Látomások Szűz Máriáról

A történelem tele van látomásokról szóló beszámolókkal – némelyikük nagy embereket nagy dolgokra inspiráltak, mások pedig gonosz embereket gonosz dolgokra. Nem anyagi alakok látogatásai vezették például Szent Johannát, hogy Franciaországért harcoljon a 15 században és mostanában állítólag ez ösztönözte a yorkshire-i Hasfelmetszőt arra, hogy prostituáltakat gyilkoljon. Aki sokat keresgél, számos utalást találhat mindenféle látomásra – angyalokról, démonokról, szörnyekről, városokról, mennyországról, pokolról, manókról, tündérekről, repülő csészealjakról, szentekről, szeretőkről, halottakról és haldoklókról és még sok mindenről.

Az ilyen látomások többsége egyedi – mindössze egyszer fordul elő, ritkán ismétlődik meg. Csak azzal az emberrel kapcsolatosak, aki látja őket, az észlelés helyével vagy a körülmények olyan kombinációjával, amely nem valószínű, hogy megismétlődik. Néhány következtetést azonban le lehet vonni a nagyon változó esetekből. Csak néhány olyan látomás van, ami újra és újra előfordul, valamint olyan, ami az egységesség jelét mutatja. De ha az egymással kapcsolatban nem álló egyének hasonló látomásról számolnak be, akkor bizony komolyan kell vennünk és el kell gondolkodnunk rajta, hogy vajon többről van-e szó, mint képzelődésről vagy illúzióról. Az ismételten megjelenő alaknak vagy személynek valójában van valami valóságos alapja?

Jézus Anyja

Az elmúlt 800 év során a nyugati világban legtöbbször előforduló látomás Szűz Máriáról, Krisztus Anyjáról szól. A részletek – kor, ruházat, stb. – gyakran változnak, de az általános kép figyelemreméltóan egységes. És egységesek a látomásokat gyakran kísérő gyógyulásokról és jóslatokról szóló beszámolók is. Teljesen világos, hogy a beszámolók néhány elemét a hit következményének kell tekinteni, mégis úgy tűnik, hogy ennél azért többről van szó: emberek élete gyakran megváltozott – többnyire javult – attól, amit állítólag láttak.

A könnyező nő

La Salette egy aprócska falu a Francia-Alpokban, Grenoble környékén. 1846. szeptember 19.-én itt alakult ki a Szűzről szóló látomások valamiféle sablonja. Két gyermek, a 15 éves Melanie Calvat és a 11 éves Maximin Giraud a tehéncsorda legeltetése közben egyszer csak megpillantott egy könnyező nőt, aki mintha a kiszáradt folyómederben ült volna. A nő az egyik pillanatban felállt, és megszólalt: „Miért nem léptek közelebb gyermekeim? Ne féljetek tőlem, híreket hoztam nektek.”. A két gyermek elmondása szerint a nő szinte sugárzott, fényesebb volt, mint a Nap. Hosszú, aranyhímzéses fehér köpenyt, fehér, mintás sálat, sárga ruhát és fehér gyöngyökkel kirakott cipőt viselt. Keblén egy hatalmas kereszt volt, amely szinte ragyogott.




Félelmüket legyőzve a gyermekek odaléptek a nőhöz, és meghallgatták mondandóját. Betegséget, majd éhezést jósolt, és azt, hogy a szőlő és a burgonya meg fog rothadni. Keserűen szólt nemtetszéséről, amelyet az emberek bűnei váltottak ki belőle. Mint ahogy az leggyakrabban előfordult, szinte senki nem akart hinni a két gyereknek, akiknek fenyegetéseket és különböző kínzásokat kellett kiállniuk. Állításaikat azonban ennek ellenére sem vonták vissza, és kitartottak a látottak mellett. A száraznak vélt folyómederben másnap víz folyt, ám a jóslatnak megfelelően a burgonyatermés elmaradt, és éhínséget okozott. A szőlőket egy bizonyos levéltetű elpusztította.

A fehér ruhás lány

Talán sokkal ismertebb az a történet, amelyben egy lourdesi 14 éves lánynak összesen 18 alkalommal jelent meg a Szűz. Filmek, színdarabok, könyvek és még a televízió is rendszeresen foglalkozott a délnyugat-franciaországi kisvárosban történtekkel. A város számos remény, és néha látszólag csodás gyógyulások központjává vált. A vallásos parasztlányról, Bernadette Sourbisról képek is készültek, amelyeken víz sodorta fadarabokat szed össze, a Szüzet látja, beszél vele és figyeli, amint a gyógyító forrás előtör a földből, mára már a legenda részévé váltak. Érdemes azonban alaposabban megvizsgálni a lány beszámolóját:

„Felnéztem, és a barlang legmagasabb nyílása alatt egy csomó ágat és epret láttam, amelyek ide-oda himbálóztak, bár minden más mozdulatlan volt. Ekkor pillantottam meg egy fehérruhás alakit az ágak között, a nyílásban, aki enyhe főhajtással üdvözölt… Földig érő fehér ruhát viselt, amely alól csak a lábujjai látszottak ki. A ruha magasan a nyaknál volt összefogva, innen egy fehér zsinór lógott le. Fehér fátyol borította a fejét, vállát és karjait, és majdnem leért a térde alá. A rózsafüzér sárga volt, a szemek fehérek és nagyok. A lány nagyon fiatal volt és fény vette körül. Amikor befejeztem a zsolozsmát, mosolyogva meghajolt, visszalépett a barlangba és hirtelen eltűnt.”

Ez volt az összes kommunikáció, amely ezen a napon történt, de néhány héttel később az alak ismét megjelent, és bejelentette, hogy ő „A Szeplőtlen Fogantatás”. A látomások egészen 1858 júliusáig folytatódtak, de az első gyógyulási csoda már áprilisban megtörtént. Világos, hogy egy kicsit összezavarodtak a tények. Bernadette ugyanis azt állította, hogy a látott alak „nem volt nagyobb, mint jómagam” – vagyis a felnőttkortól még messze járó kislány. Bernadette először nem adott nevet a jelenésnek. Valószínűleg nem meglepő, hogy csak azután hívta Máriának a jelenést, miután találkozott egy pappal, aki erősen hitt a La Salette-i látomásban, továbbá az sem, hogy a történelem a Bernadette által látott gyermeket felnőtté, Krisztus Anyjává változtatta. De ez nem különösebben érdekes az eredeti látomás szempontjából, sem pedig az ezt követően, Lourdes-ban történt gyógyulások szempontjából, amelyek Bernadette látomásának következményeinek tűnnek.

Szent jelenések

A Szűz Máriáról szóló látomások a mai napig is tartanak. 1933-ban, a belgiumi Liége-hez közeli elszegényedett faluban, Banneux-ban lakó 11 éves kislány, Mariette Beco azt állította, hogy január és március között 8 alkalommal jelent meg neki a Szűz. Amikor megkérdezte a látomástól, hogy ki ő, az azt felelte, hogy „A Szegények Szüze”, és azért jött, hogy segítsen a betegeken és a rászorulókon. Ma évente ezrek látogatnak el Banneux-ba, hogy imádkozzanak a Beco család kertjében azon a helyen épített kápolnában, ahol a látomás megjelent, illetve, hogy a zarándokok számára épített kórházban gyógyuljanak.



Távolabbi tájakon is történtek hasonló látomások. A közép-afrikai Ruandában például 1981 és 1986 között a Szűz rendszeresen megjelent hét gyermeknek, köztük egy pogány, analfabéta fiúnak is. 1979-ben Ausztráliában egy 54 éves anglikán, Robert de Caen előtt jelent meg, aki egy kórházban, szívrohama és majdnem-halál élménye után látta a Szüzet, aki koronát viselt a fején, és kinyújtott karokkal üdvözölte a férfit.

Medzsugorje is a zarándokok egyik úti célja. 1981. június 24.-én, hat helybéli gyerek volt a szemtanúja a Szűz Mária-látomások kezdetének, amelyek még ma is előfordulnak.

Mit szól mindehhez az egyház?

A római katolikus egyház véleménye egyértelmű, ill. nyitott a Szűz Mária fenti és más jelenségeivel kapcsolatban. A szavahihetőség megőrzésének érdekében az egyház óvatos távolságtartással nem mond véleményt ezekről, amíg az esetet teljesen ki nem vizsgálták. A lourdesi esettel kapcsolatban például az Egészségügyi Hivatal a tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulásokat szigorú vizsgálatnak veti alá. A megvizsgált esetek közül azonban csak néhány megy csodaszámba. Míg a Guadelupe-i Szűz 1630-es mexikói, és Fatima 1917-ben, Portugáliában történt megjelenései már hivatalosan elfogadottnak számítanak, addig a medzsugorje-i, máig is tartó jelenéseket még nem fogadta el az egyház. Egyének szabadon hihetnek a látomásokban, de úgy tűnik, hogy ehhez az egyháznak még időre van szüksége.