Ha Casanova nem Don Juan, akkor kicsoda?

Giovanni Jacopo Casanova de Seingalt 1725. április 2-án született (Velence - Itália), és 1798-ban halt meg (Dux -Csehország). Jogásznak készült, majd papi pályára lépett. Műveltsége és előkelő megjelenése révén bejutott a legmagasabb körökbe. Botrányos kalandjai miatt börtönbe került. Volt katona, hegedűs, kém és csodadoktor. Adósságai miatt hónapokra ismét börtönbe zárták. Gróf Waldstein könyvtárőreként kezdett hozzá emlékirataihoz.


A gyerekkor

Vándorkomédiásoktól származott. Törvény szerinti apját nyolcévesen elveszítette, bár vélhetően egy velencei főúr volt a papa. Vállalta is a neveltetését, ám „viszonzásképpen" gyűlöletet kapott. Az anya, Zanetta, hírhedt színésznő és szépség, akinek számos szeretője akadt.


A nők

Kellemes hódító - nem csábító Don Juan! Szerette a nőket, és boldoggá akarta tenni szerelmeit. A szabadságot azonban mindennél többre becsülte. Letelepedni nem vágyott sehol. Mindig úgy képzelte: a soron lévő hölgyet nem hagyja el többé. Általában a nők hagyták el - vagy elintézte, hogy így alakuljon.


A csábítás

Szinte minden valamikori szeretőjével meg tudta tartani a jó kapcsolatot. Évek múltán is szívesen látott vendég volt a legtöbb háznál. Becslések alapján legalább száz nővel folytatott viszonyt, de négyszáznál többel biztosan nem. Mai szemmel a szám nem is világraszóló. Adódtak homoszexuális barátságai is. A veszélyt belekalkulálta kalandjaiba. A nemi betegségek sem tudták elriasztani. Többször kitartóan végigcsinálta az akkor szokásos gyógyító hathetes higanykúrát - és már fordult is vissza a bordélyházba. Elsők között használta a kondom báránybőrből varrt elődjét. Ha barátnője mégis teherbe esett, vállalta az angyalcsinálás megszervezését és összes költségét. Olyanoknak is elintézte, akikkel nem volt kapcsolata.

Teljesen boldoggá akarta tenni szíve hölgyeit: férjet keresett számukra, akivel - szerinte - boldogok lehetnek. Több magyar származású szerelméről is tudni lehet.


A pénz

Bőkezűsége nem ismert határt. Imádta a lakomákat, az operákat és a bálokat. Pénzét rendszeresen elszórta. Állandó jövedelemmel nem rendelkezett, szerencsejátékokból, szélhámosságokból tartotta fenn magát, szeretőit és barátait. A befektetés, gyűjtögetés távol állt tőle. Élete végére elszegényedett. Saját pénzén kiadott regénye nem lett sikeres.


Az író

Nagyszerű memóriája, hallatlan képzelőereje volt. Életéről jegy¬zeteket és vázlatokat készített. Emlékiratait öregkorában kezd¬te el írni, unalom ellen. Színházi darabokat is alkotott, amelyeket aztán ő rendezett és díszletezett. Sok nyelven beszélt, verset latinul írt.


A pszichológusok

Több dolgozatot készítettek ró¬la. A legfőbb tanulság: valójá¬ban női természet lakozott ben¬ne, vonzódott a férfiruhába bújt nőkhöz. Sosem viselkedett elég férfiasan, szerette vállalni az alárendeltséget. Az öregedést nem fogadta el. Számos törvénytelen gyermeke ellenére sem szívlelte az apaszerepet. Sőt iparkodott némelyik lányának szeretője len¬ni, és amilyen az élet, néha sike¬rült is.


Mítosz a filmvásznon

Casanova tizenegy alkalommal ihlette meg a filmkészítőket. A legismertebb alkotások:

- Casanova (1918), magyar némafilm
- Casanova (1927), némafilm
- Casanova, egy kamasz Velencében (olasz, 1969)
- Casanova (olasz, 1976)
- A postakocsi (olasz, 1981)
- Casanova visszatérése (francia, 1992)