Kristálykoponyák

Ennél azonban most sokkal érdekesebb, furcsább, misztikusabb dologról lesz szó – a kristálykoponyákról.


Ősi koponyák

Miről is beszélünk, amikor a kristálykoponyákat hozzuk szóba? Általában egy, egy darab kvarckristályból kifaragott, emberi koponya alakú szoborról. Alapvetően kétféle ilyen koponya létezik, olyanok, amiket mai, vagy nemrég élt mesteremberek készítettek, és olyanok, amelyeket ősi romok közt, vagy azok közelében találtak. Ezek körül a legérdekesebbek persze az ősiek, és azok közül is azok, amik megközelítően valós méretűek, - mert sok apróbb is létezik. Ezekkel a kristálykoponyákkal dolgozva hihetetlen energiákkal, furcsa jelenségekkel találkozhatunk.



A valós méretű ősi kristálykoponyákat leginkább maya és azték romok között lelték, Mexikóban, Közép-Amerikában, bár azt tartják, párat Dél-Amerikában is találtak. Mostanában úgy hírlik, a világ más területein is kerültek elő ilyesfajta leletek, például Tibetben. Leggyakrabban tiszta vízszínű kvarcból, ametisztből (ez lila), rózsakvarcból vagy füstkvarcból faragták ki őket. Az ősi koponyák rejtélye ott kezdődik, hogy a tudósok azt sem tudják megmondani, vajon milyen technológiával készülhettek, egy komolyabb szerszámokkal nem rendelkező ősi nép hogyan dolgozhatott meg egy ilyen kemény követ, ráadásul a kristály főtengelyével ellenkező irányban.

A kristálynak már molekuláris szinten tökéletes a szimmetriája, és amikor a „kőfaragó” nekilát - ha erre a tengelyre merőlegesen próbálkozik -, a kristály nagy valószínűséggel az első rossz mozdulatra apró darabokra esik szét. Még a mai korszerű, lézeres vágófelszereléssel is nehéz vele dolgozni. És persze nem ez az egyetlen rejtély a koponyák körül.

Azt sem lehet megállapítani, vajon mikor készültek

A C-14 kormeghatározás csak szerves anyagokon működik, a kvarckristály, pedig nem az. Így csak a kevésbé tudományos módszer marad, hogy megfigyeljék, hogyan reagálnak az emberek, főleg az érzékenyebbek a kristálykoponyákra. A legmodernebb koponyákat persze azonosítani lehet, nagyfelbontású mikroszkóp alatt látszanak a megmunkáló eszközök nyomai. De az ősi koponyákon semmi ilyesféle nyom nincs. Így maradnak az extraszent emberek vallomásai: ha minél többen érzik úgy, hogy az a bizonyos koponya nagyon idős, azt el kell fogadnunk.

Amióta „divatba jött” a kristálykoponyákról beszélni, egyre több kerül elő, sokszor régi gyűjteményekben porosodtak eddig. Elméletben, a legendák szerint 13 „fő” koponyának kellene lennie, de az eddig fellelt koponyákat érzékelők szerint ezek közül nem került még mind elő.


És hogy mi minden szokatlan történhet egy ilyen kristálykoponya jelenlétében?

Váratlan – csodás? – gyógyulások, ajándékba kapott energiák, látomások. De a legdrámaibb dolog az a holografikus képsor, ami a koponya aktiválásakor látható. A koponyák színes fény, hang, emberi energia segítségével aktiválhatók. És az érzékeny emberek ilyenkor ufókat, repülő embereket, másik kristálykoponyákat, a múlt és a jövő képeit látják. A mai napig még senki sem tudta megfejteni, hogyan is működik valójában a dolog, hogyan keletkeznek a képek, mert akkor valószínűleg azt is el kellene ismernünk, hogy egy szilárd tárgy képes az alakját változtatni…


És hogy mire is valók ezek a kristálykoponyák?

Szerintünk valamiféle számítógépes adattároló rendszerek, képesek a körülöttük áramló energiát és rezgéseket rögzíteni. Egy ilyen koponya képes mindazokat az embereket, eseményeket rögzíteni és visszajátszani, mellyel körülötte fordultak elő. És ahogyan a mi egyszerű számítógépeink is képesek már a világ minden pontján lévő társaikkal érintkezni, és információt megosztani, így működnek a kristálykoponyák is. Úgy hisszük - és a régi legendák is úgy szólnak -, ezek a kristálykoponyák elsősorban gyógyításra szolgáltak. És ezt igazolják a koponyák jelenlegi „gondviselői” – mert hogy tulajdonosnak mégsem nevezhetjük őket –is, maguk is tapasztaltak gyógyulást, sőt a koponyákat meglátogató kíváncsiskodók, vendégek is.

Különböző és egymástól függetlenül kialakult kultúrák legendái szólnak arról, milyen szerepet játszottak kialakulásukban és fejlődésükben a kristálykoponyák, hogyan képeztek kapcsolatot az istenekkel, az ősi bölcsességekkel. És a földönkívüliekkel, mert ezek a legendák rendszerint ugyanakkor ilyesmikről is szólnak. Úgy hisszük hát, meglehet, hogy ezeket a koponyákat a földönkívüliek hozták magukkal, valami speciális céllal, talán épp azért, hogy a földi kultúrák fejlődését gyorsítsák, vagy legalábbis átadták azt a tudást, amivel az őseink képesek voltak maguk is ilyen koponyákat előállítani. Vagy ha nem földönkívüliek voltak, akkor viszont egy, igen fejlett tudású és technológiájú földi kultúrát kell feltételeznünk, talán az atlantisziakat, akik katasztrófájuk után menekülve jutottak a kristálykoponyák jelenlegi lelőhelyére, és ott adták tovább a tudásukat megőrzésre. Vannak olyan feltételezések, hogy a kristálykoponyák valamikor valódi csont emberi koponyák voltak, azt alakították át spirituális erővel olyanná, hogy hosszú-hosszú időn át képes legyen megőrizni az emberiség számára fontos információkat.


És hogy talán a kristálykoponyáknak más feladatuk is van az információk őrzésén kívül?

Hogy nem véletlenül kerül elő egyre több belőlük, most már a világ minden pontján, szinte magukhoz szólítva azokat, akik valaha a kezükben tartották őket egy megelőző életükben, talán tényleg közeledik az igazi Aranykor. A koponyák pedig érzik, az emberek közül egyre több érdemes és képes arra, hogy a többiek szolgálatában újra használja őket?