A tündérmesék csak lányoknak szólnak?

Valószínűleg igen. Bizonyára emlékszel még, milyen lázban égtél gyermekkorodban, amikor a Hamupipőke, a Csipkerózsika, vagy éppen a Hófehérke meséjét nézted. Valld be, hogy igencsak drukkoltál a főszereplőnek, és vele együtt vártad, mikor jön már el végre a herceg csodálatos, hófehér paripáján, és mikor csókolja már meg a királylányt. Mindeközben persze fiútestvéred nagyokat kacagott rajtad, miközben a katonáival játszott – így fejezve ki, hogy neki egyáltalán nem tetszenek az ilyenfajta cukormázas történetek. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a tündérmesék valóban nem a fiúk számára íródtak. Hogy miért nem? Természetesen azért, mert az a bizonyos fehérlovas herceg nem több mint egy mellékszereplő, hiszen általában a történet végén kerül elő a semmiből, megmenti és megcsókolja a királykisasszonyt, és máris vége a mesének. A fiúk pedig egyáltalán nem az ilyen mellékszereplőkkel azonosulnak, képzeletbeli karaktereiket tehát egészen máshol keresik.

Őket elsősorban a hatalmas és erős hősök érdeklik, akinek nem éppen a szerelmi élet a legfontosabb. Míg a kislányok a tökéletes, rózsaszín szerelemre, a tökéletes partner megtalálására nevelődtek, addig a fiúkat inkább a nagy tettek, az erő és a bizonyítás kérdésköre köti le. Mire felnőnek – és főleg mostani világunkban – azonban ez nagyon sokat változik. Egyre több pasi beszél nyíltan az érzéseiről, a vágyairól, és persze arról, hogy igenis keresi a számára ideális partnert, aki mellett lekötheti magát.

Kerestetik a nagybetűs szerelem

Maradjunk még egy kicsit a múltnál, de már ne a gyermekkori meséket elevenítsük fel, hanem kalandozzunk el a régi westernfilmek világába. Magányos hősök, akik képtelenek voltak gyengéd érzelmeket táplálni egy nő iránt, vagy ha szerelembe is estek, egyszerűen nem voltak képesek arra, hogy kimutassák érzelmeiket – bizonyára mindenki számára ismerős a régi, fekete-fehér képernyőről. Ezek a sziklaszilárd, védelmező, de mindenfajta érzelemtől mentes hősök bizony férfigenerációkat tettek boldogtalanná, hiszen minden pasinak az volt a lényeg, hogy független macsó maradjon, akit érzelmileg képtelenség birtokolni – mert ezt látta a westernfilmekben. Mára azonban nagyot fordult a világ. Egyre több férfi vallja be, hogy igenis vágyik arra a bizonyos nagybetűs szerelemre, a társra, a partnerre, akivel kölcsönösen támogathatják egymást. Már nem a trófeagyűjtés a cél, hanem az, hogy legyen valaki mellettük, aki meghallgatja őket, ha gondjuk akad, aki gondoskodik róluk és figyel rájuk. A futókalandok helyét tehát átvette a boldog mindennapok képzelete.

A szerelem szerelmese

Mindenki tisztában van vele, hogy ami egyszer létrejött, az egyszer el is múlik. Így van ez a szerelemmel is. Ám az elmúlástól való félelem férfi és nő számára egyaránt kétségbeejtő. Vannak azonban olyan pasik, akik kitartóan elutasítják ezt az elmúlást, vagy egyszerűen nem akarnak róla tudomást venni. Hogy miért? Azért, mert folyamatosan szükségük van a tűzre, a mindent elsöprő érzelmekre, így azt hihetjük, hogy magába a szerelembe szerelmesek. Abban a pillanatban, amint kezd kialudni a láng, amint alább hagy a szenvedély – ami valljuk be, egy idő után a kapcsolatok velejárója -, továbblépnek, és másnál keresik a tüzet. Ám ha jobban belegondolunk, akkor ez is azt igazolja, hogy a pasik ugyanúgy vágynak a nagybetűs szerelemre, hiszen indíttatásuk nem szexuális, hanem mélyen érzelmi alapú.

A tökéletes partner

Aki sokáig keresi a tökéletest, akinek semmi sem elég jó, aki képtelen belátni, hogy ember nem létezik hibák nélkül, az bizony egy idő után egyedül marad. Tökéletes partner ugyanis nincs, mint ahogy tökéletes ember sem. Ugyanez vonatkozik a párkapcsolatokra is: elég egy félreértett szó, és máris bekövetkezik a szakítás. Márpedig az elképzelt ideálhoz való görcsös ragaszkodás, az Igazi kutatása még inkább jellemzi a férfiakat, amint a nőket. Ők ugyanis olyan elképzelésekből és álmokból faragott nőideált hajszolnak, akinek létezése nem éppen valószínű. Ezért van az, hogy még ha ott lobog is a láng az első találkozásnál, elég egy rossz válasz, egy helytelen gesztus ahhoz, hogy azonnal lelohadjon a kezdeti lelkesedés. A kompromisszumokra kevésbé hajlamos pasik pedig nem adják lejjebb elvárásaikat, szigorúan kitartanak a bennük élő fantáziakép mellett, aki valljuk be, nem lehet más, mint egy hercegnő – csak nem fehér lovon.