Egy biztos: nem tinnitusról van szó

A tinnitus, más néven fülcsengés vagy fülzúgás, hanginger hiányában fellépő hangérzet. A hangot az adott személy annak ellenére észleli, hogy közben külső hanginger nem hat rá. Az érintett időnként vagy tartósan különféle hangokat hall a fülében, illetve a fejében. Ez a hanghatás lehet morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés, suhogás. Legtöbbször csendes környezetben a legkellemetlenebb. Tartós fennállása gátolhatja az elalvást, a koncentrálóképességet és egyre jobban zavarhatja a mindennapi életet.

A Taos hümmögés

A Taos hümmögés (Taos hum) elnevezés onnan ered, hogy a zajt először 1950-ben jelezték Taos városában, Új-Mexikóban. Húsz évvel később, 1970-ben pedig az angliai Bristolban egyidejűleg mintegy nyolcszázan panaszkodtak valamilyen zúgásra. 2006 óta már nemcsak az Egyesül Államokban és Angliában, hanem több észak-európai városban is érzékelték az alacsonyfrekvenciájú hangot.

A jelentések elsősorban sűrűn lakott, erősen iparosodott területekről érkeznek. Ez alapján többféle magyarázat lehet a zaj forrására: transzformátorok, központi fűtés, háztartási gépek, légtisztító berendezések, malmok, motorok és az autópályák zaját is ide sorolhatjuk. Az utóbbi időben azonban a vidékre is kiterjedt a hangtakaró, ami sajnos műszerekkel is csak nehezen regisztrálható és azonosítható.

Taos lakosait annyira idegesítette a zaj, hogy 1993-ban arra kérték az amerikai kongresszust, hogy indítsanak vizsgálatot az üggyel kapcsolatban. A vizsgálat központjában tíz lakos állt. Mint kiderült, a hangot egy távolban elhaladó teherautóhoz, magasan elhúzó repülőhöz, vízcsobogáshoz vagy folyamatosan járó dízelmotorhoz hasonlították. Néhány esetben a hanghatáshoz testi tünetek is kapcsolódtak: szédülés, álmatlanság, fülben érezhető nyomás, fejfájás és orrvérzés.

1999-ben Kokomo (USA) lakosai kezdtek panaszkodni egy általuk hallani vélt irritáló, folyamatos zúgásról. Ők a hangot a neonlámpák hümmögéséhez hasonlították. Figyelemreméltó egybeesés a testi tünetek megjelenése: szédülés, fejfájás, ízületi- és izomfájdalmak, orrvérzés. A Kokomo Tribune kezdeményezésére itt is elkezdődött a kutatás, aminek eredményeként kiderült, hogy mintegy negyven lakos hallja a hangot egyfolytában. Őket komoly neurológiai teszteknek vetették alá, ám az orvosok semmi különöset nem találtak és a zaj érzékelését stressznek vagy előrehaladott életkornak tudták be.

Skócia 2001-ben csatlakozott a Taos hümmögést észlelők táborához. Ők hamar megmagyarázták a jelenséget azzal, hogy annak oka az áramot szolgáltató trafókban keresendő. A hang ugyanis általában reggel 7 és 9, valamint este 6 és 8 között volt leginkább hallható. Ez pedig pont az az időszak, amikor a legtöbb áram fogy. Ezt azonban soha nem sikerült bizonyítani.

A szakemberek legszkeptikusabb csoportja továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a dolog nyitja a tinnitusban keresendő. A tévesen sokszor csak fülzúgásként emlegetett „betegség" közel sem csak a zúgásra korlátozódik. A hang lehet sípoló, zümmögő, lüktető vagy recsegő. Az érintettek pedig a hangot nemcsak a fülükben, hanem a fejükben is érzékelik. Ez a teória azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért csak bizonyos földrajzi területeken hallható a titokzatos zaj. Elég valószínűtlen, hogy egy adott térségen belül több százan ugyanazzal az egészségügyi problémával küzdenének.

Nem mindenki adja fel azonban ilyen könnyen. Németországban megalakult egy csoport, amely azt tűzte ki céljául, hogy megoldja a Taos hümmögés misztériumát. Megszállottan gyűjtik és elemzik az adatokat. Elfogadható magyarázattal egyelőre még ők sem tudnak szolgálni.