A fürkésző „gyilkos"

A legenda természetesen amerikai fantázia szüleménye, így inkább ezen a kontinensen vált ismertté és rettegetté a fürkésző "gyilkos". Kötelességünknek érezzük a gyilkos szót idézőjelbe tenni, mivel valódi haláleset nem fűződik az alakhoz, mégis mindenki meg van győződve afelől, hogy nem lehetett más célja csak a kislány életének kioltása. Természetesen senkit nem szeretnénk befolyásolni, mindenki döntse el maga, hogy mit gondol a sejtelmes alakról.

A jelenet egy amerikai kertváros hétköznapi házában játszódott le. Az ismerős, megszokott környezet által a helyiek még közelebb érzik magukhoz a történteket, még valóságosabbnak hat a mítosz. Fagyos téli éjszaka volt, nagyjából tíz óra felé járhatott az idő. Egy testvérpár gubbasztott a kellemes meleget őrző ház falai között. A nagyobbik lányka 11 éves, míg húga 5 esztendős volt. Szüleik vacsorázni mentek egy közei étterembe és a két lányt otthon hagyták, egymás felügyelete alatt.

A nagyobbik lány szülei távollétéből adódó irányítói helyzetét kihasználva, felnőttesen lefektette húgát aludni, majd önmagának engedett még egy rövid ejtőzést a televízió előtt. A hangos doboz a falhoz volt tolva, az ablak mellé, míg a gyermek a TV-vel szemben elhelyezett fotelben üldögélt a takarójába burkolózva. Odakint szakadt a hó és az ablakra jégvirágok fagytak. Az agyzsibbasztó mesesorozat szünetében a lányka tekintete az ablak szürkésen derengő üvegeire tévedt. A látvány megakasztotta a lélegzetét, pupillája kidülledt és arca elfehéredett.

Torz arc a jégvirágok között

Egy, az áttetsző jégvirágoktól torz arc figyelte őt mereven és ádázul a zuhogó hó előterében. Keze lassan előbukkant a háta mögül és egy hosszú konyhakést szorongatott kesztyűs kézfejében. A lány megdöbbenéséből felocsúdva a fotel mellett csücsülő telefon után kapott és tárcsázta a 911-et. A takarót a fejére húzta és lélegzetét visszafojtva várta, amíg valaki felveszi a telefont a központban. A monoton kicsengést megtörve végre felvették a telefont és egy kedves hang szólt bele a kagylóba. Az ijedt gyermek elrebegte a látottakat a diszpécsernek, aki kiküldte hozzá a rendőrséget.

A rendőrök erőteljes dörömbölésére a lány azonnal ajtót nyitott. Nekik is beszámolt a történtekről és a rendőrök elkezdték átkutatni a kertet. A magas hóréteg ellenére nem találtak lábnyomokat sehol. A nappali átvizsgálása után, azonban a nyomozó komoran a kislány felé fordult és azt mondta: „Óriási szerencséd volt". A padló ugyanis vizes volt, olvadt havas lábnyomokkal volt tele a fa parketta a fotel mögött. A gyerek a férfit nem az ablakon keresztül látta, az ablakban csupán visszatükröződött a mögötte álló alak.