Dzsingisz kán ismeretlen sírja

A történészek majdnem 800 évvel a kán halála után sem tudnak megegyezni abban, hogy hol lehet eltemetve a legendás uralkodó. A közelmúltban emiatt a nagyközönséget is bevonták a keresésbe. Több mint 10.000 vállalkozó szellemű amatőr kutató vizsgált műholdas felvételeket, térképeket, fennmaradt írásos emlékeket. Együttesen olyan 30.000 órát töltöttek kereséssel - ez mintegy 3,4 évet tesz ki -, saját bevallásuk szerint eredménytelenül.

A hírhedt kán eredetileg Temüdzsin néven látta meg a napvilágot 1162. április 16-án. Gyermekkorát előkelő származása ellenére nehéz sorban töltötte, apja ugyanis pár évvel születése után meghalt, örökségét pedig az egymással hadakozó családok elorozták. Temüdzsin azonban képes volt visszaszerezni azt, és megindult felfelé a nomád világ kegyetlen ranglétráján.

Nemcsak katonai, hanem diplomáciai tehetségre is szüksége volt ahhoz, hogy a sztyeppe zűrzavaros világában a számos nemzetségből egy egységes hordát kovácsoljon. Temüdzsin mindkét követelménynek megfelelt. 1206-ban a mongolok nagykánjává választották. Ekkor vette fel a Dzsingisz nevet, ami feltehetően annyit jelent, mint "tenger népek ura". Dzsingisz az elkövetkezendőkben mindent megtett annak érdekében, hogy jogosan viselhesse ezt a nevet.

Neki köszönhető a legendás főváros, Karakorum megalapítása, ahová a világ minden tájáról áramlottak a mesés kincsek, miközben Dzsingisz kán az odahurcolt iparosok és tudósok révén a meghódított népek tudását is importálta. Habár a nagykán élete végéig analfabéta maradt, politikusként szokatlan éleslátás és bölcsesség jellemezte. Kétségtelen azonban, hogy a mongol terjeszkedés leghangsúlyosabb és legismertebb része a pusztítás és a vérengzés volt.

A mongol törzsek egyesítése után Dzsingisz kán azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Kína és a perzsa Hvárezm között húzódó területet is uralma alá hajtja. Utolsó hadjáratát 1226-ban indította a Hszi Hszia királyság ellen, életét pedig az ostromolt főváros, Ninhszia alatt fejezte be, 1227. augusztus 18-án. Halálának oka egy szerencsétlen baleset volt: leesett lováról és belehalt sérüléseibe.

Nomád szokás szerint titokban, ismeretlen helyen temették el. Sírját több száz ló taposta meg, hogy minden nyomot elrejtsenek. A sírt ásó rabszolgákat kivégezték, majd később egy újabb 'osztag' a rabszolgákat kivégző katonákat is lemészárolta.

Testét egyes források szerint az ősi szállásterületre vitték vissza, és valahol a Henti hegységben helyezték örök nyugalomra. A kánnak gyerekkora óta kedves volt ez a hely. Egyesek szerint Dzsingisz maga jelölte ki sírhelyét egy magányos fa tövében, amelyet halála után hihetetlen mennyiségű fű és fa nőtt be. Mintha a természet is arra törekedett volna, hogy soha ne találja meg senki.

Egyhamar nem várható, hogy bárki is rábukkan a Mongol Birodalom alapítójának sírjára, de próbálkozásokban nincs hiány. Ki tudja, talán ebben az esetben mégis igaznak bizonyul majd a mondás, hogy „aki keres, talál".