elfojtani magában ezeket az érzéseket. Ettől azonban ő lesz frusztrált, a megbántottságát, sértődöttségét dédelgeti magában és a kapcsolat csak látszólag lesz boldog. Ez tehát csak placebo megoldás. Ha már eljutottunk odáig, hogy megértettük és elfogadtuk, hogy a férfinek meg kell hagynunk a szabadságát, nem szabad megkötnünk, csak hosszú pórázon tartani, utána saját magunkat is meg kell győznünk arról, hogy ez nekünk milyen haszonnal jár. Hiszen amíg ő a hobbijának hódol, vagy dolgozik, mi elmehetünk vásárolni, foglalkozhatunk a kedvteléseinkkel, találkozhatunk a barátnőnkkel. Próbáljuk meg a „kényszer szabadidőt” olyasmire felhasználni, amiben örömünket leljük. És akkor nem fogjuk elhanyagoltnak, mellőzöttnek érezni magunkat. Nehéz folyamat ez és nem is minden ember alkalmas rá, van, aki képtelen a partnerének külön életet biztosítani, nekik sajnos sok gyötrelmes percet kell átélniük a szerelmükben, míg nem találnak egy ehhez passzoló társat, aki hasonlóképpen birtokolni akarja őket. És vele majd megtalálják az összhangot. Nem szabad azonban a problémát egy kézlegyintéssel elintézni, mert a kapcsolat léte függhet rajta, ezért ha e téma körül érezzük a gondokat, mielőbb keressük a számunkra kivitelezhető megoldást.