Égi jel a betlehemi jászol fölött

A híres csillagászt, Keplert igencsak foglalkoztatta a Megváltó születéséhez fűződő csillagászati esemény és annak evangéliumi leírása. Kiszámolta, hogy a Jupiter és a Szaturnusz időszámításunk előtti hétben háromszor is találkozott a Halak csillagképben. Ez az égi esemény csak sok ezer évenként fordul elő.

Bolyonganak a képernyőn

A sajátos égi jelenségre vonatkozó számításokat 1603-1604 telén állította össze Kepler. Egy programozó matematikus végzettségű férfi viszont hobbiból készített egy olyan számítógépes programot, mely képes megmutatni a csillagok állását - bármilyen korban, bármilyen földrajzi helyen. Pár koordináta meghatározása után a monitor megmutatja, mit láthatott Árpád vezér a honfoglalás éjjelén, vagy milyen csillagok ragyogtak Kolumbusz feje felett, amikor Amerika földjére lépett. A számítógépen természetesen ki lehet rajzolni a 2015 évvel ezelőtti galileai égboltot is.

Hit és tudomány

Mire alapozta Kepler a számításait? A különböző források, köztük a Biblia körülbelül meghatározza Krisztus születésének idejét, az pedig történelmi tény, hogy Heródes király időszámításunk előtt 4-ben halt meg. Vagyis az idő tájt kellett találni valamilyen különleges égi jelenséget, amit aztán később, mint „betlehemi csillagot" ismert meg a világ. Üstökös, egy szupernóva? A végtelenből felbukkanó, majd eltűnő égi képek rekonstruálása nagyon nehéz. De ma már nagyjából elfogadott, hogy mégsem ebben az irányban kell kutakodni, hiszen a végtelenül precíz kínai krónikákban és más egykorú feljegyzésekben nyoma sincs meteornak vagy csillagrobbanásnak.

Valóságból legenda

A Jupiter 12, a Szaturnusz csaknem 30 év alatt hurkolja körbe a Napot. A két bolygó távolsága több százmillió kilométer, kb. 20 évenként mégis előfordul, hogy a Földről egymás felett-alatt láthatóak. De hogy egyetlen évben háromszor találkozzanak?! Természetes, hogy ez az égi jel megmozgatta a Messiást váró világ képzeletét. Ráadásul minden mozzanat mitikus jelentőségű: a babiloniak a Jupitert „a király csillagaként" tisztelték, a Szaturnusz a zsidók választott csillaga, a Halak pedig az emberek megváltójának csillagképe. Így lett a két bolygó találkozásából egyetlen csillag, a betlehemi.

Először májusban találkoztak a bolygók, majd szeptemberben újra. A napkeleti bölcsek számára e sajátos égi jelek hordozták az üzenetet, és talán akkor, a hőség enyhültével indultak útnak. Babilóniából, a mai iraki-iráni területről száz nap alatt érhetett el egy tevekaraván Galileába (Izrael északi részén). És akkor, december végén újra együtt ragyogott fel a Jupiter és a Szaturnusz.