Elevenen eltemetve

A régebbi hitelesen igazolt példák közül a legismertebb Haridas jógi esete, aki negyven napig volt elevenen eltemetve 1837-ben az indiai Lahoreban (a mai Pakisztán területén). A részleteket egy szavahihetőségéről híres angol ezredes, Sir Claude Wade jegyezte fel. Az eseménynek az ezredesen, a többi angol tiszten és a brit konzulon kívül magyar szemtanúja is volt, egy Honiberger János nevű orvos. A különleges képességekkel rendelkező jógi felkészülten ment a „sírba". Az eltemetés előtt négy napig nem evett semmit, csak tejet ivott. A temetés napján már azt sem. Étkezés helyett elvégezte a jóga speciális belső tisztító gyakorlatait, többek között a dhauti-t. Lenyelt egy hosszú vászondarabot, majd visszahúzta, ezzel tisztította meg a gyomrát és az epéjét. Az összes testnyílását viasszal zárta le. Nyelvét hátratekerte, hogy azzal fedje le a toroknyílását. Ezután elhelyezkedett egy nagy lepedő közepén lótuszülésben, keresztezett lábakkal. A lepedő négy sarkát összekötötték Haridas feje fölött, majd az így előkészített csomagot a tanúk jelenlétében behelyezték egy ládába, melyet gondosan lelakatoltak. A lakat kulcsát átadták a brit konzulnak. A ládát egy olyan szobában helyezték el, melynek ajtaját és ablakát szintén gondosan bezárták. A helyiséget 40 napon keresztül angol katonák őrizték. Oda senki sem bemenni, sem onnét kijönni nem tudott. A 40 nap elteltével kinyitották a ládát és kivették belőle Haridas élettelen testét. A jógi segédje elkezdte azt olvasztott vajjal masszírozni, kezdetben eredménytelenül. Hamarosan azonban, megindultak az életműködések és két óra elteltével Haridas képes volt normális beszélgetést folytatni.

Korunkban tudományos intézetekben kutatják e rendkívüli jelenségek titkait. A New Scientist magazin szerkesztője, Nigel Calder is leír egy ilyen kísérletet The Mind of Man (Az emberi elme) című könyvében. Az 1970-ben Új-Delhiben végrehajtott programot, melynél a könyv szerzője jelen volt, a BBC televíziója filmre rögzítette. A kísérletet Bal Krishan Anand agykutatással foglalkozó tudós végezte a 46 éves Ramanand nevű jógival, aki 18 éves kora óta gyakorolja a jógát. Ramanand már évekkel előbb jelentkezett, hogy képes lenne 28 napig eltemetve lenni, és hajlandó magát tudományos kísérletnek alávetni. A kutatók óvatosak voltak és végül úgy döntöttek, hogy a jóginak néhány óra is elegendő lesz a „koporsóban". Ennyi idő bizonyíthatja, milyen mértékben képes csökkenteni az oxigénszükségletét.

A kísérlet idejére a jógit egy akkora levegőtlen ládában helyezték el, melyben lótuszülésben kényelmesen elfért. Testének különböző részeire drótokat erősítettek, melyeknek segítségével mérték a szívverést, a légzés mértékét, az agyhullámokat és a testhőmérsékletet. A ládának légmentesen záródó üvegajtaja volt, ami lehetővé tette a megfigyelést. Belül egy jelzőgomb arra szolgált, hogy szükség esetén a jógi jelt adhasson, ha ki akar szabadulni. Három óra múlva Ramanand oxigénfogyasztása annak a minimumnak az egynegyedére csökkent, amit eddig az életben maradás alapfeltételének tartottak. Az agyműködés a fél alvás állapotát mutatta A szívverés és a légzés lelassult, de állandó és szabályos maradt. A hatodik órában a ládában a széndioxid mennyisége megnövekedett, mivel Ramanand légzése is intenzívebbé vált. A jógi tovább nem volt képes megmaradni a mély transz állapotában. A műszerek az izgatottság jeleit mutatták. Ramanand hamarosan jelzett, hogy szabadulni akar. Amikor kinyitották a ládát, a jógi jól érezte magát Csupán arról panaszkodott, hogy egy kicsit fáj a füle a rászerelt műszertől. A szigorú tudományos vizsgálat alatt Ramanand jógi bebizonyította, hogy légzésszabályozással képes uralkodni azok felett a belső szervműködései felett, melyeket azelőtt az emberi akarattól függetlennek hittek.