Szellemek a tengeralattjárón

Egyáltalán hogy kerültek oda?

A parancsnoki torony összes fedélzeti nyílása zárva volt. Már azon volt, hogy figyelmezteti őket, hogy micsoda veszélyben vannak, mikor a két férfi megfordult, és felnézett a hídra. Az őr az egyre sűrűbb sötétség ellenére is felismerte az arcukat, és az ereiben megfagyott a vér. Az egyik a korábbi másodtiszt volt, a másik pedig a hajóorvos. A tengeralattjáró első útja során haltak meg egy robbanás következtében. Testüket a wilhelmshaveni katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Az őr képtelen volt megszólalni. Mikor végre sikerült, azt kezdte üvöltözni, hogy szellemeket látott, mire a kapitány odasietett hozzá, és ekkor ő is megpillantotta a torony felé fordult két egykori bajtársát. Néhány másodperccel később a két alak kámforrá vált.

A túlvilág hírnökei

Nem ez volt az első alkalom, hogy fantomok jelentek meg az UB65 fedélzetén, és halálra rémítették a szolgálatot teljesítőket. A matrózok már kezdtek úgy tekinteni rájuk, mint a biztos pusztulás túlvilági hírnökeire. Az első baljós események már egy héttel a tengeralattjáró építésének megkezdése után megtörténtek. Amikor az egyik T gerendát emelték a helyére, a súlyos tömb kicsúszott a láncok közül, és rázuhant egy munkásra, aki azonnal meghalt. Egy másik, a gerenda alá szorult embert, csak egy órányi erőfeszítés árán lehetett kiszabadítani, és nem sokkal később, nagy fájdalmak közepette, ő is életét vesztette. A kísértetüket több, az épülő tengeralattjáróra éjszaka vigyázó őrszem is látta a haláluk színhelyén.

Az UB65 elkészülte előtt még egy baleset következett be, ezúttal a gépteremben. Három ember gázmérgezést kapott, és meghaltak, mielőtt kimenthették volna őket. Mikor a tengeralattjáró már szolgálatot teljesített, a gépteremből a matrózok szerint többször is kísérteties nyögések hallatszottak éjszakánként. A tengeralattjárót akkor érte a legnagyobb csapás, amikor első útjáról elindult hazafelé. Miközben torpedókat pakolta fel rá, az egyik gyújtófej felrobbant, és a szörnyű detonáció során a másodtiszt és a hajóorvos életüket vesztették, többen pedig súlyosan megsérültek. A tiszteket a szokásos pompával és méltó módon temették el, az UB65 pedig a javító dokkba került.

Néhány héttel később, nem sokkal a hajó újbóli vízre bocsátása előtt a legénység egyik tagja berontott a tiszti étkezdébe, és a rémülettől falfehéren azt kiabálta, hogy a halott tiszte a fedélzeten vannak! A kapitány rögtön meggyanúsította a fickót, hogy biztosan alaposan felöntött a garatra, de a közlegény esküdözött, hogy rajta kívül egy másik matróz is végignézte, ahogy a nemrég elhunyt másodtiszt és a hajóorvos a feljárón sétálgattak.
A kapitány ezután a tisztjeivel együtt a fedélzetre rohant, ahol a már említett második matrózt a torony mellett találták, a rettenettől összekuporodva. Alig hallható hangon azt suttogta, hogy a halott tisztek a fedélzetre jöttek, a hajó orra felé tartottak, majd ott karba tett kézzel megálltak, aztán néhány másodperc múlva eltűntek.

A hajó parancsnoka tisztában volt azzal, hogy az incidens milyen hatással lehet a legénységére, ezért az egész ügyet rögtön otromba tréfának nyilvánította. Ezt azonban senki sem akarta elhinni. Ekkor már mindenki tudta, hogy a tengeralattjárón kísértetek járnak. Az össze eddig felsorolt közül a másodtiszt bizonyult a „legkitartóbb” hazajáró léleknek. Az UB65 minden bevetésénél feltűnt az alakja.

A parancsnokságon végül úgy döntöttek, hogy ennek az abszurd helyzetnek egyszer és mindenkorra véget kell vetni, és egy tapasztalt, rangidős parancsnokot küldtek az UB65-re, hogy vizsgálja ki az esetet. Miután minden vallomást végighallgatott, azok olyan mély benyomást tettek rá, hogy kénytelen volt beismerni, hogy a legénység minden olyan tagja, aki az áthelyezését kérelmezte, teljesen helyesen járt el. A kérelmeket hivatalosan sohasem fogadták el, de a kényes helyzetre való tekintettel mégis áthelyeztek mindenkit, aki ezt akarta.

Az UB65-öt egy időre kivonták a szolgálatból, és a belga Bruges egyik dokkjába vontatták. Titokban a fedélzetére hívtak egy ismert lutheránus lelkipásztort, hogy ördögűzési szertartást végezzen a hajón! A következő vízre bocsátáskor a tengeralattjáró új legénységet és kapitányt kapott. Ez a frissen kinevezett parancsnok nem hitt semmiféle ostoba babonában, és megfenyegette a legénységet, hogy aki szóba meri hozni a korábbi kísértethistóriákat, az súlyos büntetésben részesül. Különös módon az UB65 baj nélkül teljesítette két soron következő szolgálati útját, ám amikor a hitetlen kapitányt hirtelen átvezényelték egy másik hajóra, a szellemek visszatértek! Újból fura hangok hallatszottak a gépházban, a halott munkásokat is látták pár alkalommal, valamint egy ismeretlen nő kísértete is feltűnt, akiről később kiderült, hogy nem más, mint a robbanásban elhalálozott hajóorvos özvegye, aki nem sokkal férje elhunyta után öngyilkosságot követett el.

A tengeralattjáró felrobban

1918 májusában, amikor a tengeralattjáró a La Manche csatornában, majd később a spanyol partok mentén cirkált, a másodtiszt szellemét három alkalommal is látták. Egy fiatal tiszt megesküdött rá, hogy egy ismeretlen tisztet pillantott meg, amikor az épp bement a torpedóraktárba, ám soha nem jött ki onnan. A kísértetet ezután még két ízben látták. A hajótüzér idegei felmondták a szolgálatot, és egyszer csak azt kezdte kiabálni, hogy a szellem nem akarja békén hagyni, folyton a nyomában van. Egy ideig így üvöltözött, majd a földre vetette magát, és soha többé nem épült fel a sokkból.
Az UB65 rémes történetének dacára is megúszta a háború utolsó hónapjaiban a tengeralattjárók közt végbement nagy pusztítást. Már július 10-e volt, amikor egy amerikai tengeralattjáró bemérte az épp a felszínen haladó hajót. Az ellenségnél felkészültek a támadásra, és már befogták az UB65-öt a célkeresztbe, amikor az még a tüzelés előtt felrobbant! A detonáció hihetetlen erejű volt a szemtanúk szerint. A füst felszálltával csak törmelék látszott az egykori monstrum helyén.

A történtekkel kapcsolatban több racionális magyarázat is napvilágot látott. Felvetették, hogy a tengeralattjáró talán frontálisan ütközött egy másik német hajóval, vagy esetleg a magáról az UB65-ről kilőtt torpedó okozta a robbanást. Az amerikai szemtanúk szerint azonban ezek a feltevések nem adnak magyarázatot a robbanás elképesztő és szokatlan erejére. Talán az a verzió álla a legközelebb az igazsághoz, mely szerint a torpedókilövő cső szája megsérült, és tüzeléskor a szerkezet felrobbant, melynek következtében a hajó a fedélzetén található össze torpedóval együtt a levegőbe repült. Az UB65-tel 34 ember veszett a tengerbe. A másodtiszt szellemét sokáig nem látták viszont, és a német haditengerészet babonásabb tagjai szerint azért tűnt el, mert bevégezte azt a véres munkát, amely miatt visszatért a túlvilágról. 2002-ben azonban újból feltűnt néhány alkalommal. Azon hajók fedélzetén ugyanis, amelyek áthaladnak az UB65 egykori tragédiájának pontján, többször is feltűnt egy ismeretlen tiszt, aki rendre kámforrá vált, mikor az utasok a kapitánynál érdeklődtek felőle…

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!