A vérfarkasok az elmúlt pár évben megint népszerűek lettek. Ehhez valószínűleg eléggé sok köze van az Alkonyat-saganak. Persze van egy kis romantikus felhangja a szerelmes vérfarkasnak, aki akkor változik át, amikor a szerelmének szüksége van a védelmére. Messze van ez már az Underworld világától, ahol a vérszomjas fenevadak teliholdkor változnak csak át – amit ugye nem tudnak befolyásolni –, elveszítik emberségüket és csak mardosó éhségüket akarják csillapítani, többnyire emberhússal – mi mással?
Összességében véve igen nagy utat jártak be a történelem során ezek a mitikus lények, legendákban, mesékben, majd végül Hollywood-ban teljesedtek ki, mutatták meg sokszínű énjüket. A kérdés csak az, vajon mi történne a vérfarkas rajongókkal, ha egyszer csak szembekerülnének egy igazi farkasemberrel. Ez nem vicc! Megtörténhet.

A vérfarkas-szindróma

Habár az érintettek annyira nem értékelik, amikor egy lapra teszik őket a filmek fenevadjaival, sajnos elnevezésüket mégis csak róluk kapták. Ugyanis a vérfarkas-szindróma egy létező genetikai betegség. Lényege, hogy az ebben a nagyon ritka betegségben szenvedő emberek – 1 milliárd emberre jut 1 beteg – jellegzetes külső jegyek alapján azonosíthatóak. Bőrük az átlagosnál sötétebb színű, arcukat és testüket pedig hajhoz hasonlatos nagyon sűrű, dús szőrzet borítja. Itt azonban mindenképpen fontos leszögezni, hogy ezeken a kellemetlen külső jegyeken kívül semmi hasonlóság nincs a betegek és a vérfarkasok között – mielőtt valaki a repülőjegyek között keresgélne.

A betegségre jelenleg még nincs gyógyír, talán majd egyszer... addig is kénytelenek együtt élni ezzel a betegséggel az érintettek, valamint leszármazottaik, akik nagy valószínűséggel öröklik szüleiktől a betegséget.

Így már nem is olyan nagy áldozat az epillálás ugye?