Nimród, a magyar őshagyomány szerint népünk ősapja

Érdekes azonban az a tény, hogy népe mennyire elfeledte őt, és mindazt az ősi tudást, melyet képviselt. A mai olvasó- amennyiben nem érdeklődik a téma iránt-, esetleg bibliai ismereteire támaszkodva tán elő tud csikarni magából némi kis információt Nimródról, de semmiképpen sem túl sokat. A Biblia ugyanis úgy emlegeti, mint hatalmas vadászt („Hatalmas vadász vala az Úr előtt”.) Eddig talán meg is van. Esetleg az is felderenghet valahonnan, hogy Noé nemzetségéből származik, hiszen Noé Khus nevű fiának utódja. Talán még birodalmának határaival is tisztában lehetünk, de többet szinte hiába is akarnánk megtudni. A magyar vonatkozás keresése pedig végképp kudarcba fulladna. Azonban nem csak a Biblia az egyetlen forrásunk!

A magyar archaikus néphagyomány mindig is őrizte azt a hitet, mi szerint Nimród a magyarság ősapja, sőt mi a több; Nimród volt a világ első királya, vagyis a Világkirály. A Képes Krónikában ennek a szájhagyomány útján terjedő tudásnak a megcáfolásán van a hangsúly. Ám szerzője elkövet egy hibát. Mikor az Árpád-ház családfáját ismerteti, megemlíti, hogy Álmos, egyenes ági leszármazottja Nimródnak, az Ősapának.

A Tarihi Üngürüsz (elveszett magyar őskrónika török nyelven) szintén Nimródtól származtatja a magyarokat, és még számtalan nép különböző írott forrása bizonyítja ugyan ezt. Természetesen a Képes Krónika arra hivatkozik, hogy a Nimród-hagyomány teljességgel szembe megy az egyház tanításával, így tehát mindenképpen el kell felejteni. Ennek ellenére, a Nimródról szóló történetek tovább élnek.

Asszíria és Ninive

Tudnunk kell, hogy Nimród neve elválaszthatatlan Asszíria és Ninive alapításától. Asszíria és Ninive pedig az ősi Mezopotámia területén találhatók, vagyis Nimród mezopotámiai király is volt. Az ő nevéhez kötik Bábel tornyának megépítését, bár erről is - mint mindenről Nimróddal kapcsolatban-, ellentétes nézetek találkoznak. Bár a Biblia ezt nem erősíti meg, a keresztények illetve a zsidók Nimródot bűnösnek tartják, hiszen Bábel tornyának építésével, szembeszegült Istennel. A magyarok azonban úgy tartják, hogy, Nimród csupán utat készített Istennek, hogy a Földre térhessen, elhozva az örök világosságot, vagyis a szent fényt.

Van itt azonban még valami, amit muszáj megemlíteni. Semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk a mezopotámiai Nimród feleségéről Sammuramatról, akit mi Szemiramisz néven ismerhetünk híres függőkertje jóvoltából, mely a világ hét csodáinak egyike lett. Mikor Nimród meghalt, feldarabolták a testét, majd megégették, és darabjait különböző szentélyek területén helyezték el. Halála után Sammuramat meg volt győződve róla, hogy férje a Nap isteneként született újjá. Fiának is a Tammuz nevet adta, melynek jelentése „Életet létrehozó”, vagyis a Naphoz kapcsolódó jelentéstartalmak egyike. Sammuramat Nimród halála után egyedül nevelte fiát, és természetesen jó ideig az ország vezetése is az ő kezében összpontosult. Már a kezdetek-kezdetén is szokatlanul viselkedett, hiszen legalább egy hadjáratról tudunk, melyben elkísérte a férjét. Nem szabad azonban elfelejtünk, hogy ő volt a király főfelesége, így tehát lényegesen nagyobb hatalom volt a birtokában, mint az egyszerű ágyasoknak. Minden esetre férje halála után kézben tartotta az ország ügyeit, habár kegyetlenségéről és szexuális mohóságáról sok szóbeszéd járta akkoriban.

Hogy a babiloni Nimród, és a magyar Nimród között milyen kapcsolat van, egyelőre még tisztázatlan. Ellenben a magyar Nimród, a források szerint nem csupán egy terület királya volt, hanem - ahogy korábban is említettem -, a Világ Királya volt. Mégpedig úgy vált a világ királyává, hogy megkapta az égből leszálló tüzes, lángoló koronát, melyet két angyal hozott, illetve a lángoló kardot. Máris ismerős lehet, hiszen, ha megnézzük címerünket, két angyalt látunk, akik közrefogják a szent koronát. A lángoló kard motívuma pedig Attilánál köszön vissza, ki csak úgy, mint Nimród, elnyerte Isten kardját. Nimródot tehát maga az Ég kente fel a magyarok Ősapjává, védelmezőjévé, és első királyává. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek után Nimród megalkotta a rovásírást a csillagok járásából. Nem véletlen, hogy a rovásírást sokszor „Nimród írásaként” is emlegetik az öregek.

Ménrót, vagyis Nimród alakja nem merült a teljes feledés homályába, de talán nem is olyan hangsúlyos, mint amennyire az volt a régi magyarság életében. Egy nép életében pedig fontos a múlt, hiszen abból tud táplálkozni, növekedni, és továbbhaladni. Ha valóban a Világkirály népünk Ősapja, akkor büszkeséggel a szívünkben kell haladnunk egy jobb jövő felé!