Máig nem sikerült megfejteni az úgynevezett fehér zaj titkát. A különös jelenség rádiókból, telefonokból, televízióból hallatszó, elmosódott, suttogó zörej, amellyel sokak szerint az eltávozottak próbálnak üzenni nekünk. A jelenséget világszerte ismerik a paranormális jelenségek kutatói. A rádiókból, elektronikai berendezésekből érkező, ismeretlen eredetű, sziszegő-suttogó hangokat White Noise-nak, azaz fehér zajnak nevezték el, de pszichofónia (lélekhang) néven is ismert. Úgy tűnik, a rádiók, adóvevők, telefonok olykor „megbolondulnak", s a kutatók magyarázata szerint ez azért lehet, mert ilyenkor a földi adótornyok helyett egy másik dimenzióra hangolódnak át – s innen közvetítenek üzeneteket a Földre.

Tapasztalat pedig van szép számmal, de magyarázat már jóval kevesebb.

Az 1990-es években Magyarországon egy jómódú házaspár végre birtokba vehette álmaik házát, egy gyönyörű budai villát. Boldogan költöztek be, és az első estén elindultak felfedezni a hatalmas ház szobáit. Nagy megdöbbenésükre az asszony a padláson egy régimódi, ócska táskarádiót talált. Valamiért vonzódott a furcsa hangulatot árasztó „régiséghez", ezért – amikor a férje elment hazulról – felszaladt a padlásra, s bekapcsolta a rádiót. Abban a pillanatban döbbenten tapasztalta, hogy a rádióból zene vagy beszéd helyett valami elmosódott berregés, majd suttogó-sziszegő hang szűrődött ki.

A nő ide-oda tekergette a gombot, de mindegy volt, hová állítja, mert a furcsa zörej nem szűnt meg: mintha a rádió ezt az egy hangot tudná csak közvetíteni. Az asszony később azt mesélte: a sziszegés nagyon nyomasztó volt, rettegést, fájdalmat árasztott, s egy-egy szót is ki tudott hámozni belőle. Mintha egy női hang olyasmiket suttogott volna, hogy „félek", „nagyon fáj", és végül „a konyhában, a küszöb alatt".

Amikor a férje hazajött, a nő elmesélte neki a rádióval kapcsolatos furcsa élményét. A férfi kinevette őt. A nő másnap megvizsgálta a konyhai küszöböt, és észrevette, hogy az egyik léc kijár. Nekiesett és feszegetni kezdte. Egy levelekkel teli öreg boríték akadt a kezébe, s mindegyik így kezdődött: „Imádott Emmám!" A feleség megrendülten olvasta el őket, s kiderült, hogy egy Géza nevű férfi írta ezeket a szerelmes leveleket a ház asszonyának. A levelek nyomán Anna rájött, hogy Emma az ötvenes években lakott itt, férje építette ezt a házat, aki gazdag ember volt. Házasságuk elején a fiatalasszony beleszeretett férje titkárába, Gézába, aki szintén viszonozta érzelmeit. Külföldre akartak szökni, ám a férj közben rájött a dologra, s kitört a botrány, Emma pedig szégyenében felakasztotta magát a padláson. Ez utóbbira a már akkor nagyon kíváncsi lakók a könyvtárban kutakodva jöttek rá.

A régi rádió nyilván Emmáé lehetett és a halott asszony üzenetküldésre használta fel. Az új lakók sokat gondolkodtak rajta, mit tegyenek. Végül felkeresték Emma sírját, s mécsest gyújtva ráhelyezték a leveleket. Hazatérve kíváncsian kapcsolta be újra a rádiót, melyből ezúttal zene szólalt meg…

Vajon ez csak időnként, véletlenszerűen történhet meg? Vagy valakik nagyon tudatosan használják fel ezeket az eszközöket, hogy kapcsolatba lépjenek a hozzátartozóikkal? A parapszichológusok szerint igen.

A jelenséget egy svéd tudós, Friedrich Jürgenson (1903-1987) fedezte fel, aki 1959-ben madárhangokat vett magnóra. Visszahallgatva döbbenten vette észre, hogy a madárcsicsergés közé szokatlan hangok is vegyülnek, melyekben mintha halott apja és fiatalon elvesztett felesége suttogását ismerte volna fel.
Jürgenson hatására egy lett pszichológus, Konstantin Raudive (1909-1974) is fellelkesült: lehet, hogy a fehér zajjal végre be lehet bizonyítani a túlvilág létezését? Ez a tudós, akit egy hasonló élmény késztetett a kutatásra, haláláig több mint 100 ezer magnószalagnyi „másvilági zörejt" rögzített, melyek többsége szerinte a köztes világban ragadt holtaktól származik.

Egy újságíró digitális magnetofont vásárolt, hogy arra vegye fel az interjúkat. Később megrökönyödve tapasztalta, hogy megőrült a diktafonja. Olyan recsegéseket produkál, amelyekre nincs magyarázat, mert határozottan emlékszik, hogy az interjúkészítéskor semmilyen zaj nem volt. Gondolta, talán hibás volt a gép és legközelebb egy másikat vitt magával. De azon ugyanúgy megjelentek a fura sípolások, recsegések. És az egész jelenség épp egy barátja halála óta volt így. Az újságíró ekkor nyomozni kezdett, és rátalált a Fehér zaj jelenségre. Lelassítva, felhangosítva is többször meghallgatta a felvételt, és furcsa dolgokat tapasztalt. Bár kivehető szavakat, emberi hangra emlékeztető szavakat nem hallott ki a zajból, de nagyon kísérteties, suhogó, szinte síró hanghatásokat igen.

Az EVP (Electronic Voice Phenomena - elektronikus hangjelenség) sokak által kutatott paranormális jelenség, amelynek odaadó hívei vannak szerte a világon. Fehér zaj címmel filmet is vetítettek a mozikban. A 2005-ben bemutatott film arról szól, hogy a holtak bizonyos csatornákon (elektromos készülékek frekvenciáin) keresztül olykor megpróbálnak kapcsolatot teremteni az élőkkel.
A filmben az elhunytak részéről kezdeményezett kapcsolat a televízió-, rádió- és számítógép-frekvenciákon keresztül jön létre, ezeket a frekvenciákat nevezik a film címeként választott fehér zajnak, amiket aztán a fizikai világban élők fogadnak és értelmeznek. A paranormális jelenségek kutatói közül szinte mindegyikben egy közös vágy munkál: hogy kommunikáljon azzal, aki a szerettei közül már eltávozott.

Itt lehet meg hallgatni egy amerikai médium felvételé , aki szellemmel beszélget.