A középkorban a férfiak rettegtek attól, hogy legféltettebb testrészük veszélyben lehet vagyis hogy boszorkányok fogják ellopni péniszüket, hogy aztán kisállatként tartsák otthon.
A legjobb leírása a Malleus Maleficarumban - boszorkányvadász-útmutató Heinrich Kramer tollából -  olvasható arról, hogyan tehetik meg ezt a boszorkányok.  Hozzá kell tenni, hogy a történészek nevetséges és nőgyűlölő írásnak tartják, amelyet olyan pereknél használtak fel, mint amilyen a híres salemi eset. A Malleus – és mint ahogy akkoriban általában az emberek - egyértelműen rettegett a női szexuális vágyaktól.  Azt is megemlítik a szövegben, hogy minden boszorkányság a nők testi vágyaiból ered és ezzel együtt természetesen a nők bűnös lelkek.

A középkorban úgy gondolták, hogy a boszorkányok mágikus pénisz-rontási képességekkel rendelkeznek. Ugyanis képesek voltak egy férfit impotenssé tenni, nemi betegséget ragasztani rá, de állítólag arra is, hogy teljesen eltüntessék a férfiak ékességét, ami nem mellesleg állítólag szerencsehozó tulajdonsággal is bírt…

A Malleus Maleficarum három speciális esetet sorol fel. Az első kettőben a férfiak nemi szerve mágikus illúzió hatására tűnt el. Vagyis tulajdonképpen ott  van, csak ő és mások nem látják.
A harmadik esetben már a boszorkány el is távolította a férfi péniszét és kisállatként – familiárisként -  megtartotta, otthonában zabbal és más tápláló gabonával etette. Sokan úgy gondolták, hogy voltak olyan boszorkánycsoportok, amelyek húsz, esetleg harminc péniszt is tartottak házi boszi kedvencként.

Állítólag arra is volt precedens, hogy egy férfi el is indult megkeresni hiányzó testrészét, aki egy boszorkány sugallatára felmászott abba a fészekbe, ahová rejtették a boszorkányok a szerszámokat. Innen végül bármelyiket elvihette volna, és egy jó nagy darabot is vett magához, de nem vihette el, mert nem az övé volt, hanem a plébánosé…

És ha már fészek… ezek a  tulajdonképpeni falloszfák egyáltalán nem voltak ismeretlenek vagy furcsák középkorban. 2000-ben fedezték fel az alábbi képet is a toszkánai Massa Marittimában, ahol a boszorkányok péniszeket aratnak egy fáról, illetve küzdenek meg egyes darabokért. Ezt egyes kutatók szerint a toszkánai folklór is alátámasztja.  A freskó eredeti rendeltetésével kapcsolatban több elmélet is született, de a mai történészek szerint a fa ugyanis nem csupán a termékenységet szimbolizálja, hanem a korabeli politikai propaganda eszköze is volt egyben. Ez egy sajátos "bőségfa", ami a bőség elpazarlását jelképezi egy brit kutató szerint. Ezt a jelképet ghibellinek rossz kormányzásának számlájára írja, valamint az őket felváltó guelfek rendcsinálására utal. Ugyanakkor egy másik szakértő, Bernardelli elvileg azt bizonyította be, hogy a művet éppen egy ghibellin elöljáró a császári címer alatt kormányzó Ildibrandino Malcondine da Pisa rendelte meg, hogy saját városi kormányát dicsőítse.

Lényegében azt a kérdést feszegeti a péniszfa, hogyha a boszorkányok képesek péniszeket növeszteni a fán, mi szükségük lenne férfiakra?