Az akasztott ember

Az 1980 decemberében járunk, mikor is Polgárdiban egy kőszárhegyi ház pincéjében, ahol akasztott férfit találnak, aki minden bizonnyal önkezével vetett véget életének. Alatta egy tátongó üreg, de nem pottyantós céljából, sokkal valószínűbbnek látszik, hogy onnan valamit kiástak…

Ugorjunk vissza hát tíz évet az időben, amikor az 1970-es években Sümegh József katonatiszt a Polgárdi határában lévő kőbányában talált egy gyanús lyukat, és barátja, Lelkes Ferenc asszisztálásával feltárták a mélyedést, amiben lássanak csodát, elvileg 40-41 darab kincset találtak. Uzsgyi gyorsan haza a zsákmánnyal, elásni a pincében a 14 részből álló ezüst készletet és lehetőleg nem bejelenteni a magyar államnak. Előtte ugyan megpróbálta darabokban feketén eladni a kincseket és néhányat sikerült is, ami valószínűleg a balsorsát okozta, mivel nem bírt lakatot tenni a szájára és több katonatársával is megosztotta szerencséjét.

Majd kitudja miért, emberölés gyanújával tizenöt éve újraindították a nyomozást Sümegh halálával kapcsolatban. Elvileg egy polgári bejelentés hatására vették elő újra az ügyet, és a bejelentő által világosodtak meg a hivatalos szervek, hogy lehet valami összefüggés a kincs felbukkanása és Sümegh halála között, mert hát mégiscsak különös, hogy aki úgymond megütötte a főnyereményt és pár nappal a leszerelése előtt állt, miért ölte meg volna magát. Arról nem beszélve, hogy két derékszíjjal volt felkötve és két ismeretlen lábnyomot is találtak akkoriban a nyomozás során. Tehát annyi szent, Józsefet meggyilkolták és a kincsek ismeretlen személyek közreműködésével kicsempésződtek Angliába, ahol egy aukción egyenesen Lord Northampton kezeibe vándoroltak még az 1990-as években.

Aztán 2003-ban, Lelkes lelkesen színt vallott egy bulvárlapnak, hogy igen, együtt ásták ki Józseffel a kincseket, és többet is eladtak a készletből, mire végül egy nagy bronzüstbe rejtve a maradékot elásták az ismert helyszínen. Nem mellesleg erről a manőverről, három másik barátjuk is tudott, akik különös körülmények között hunytak el…

Mert a magyar nép sosem adja fel!

De, hogy legyen egy kis halványlilareményünk… idén márciusban, a kormány visszavásárolta 4,5 milliárd forintért a Seuso kincsek felét. A gyűjtemény 7 darabját három hónapig meg is lehetett tekinteni a Parlamentben, ám mostanra a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították őket, ahol külön e célra létrehozott tudósok csoportja megkezdte a tárgyak tudományos vizsgálatát. A kutatások lejárta után újra megtekinthetőek lesznek a kincsek. Ebből kifolyólag Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója működött közre a kincsek hazahozatalában, és aki egyben reméli, maradt még hazánkba néhány darab elrejtett vagy gyűjtők kezében levő kincs, amik napvilágot láthatnak, de legalább szemtanúk kerülnek elő, akik valamilyen módon részesei a Seuso históriának. De sajnos, a 4,5 milliárd nem volt elég arra, hogy a kincsek tulajdonosai legyünk, mert állítólag az sokkal többe került volna, úgyhogy még mindig azé a rejtélyes testvérpár, akik megkeresték Magyarországot az üzlet céljából. Hogy hogy került hozzájuk, kik ők, arról nem szól a fáma, sem pedig arról, miként kaphatná vissza az ország isten igazán azt, ami a jogos tulajdona lenne.

De miért nem a miénk?

Ámde nem tudjuk kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az ezüstök a magyarokat illetnék. Nincs hivatalos dokumentum arról, hogy Sümegh mikor és mire lelt, és az ezüsttárgyakon sincs konkrét jelzés, csak az egyik tálon a „Pelso” szó, ami a Balaton római kori neve. Továbbá Szabadbattyán feltártak egy római villát, ami a feltételezések alapján Seusoé lehetett. Végül, Polgárdi mellett, 1878-ban előkerült másik késő római kori ezüstállvánnyal (quadripus) összehasonlított anyagvizsgálatától várható esetleg a legfőbb bizonyíték, amit a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.
Mindez viszont nem elég, a bíróság tárgyi bizonyítékot követel, például ha felbukkanna még egy darabja a kincs állománynak, amiről be lehetne bizonyítani, hogy a környékről származik, vagy az eredeti negyvendarabos készlet része, vagy ha esetleg valaki előállna egy képpel, bármi olyan okmánnyal, ami hitelesíthetné Magyarország igényeit. Csakhogy ezen lehetőségek egyikével sem bővelkedünk.

Na de ki az a Seuso?

Seuso egy gazdag római polgár volt. Csak találgatások vannak arról, hogy az ezüstöket, jegyajándékba kapta –e, vagy családi ereklye, a harcok miatt kellett-e elrejtenie, hogy egyáltalán magas rangú tiszt volt-e, tehát minden csupa kérdést körülötte. Azt is csak azért lehet tudni, hogy az övé voltak a kincsek, mert az egyik tálon olvasható ajánlásból kiderül, hogy ő a kincs első tulajdonosa. A kincsek különösen nagy tisztaságú ezüstből készültek és többnyire edények, tálak, kancsók és egy szelence képezi a gyűjteményt. Továbbá azt is megállapították, hogy a keletkezési idejük feltehetően a Kr. utáni 4. századra esik.