Az ókorban a nőknek fontos volt a kinézet, főleg az előkelő származásúaknak. Mivel akkoriban is meglehetősen drágán mérték a szépészeti kencéket, inkább a jómódúak élvezeti cikke volt.

Rúzs

Az ajkak színezése több ezer éves múltra tekint vissza. Különböző olajok, állati zsírok, méhviasz és színező anyagok keverékéből állt. A színezéshez használtak növényeket, ásványokat, féldrágaköveket is. A köveket általában porrá tört állapotban használták fel. A hennát is használták már nagyon korán, erre a célra. Talán először Mezopotámiában használtak rúzst, úgy 5000 évvel ezelőtt. A középkorra aztán a festési mánia alább hagyott, majd I. Erzsébet idejében a rúzs újra nagy népszerűségnek örvendett, mivel a királynő is előszeretettel használta. Ezt követően megint következett egy időszak, amikor kevésbé volt elfogadott, olyan fogalmak kapcsolódtak hozzá, mint a feslettség, romlottság, könnyűvérűség. Aztán a 20. század elején Maurice Levy forradalmasította a rúzst, neki köszönhető a ma is ismert formája, és népszerűsége is.

Szemfesték

A szem és a szemöldök sminkelési lehetőségeit is korán felfedezték, gondoljunk csak az ókori Egyiptomra, és a Kleopátráról olvasottakra. Fontos volt a csábos igéző tekintet, amit fekete kontúrral oldottak meg, úgy ahogy ma mi használjuk a szemceruzát. Akkoriban szenet és kormot használtak főként, ezeket állati zsírokkal, növényi olajokkal keverték ki és valamilyen pálcikával vitték fel.

Szőrtelenítés

Bizony, ez is hosszú múltra tekint vissza, már az ókorban is szőrtelenítettek az emberek. Különféle megoldások léteztek, az egyik, amitől ma biztosan mindenki frászt kapna az a perzseléses módszer, ugyanis előfordult olyan is, hogy leperzselték a nem kívánt szőrt. Napjainkban szerencsére vannak humánusabb megoldások is. Természetesen akkoriban is voltak már más eszközök erre, például csipesz-szerű, amivel a szolgák, vagy erre „szakosodott” emberek epilálták a hölgyek vagy férfiak testét. Ezenkívül használtak valamilyen gyantaszerű anyagot, sőt kátrányt is, de a régészeti leletek és megmaradt feljegyzések alapján a horzsakövet, a macskaürüléket, és a piócákat is használták ilyen célra. Később a szőrtelenítő eszközök sorát gazdagította a tojáshéj is, ez a módszer még a 15. században is használatos volt.

Arcfestés

Szintén az ókorban volt divatos az arcbőr festése, amihez ólom-karbonátot és cinóbert használtak. Az előbbi az arc fehérítésére szolgált, az utóbbi pedig a pirosításra. Szerencsére ma már tudjuk, hogy az ólom-karbonát mérgező.

Hajápolás

Az őszülő haj és a kopaszodás már régen is sok ember életét keserítette meg, és korán elkezdték keresni ezek ellenszereit. Különböző állati nedvekkel, zsírokkal kísérleteztek, mind festésre, mind a kopaszság kezelésére. A hennát például már akkor is használták hajfestésre. A növényi olajak már akkor is népszerű szépségápolási termékek voltak. A paróka is korai találmány, ha a kencék nem használtak maradt ez a megoldás. Főleg azért is, mivel már az ókorban is igen díszes hajviseletben pompáztak az előkelő származásúak.

Testápolás

A testápolás, a higiénia, az öregedés leküzdése is a gondolkodó emberrel egy idős. Annyi a különbség talán, hogy míg napjainkban nekünk nincs más teendőnk, csak leemelni a polcokról a kívánt termékeket, addig régen sokkal költségesebb és nehezebb volt ezek beszerzése, kikevertetése, és sokszor még a kívánt hatást sem érték el. A felhasznált anyagok között ott vannak a növényi olajak, mint például az argánolaj, olivaolaj, vagy a jojobaolaj; állati zsírok, nedvek, belsőségek, vér; a tej; a méz; és az ásványi kövek is. Homokot például használták testradírként, a tejben pedig fürödtek.