Elizabeth Bostonban született, 1924.-ben. Nem volt épp különös élete, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy 1930-ban apja nyomtanul eltűnt, csak az autóját találták meg egy hídon hagyva. Mindenki azt hitte, öngyilkos lett, ám néhány évvel később a lány értesült róla, hogy apja nem halt meg, Kaliforniában éli életét. Később hozzá is költözött, mert új lakhelyükön nem maradhatott az egészségügyi állapota miatt. Nem bírta a medfordi hideg levegőt. Ám ez sem bizonyult állandó lakhelyének, meglátogatta Los Angelest, San Barbarát és Floridát is. Megállapodni látszott, amikor megismerkedett Matthew Michael Gordon Jr-al, akivel el is jegyezték egymást, ám a férfi egy repülőbalesetben életét vesztette. Elizabeth ezután költözött vissza ismét Los Angelesbe és halála napjáig ott is maradt.

A leány holtestére 1947-ben, egy téli napon bukkant rá egy Betty Bersinger nevezetű anyuka, aki kislányával épp a környéken sétált. Szörnyű látvány fogadta őket, hiszen a lány testét ketté vágták és ezen felül még több helyen is megcsonkították. A testet viszont lemosták, sebeit kitisztították és egy cementes zsákkal együtt hagyták a helyszínen, terpeszbe tett lábakkal és feje felé emelt karokkal. Ez talán szimbolikus üzenettel is bírhatott az elkövető részéről. Hogy miért pont őt választotta ki magának a gyilkos, az a mai napig nem derült ki. A lapok csak találgattak, leginkább a fekete, kirívó ruháját okolták. Szerintük sokkal inkább maga a lány tehet a történtekről, amiért túl hivalkodó ruhában járt, ám ez sokkal inkább túlzás, mint sem igazi indok.

Az újságok azonnal lecsaptak a sztorira, nem zavartatva magukat, hogy több kérdésre sem tudnak választ adni. Sőt, inkább kihasználták ezt a helyzetet, aminek segítségével világszenzációként állították be a bűncselekményt. Sikerrel jártak, mert majdhogynem az egész világ érdeklődését sikerült felkelteni.

A rejtélyt csak fokozta a szerkesztőségbe pár nappal később beérkező névtelen betelefonáló, aki a feltételezések szerint maga az elkövető lehetett, ám ezt sosem sikerült bebizonyítani. Csomagot ígért, ami másnap meg is érkezett Elizabeth személyes irataival együtt. Ezzel még nem ért véget a történet, sokkal inkább csak a kezdet volt. Újabb csomagok és levelek érkeztek egy bizonyos 'Fekete Dália Bosszúálló' nevezetű feladótól.

Honnan kapta a Fekete Dália nevet Elizabeth Short?

Ez ugyan csak egy újabb kérdőjel. Ám az újságírók  erre is találtak maguknak választ – ami egyrészről már-már önvédelemnek bizonyult a nyomozók felől érkező vádaskodások ellen, miszerint ők maguk terjesztették el ezt a gúnynevet. Szükségük lehetett egy jól csengő becenévre, ami még misztikusabbá teszi a történetet. Talán pont a fekete ruhája indította meg őket, amit többször is kiemeltek az írásokban, mint egy fontos tényezőt. Ám a firkászok mindvégig bizonygatták, hogy ez a név már a leány halála előtt is keringett az ismerősei körében.

Az ügyben volt még egy igen különös, mondhatni teljesen szokatlan furcsaság. Több, mint hatvan ember, nők és férfiak egyaránt jelentkeztek, hogy színt valljanak a tettükről. Ilyen eddig még egy nyomozás alatt sem fordult elő. A többség valószínűleg csak hírnévre éhezett, nem is tudtak csak huszonöt valódi vádlottat előállítani. A tettes személye viszont örök talány maradt.

Az ügyet végül lezárták, döglött aktának nyilvánították. Garry Ramlow, a Los Angeles-i Daily News riportere elárulta az okot, miszerint „az újságírók miatt van... tönkretették a nyomokat, információkat tartottak vissza."

A megoldatlan gyilkosság után csak megválaszolatlan kérdések és feltevések maradtak, amik nem hagyták nyugodni az embereket azóta sem. Viszont csak fiktív lezárások születtek, mint például James Ellroy bűnügyi regénye vagy Ulli Lommel Black Dahlia címmel forgatott horrorfilmje, ahol próbáltak a miértekre válaszokat adni.