Hol rejtőzik Attila sírja?

Az 5. század első felében élt hun uralkodó temetésének romantikus leírása az udvarában járó bizánci követnek, Priszkosz rétornak és Jordanes gót történetírónak köszönhetően maradt fenn az utókor számára, de csak a 19. században terjedt el a köztudatban. A legenda szerint Attilát az Alföld egyik elterelt folyójának medrében, arany-, ezüst- és vaskoporsóban helyezték végső nyugalomra, majd a víz visszabocsátása után a szolgákat is lenyilazták, hogy senki ne emlékezzen a sír pontos helyére.

A hunok történelmének egyik legkiválóbb kutatója, Bóna István (1930–2001) egyetértett azzal, hogy az „Isten ostoraként” elhíresült hódítót saját palotájának közelében, a Duna–Tisza közén temették el, ám a legenda többi részletét – a hármas koporsót és a folyó elterelését – már határozottan cáfolta. A régész szerint Attila nyughelyét legalább 20 ezer négyzetkilométeren célszerű keresni, de ekkora területen gyakorlatilag nincs esély arra, hogy rábukkanjunk. Ennek ellenére számos magyarországi település lakói állítják, náluk érdemes kutatni az egész Európában rettegett uralkodó földi maradványait, miután erre utaló bizonyítékokat véltek felfedezni a korabeli feljegyzésekben és útleírásokban.

Attila állítólagos sírjának turisztikai hasznosítása kétségtelenül Tápiószentmártonban sikerült a legjobban. Igaz, e hagyomány sem túl régi: 1923-ban a Pest megyei nagyközség határában bukkantak rá a híres szkíta aranyszarvasra, az Alföld legjelentősebb vaskori ötvösművészeti leletére. A régészek már akkor megállapították, hogy a szarvas egy Kr. e. 400 táján élt ismeretlen pusztai fejedelem pajzsát díszítette. A terület akkori gazdái, Blaskovich György és János azonban nem hagyták magukat eltéríteni eredeti ötletüktől: az aranyszarvas a hétszáz évvel később uralkodó hadvezér tegezét ékesítette.

A tápiószentmártoni birtok földje napjainkban is ontja a különböző régészeti leleteket, amelyek a helybéliek számára egyértelműen igazolják, hogy egykor a Tisza árteréhez tartozó mocsaras vidéken állt Attila palotája, így a legendás sír sem lehet messze. Az évtizedek óta „gyógyító energiadombként” ismert terület mai tulajdonosai olyannyira biztosak a környék idegenforgalmi vonzerejében, hogy még a korabeli leírásokban szereplő ősi palota képzeletbeli mását is felépítenék az Attila-domb közvetlen közelében.

A hangzatos tervek szerint kőből és fából készülő, hatezer négyzetméteres építményt négy hatalmas torony ékesítené. Az egész világon egyedülálló palotában a trónterem, a követek udvara, a harcosok, a foglyok és a lakomák tere mellett kiállítótermek és vendéglátóhelyek is csábítják majd az érdeklődőket. Az alapkőletétel ugyan továbbra is várat magára, mert nem gyűlt össze a beruházáshoz szükséges négymilliárd forint, de ezt követően két év alatt felépülhet az időutazásra invitáló építmény. Később korabeli falut és Árpád-kori templomot is emelnének a vár közelében, amely minden bizonnyal turisták százezreit vonzaná a környékre. Az önjelölt régészek azt sem tartják kizártnak, hogy éppen a palota alapjainak kiásása közben bukkannak majd rá Attila sírjára, így lelkesen folytatják a kutatást a felbecsülhetetlen lelet után. A hun király temetésének legendája addig is változatlanul él tovább…