A Rhode Island-beli Harrisville-ben található 200 holdas birtokon az Arnold család épített egy házat 1736-ban, ahol a család nyolc generáción keresztül élte mindennapjait. Születés és halál mindennapos volt abban az időben, azonban Arnoldék múltját nagyon sok tragikus esemény árnyékolta be. Számos családtag vetett véget önkezével az életének a házban, másokat megmérgeztek, egy kislányt megerőszakoltak, majd megöltek, négy férfi fagyott meg rejtélyes körülmények között a birtokon, kettő pedig vízbe fulladt. A család utolsó tagja Mrs. John Arnold volt, aki 93 évesen az istálló szarufájára akasztotta fel magát. Így a farm és a ház sokáig állt lakatlanul, akik arrafelé éltek, semmi pénzért sem költöztek volna be oda.

1970-ben mégis találtak vevőt a házra

Roger és Carolyn Perron minden spórolt pénzüket feltéve egy nyugodt élet reményére, megvásárolták a házat és be is költöztek öt kislányukkal. A hét tagú családot az eladó próbálta diszkréten figyelmeztetni arra, hogy valami nem stimmel a házzal, de a házaspár szkeptikus volt. Még egy napja sem foglalták el új otthonukat máris kezdetét vették a furcsa jelenségek sorozata. A falról rendre lepotyogtak a képek, a telefonkagyló a levegőben lebegett és a háztartási gépek is maguktól változtatták a helyzetüket. Később már az ágyak is felemelkedtek a levegőbe, ám ez csak a kezdet volt.

Nemsokára nyilvánvalóvá vált a család számára, hogy új otthonukban több a halott lélek, mint az élő. Először a „kedves" kísértetek mutatták meg magukat. Ők nem okoztak gondot, sőt egyik-másik még a kislányok szívéhez is nőtt. Egy női árnyalak a konyhát söprögette állandóan, csinos kupacban hagyva a port a szemetes mellett. Volt olyan jelenés, mely csak a virágokat szagolgatta. Egy Manny nevű szellem mindig figyelte a lányokat játék közben, ám mikor felé pillantottak, akkor szertefoszlott. Egy másik női kísértet sosem felejtett el a gyerekeknek jó éjt-puszit adni. A Perron lányok kedvence viszont egy fiatal férfi szelleme lett, aki játékautókat tologatott a szobában a gyerekek nagy mulatságára.

Azonban ahogy múlt az idő, úgy kezdtek megmutatkozni más, egyáltalán nem szívélyes jelenések is, akik nem engedték bezárni vagy épp kinyitni az ajtókat, éjjel sikongattak vagy a falakat kaparták, így adva mindenki tudtára, hogy nekik cseppet sem tetszenek az élő lakótársak. Mind közül a leginkább gonosz szellem valószínűleg Batsheba Sherman volt, aki 1885. május 25-én a csűr mögötti fára akasztotta föl magát, és a törött sírköve a mai napig látható a temetőben. A nő már életében is közutálat tárgya volt, megvádolták boszorkánysággal is, de legendás volt kegyetlensége és szívtelensége is. Ő Mrs. Perron-t vette célba. Csipkedte, pofozta, tárgyakat hajított felé, többször megjelent előtte és felszólította: Takarodj! Miután egy nyílt sebet ejtett az asszonyon taktikát váltott és megszállta őt. A családfő ekkor fordult segítségért a korban híres paranormális nyomozó házaspárhoz, Ed és Lorraine Warren-hez.

Ed és Lorraine lokalizálták az összes kísértetet a házban, és hozzákezdtek a tisztításhoz. Ed Warren ördögűzést hajtott végre az asszonyon, azonban az látszólag nem járt sikerrel. A lányok visszaemlékezései alapján biztosak voltak benne, hogy anyjuk meghal azon az éjszakán. Roger Perron kétségbeesésében kihajította a házaspárt. Reggelre a kísértet mégis elhagyta a nő testét és a házban is valamennyire normalizálódtak a dolgok, tehát a tisztítás mégsem volt hasztalan. Olyannyira nem, hogy a Perron család még 10 évig élt a szellemtanyán. 1983-ban Norma Sutcliffe és férje költöztek be a házba és mai napig a birtokon élnek. Az ő napjaik sem telnek nyugodtan, furcsa lábdobogásokat hallanak, időnként köd lepi el egyik-másik szobát, a falak néha rázkódni kezdenek. Ám a visszamaradt, egyetlen szemmel látható entitás egy idős, kontyos asszony, aki némelyik szobán átcsoszog...