Meglepetések a múltból

Az egyik kairói múzeumban egy kisméretű, fából készült modell került kiállításra. Első pillantásra fel lehet ismerni egy repülőgép zömök testét, szárnyait, farkát és hátsó vezérsíkjait. A könnyű, egyiptomi fügefából készült modellt – ha eldobják – rövid ideig vitorlázik a levegőben. A kutatók szerint időszámításunk előtt 200 évvel készülhetett. Ez pedig igencsak meglepő, hiszen a történelem órán azt tanultuk, hogy abban az időben még a szekeret sem ismerték az emberek. De ez csak egy, a megszámlálhatatlan furcsaság és rejtély közül, amelyek találgatásokhoz vezetnek eleink tudományos ismereteit és tervezési képességét illetően.

Ókori repülőgéppark

Amikor 1898-ban – öt évvel a Wright fivérek első sikeres motorizált repülése előtt – az ókori Egyiptom egyik városában, Szakkarában egy sírboltban találták meg a modellt, és ekkor még senki sem gondolt arra, hogy valami köze lehet a repüléshez. Madárfigurákkal együtt hevert ugyanis egy dobozban. 1969-ben egy archeológusokból és repüléstani szakértőkből álló bizottság megvizsgálta a titokzatos modellt, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy normális méretű repülőgép modellje lehetett. Ennek hatására a bizottság kezdeményezte, hogy ismét vessenek egy pillantást a többi „madárfigurára” is. Több mint egy tucat hasonló modellt találtak a sírboltokban. Létezik, hogy egy ókori repülőgép modelljei lennének?

Az ókori repülés gondolata legalább olyan meghökkentő, mint az ókori űrhajósokról szóló elméletek, ám repülőgép-tervezők már az első évezredben létezhettek Dél-Amerikában. Kolumbiában, Costa Ricában, Venezuelában és Chilében is találtak feltételezett repülőgépmodelleket, amelyeket apró aranydísznek véltek. Repüléstani szakértők és biológusok denevérekkel, madarakkal és a tüskés rájával hasonlították össze a dísztárgyakat. Mivel nagyon kicsik és tömör aranyból készültek, természetesen repülni képtelenek, de olyan nagy a hasonlóság a II. világháború után készített repülőgépekhez, hogy az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés: lehetséges, hogy ezek a dísztárgyak igazi repülőgépek másolatai volnának?

Ókori elektromosság

1937-ben egy archeológus – Wilhelm König – rábukkant a „bagdadi elemre”. Azonnal látta, hogyan lehetett ezzel elektromos töltést gerjeszteni. Néhány évvel később beigazolódtak König feltevései, miszerint az „elem” valóban azt a célt szolgálta. Megfelelő folyadékot kellett a tengerbe önteni, hogy elektromos töltés termelődjön. Ez a megoldás 1,5-2 voltot generált a rézhenger és a vasmag között. Ha tehát néhány ilyen elemet összekötöttek (akkumulátort kapván), akkor jelentősen lehetett növelni a feszültséget.

A legnagyobb valószínűség szerint a parthusok a díszfigurák arannyal való befuttatásához használhatták az elektromosságot, továbbfejlesztve az évszázadok óta alkalmazott aranyozási technikákat. Hasonló „agyagedényeket” találtak Bagdad más részein is. Ezek a tárgyak emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy az emberiség történelmi fejlődéséről szóló elméleteink gyakran tudatlanságon, az egyes korok fejlettségének nem ismeretén alapulnak.

A statikus elektromosságot egyébként már az ókorban is ismerték. Tudták, hogy ha a borostyánt megdörzsölik, könnyű tárgyakat (például port, hajat) magához vonz. Így az elektromos áram generálásának technikája is hasonlóan véletlen, elszigetelt felfedezés volt, amely azonban már évszázadokkal az általános elterjedés előtt megszületett.

A kincsekkel megrakott hajó

1900-ban, Kréta és a Peloponnészoszi-félsziget között található egyik sziget, Antikythera közelében búvárok egy 2000 éves hajó roncsaira bukkantak, amely bronz és márványszobrokkal volt megrakodva, és valószínűleg Rómába tartott, amikor elsüllyedt. A rakomány között találtak egy rakás fát és bronzot, de a fém annyira korrodálódott, hogy éppen csak ki lehetett venni, hogy skálával ellátott fogaskerekek voltak. A cambridge-i egyetem egyik munkatársa csak 1954-ben jött rá, hogy a szerkezet egyfajta csillagóra volta, ami csak évszázadok múlva tűnt fel Európában.

A legalább 20 fogaskerékből álló, bronzlapokon nyugvó szerkezet egy fadobozban volt. Amikor elfordították a dobozból kiálló kart, különböző sebességű tűk mozogtak számlapok felett, amelyeket ajtók védtek. Működésében és az adatok leolvasásában görög nyelvű feliratok segítettek. A szerkezet az égitestek, a Nap, a Hold és az akkor ismert bolygók működő modellje volt, és nagy pontossággal mutatta az időt.

Utószó gyanánt

Az első mechanikus naptárakat valóban az arabok készítették évszázadokkal később, és úgy tartják, hogy ők inspirálták a középkori európai órásmestereket is. Milyen figyelemre méltó felfedezéseket tartalmazhatott még az elveszett tudásanyag? Milyen rossz- vagy jóindulatú erőkkel rendelkeztek a régi korok emberei, amelyek nem maradtak fenn utódaik emlékezetében? Ez, természetesen, örök rejtély marad.