Amikor a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, azt nevezzük globális felmelegedésnek. A kifejezést az éghajlatváltozási keretegyezmény az ember által okozott klímaváltozásra használja. Következménye az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérsékletének emelkedése.

Tény, hogy az elmúlt száz évben a Föld átlaghőmérséklete kb. 0,7-0,9 Celsius fokot emelkedett, és ennek üteme mára olyannyira felgyorsult, hogy évtizedenként átlagosan 0,2 fokot melegszik a hőmérséklet. Némelyik éghajlatváltozási modell pedig 2-4 fokos emelkedést jósol az elkövetkezendő száz éven belül, ezt pedig valószínűleg a civilizációnk által termelődő nagyjából évi 20-25 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátás generálja. Vagy mégsem?

A tudományos szervezetek többsége szerint az éghajlatváltozást az üvegházhatást növelő gázok – főleg a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid – koncentrációit növelő emberi tevékenység okozza, de az erdőirtás és a légiforgalom is erősen hozzájárul a káros folyamatoknak. A gázok nagy része a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, stb.) elégetéséből keletkezik. Az ezzel foglalkozó tudományos tanulmányok többsége egybehangzóan emberi eredetű hatást mutatnak az utóbbi 30-50 év adataiban. Sőt, arra a következtetésre jutottak, hogy akár sokkal nagyobb felmelegedés is bekövetkezhetett volna, azonban az óceánok magas hő kapacitása miatt az efféle környezeti hatások csak hosszútávon mutatkoznak meg. Tehát az sem hozna látványos javulást, ha a koncentráció növekedése azonnal leállna. Egyedüli megoldásként a megújuló energiaforrások felhasználása lenne, mint a szél-, a nap-, a geotermikus-, a biogáz-, vagy az árapály energia. Az utóbbi időben viszonylag elterjedt ezeknek a forrásoknak a felhasználása, ám addig, amíg a fosszilis energiaforrások érdekcsoportjai uralják a világgazdaság legfelsőbb rétegeit, áttörő változásoknak nem leszünk tanúi.

A globális felmelegedés kutatóinak egy másik csoportja pontosan a téma ekkora népszerűsége miatt gyanakodnak a folyamat realitása felől. Úgy gondolják, hogy a tudományos élet tudatosan kizárja és félresöpri azokat a tanulmányokat, amelyek a jelenlegi éghajlatváltozás általánosan elfogadott okát megkérdőjelezik, sőt tagadják azt. Meggyőződésük, hogy a globális felmelegedést hirdető tudósok és politikusok csak egy hírnév- és pénzközpontú színjáték szereplői, akik csak riogatják és kihasználják a tudatlan tömeget. Először is azzal érvelnek, hogy a Föld kb. ötmilliárd éves létezése alatt rendszeresen átesett nagy éghajlatváltozásokon, amelyek teljes mértékben természetes folyamatok. Tektonikus mozgások, vulkanikus működések, vagy a világűrből jövő meteorok által mind-mind változott maga az éghajlat is. Megfontolandó ugyanakkor az a tény, hogy a Föld globális energiaforgalmának csak a 0,01 százaléka az emberi tevékenység által felszabaduló energia. Ez azonban rendkívül kevés ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk a Föld éghajlatát befolyásolni.

A tudósok egy másik csoportja Christopher Moncktonnal az élen azt a nézetet vallja, hogy a globális felmelegedés igazából egy olyan természetes folyamat, amely a Föld létezésének évmilliói alatt megközelítőleg 100 ezer évente megtörténik. Állítják, hogy a megakadályozásán fáradozni felesleges, ugyanis mindenképp érezhető változásokat fogunk tapasztalni a közeljövőben.

De kinek az érdeke tagadni a globális felmelegedést?

- Egyértelműen a pénz beszél. A Brit Tudományos Akadémia például már háromszor felszólította az ExxonMobilt (a kőolajipar óriása), hogy ne támogassa a globális felmelegedést tagadókat. Állítják, hogy 2000 és 2005 között mintegy 17 milliárd dollárral szponzorálta az olyan kutatóintézeteket, akik magukat függetlennek és elfogulatlannak nevezve tagadták a globális felmelegedés problémáit, és ócsárolták az azokat kutató szakértőket.

- Köztudott, hogy egyik nagyvállalatnak, illetve az élén álló esetleges politikusnak sem anyagi érdeke, hogy a hagyományos energiafelhasználásról (szén, kőolaj) áttérjünk az alternatív megoldásokra. Az eredmény valószínűleg óriási gazdasági csőd lenne.
- Érdekes tény, hogy az USA-ban 1989-ben létrejött a Globális Klíma-koalíció, amely nyíltan felvette a harcot azokkal a szakemberekkel, akik a globális felmelegedés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Azonban a Globális Klíma-koalíció (GCC) – egyébként George Bushsal ez élen – 2002-ig bírta a harcot, jóllehet az őket támogató cégeknek igen hosszú sora volt (General Motors, Ford, Exxon, Shell…).

Egy szó, mint száz, a globális felmelegedés érezhető és látható, ugyanis elsősorban az élővilág és az emberiség szenvedi el tüneteit. Az átlaghőmérséklet egyértelműen növekszik, amely leglátványosabban a hegyek csúcsán (például a Kilimandzsáró jégsapkáján), illetve a sarkvidékek jégtábláinak csökkenésén láthatunk. Tény, hogy amikor egy terület éghajlata megváltozik, akkor az ott élő populáció is megváltozik. Ez a változás eredményezheti egyes fajok kihalását, de túlzott elszaporodásukat is – amely sok esetben ugyanannyira negatív jelenség, mint a kihalás.

Az élősködők esetében ez új betegségek kialakulását is jelentheti. Egy tanulmány például kimutatta, hogy 20 és 35 százalék közötti az esély arra, hogy 2050-re várhatóan 1103 állat- és növényfaj fog kihalni, mert képtelenek alkalmazkodni az éghajlatváltozás okozta körülményekhez.
Az emberiségre elsősorban a megnövekedett esőzések által elterjedt maláriát hordozó szúnyogok jelentenek veszélyt, ugyanis a felmelegedés hatására olyan területeken is megélnek majd, ahol eddig nem. Ez várható a Dengue-láz, a sárgaláz és az agyvelőgyulladás kórokozóira is.