Balszerencsét hozó földi maradványok

Ősi csontok a lomok között

Egy Joe Walsingham nevű amerikai farmer újonnan vásárolt oakville-i (Georgia állam) házának lim-lomjai között kutatva egy ősrégi csontvázra bukkant, amit azonnal a mészégető kemencébe dobott, mivel semmi kedve sem volt az ilyesfajta leletekkel járó hercehurcához. Az éjszaka kellős közepén elkezdtek ki-becsapódni az ajtók, a székek titokzatos módon maguktól felborultak, a szobákban pedig fülsiketítő harangzúgás hallatszott.

Walsingham nem volt babonás ember, ezért a hangokat kezdetben a szomszédok tréfájának tartotta. De nemsokára olyan események vették kezdetüket, melyeket már ő sem tudott könnyedén, egy vállrándítással elintézni. A házában bekövetkező rejtélyes és hátborzongató jelenségeket a San Francisco Examiner 1891-es cikke ismertette.

Hátborzongató jelek

Először a férfi kutyája dühösen ugatni kezdett az egyik fal irányába fordulva. Aztán egy napon az eb a fal felé ugrott, ahonnan szűkölve, nyakát szegve esett vissza, mintha valaki nagy erővel hajította volna vissza a szerencsétlen állat testét. Ezek után irtóztató kacajok, kiáltások és jajveszékelés hangzott fel a ház minden szegletéből. Walsingham egyik lányát egy láthatatlan kéz ragadta torkon, és fojtogatni kezdte. A farmer az esőben sétálva megdöbbenve látta, hogy egy pár mezítelen láb nyomai haladnak mellette az úton. Az őt követő egyénnek nyomát sem lelte. A család számára végül egy vacsorán telt be a pohár. A vendégeik látszólag nem nagyon törődtek a fenti szobából kiszűrődő furcsa nyögésekkel, ám végül egy vörös folt öltött alakot a fehér asztalterítőn, ami a mennyezetről aláhulló skarlátvörös cseppek következtében egyre szélesebb lett.

A társaság férfi tagjai ekkor az emeletre rohantak, és feltépték a padlót. A deszkák alatt csak száraz port találtak, pedig a terítőn továbbterjedő folt a későbbi kémiai vizsgálatok során emberi vértől származónak bizonyult. A Walsingham család a rémület hatására hamarosan összecsomagolt, és elköltözött a kísértetjárta házból. Joe állítása szerint a csontváz egykori gazdája tért vissza a túlvilágról, hogy addig zaklassa őt a szentségtelen tette miatt, amíg el nem hagyja az események színhelyét.

Az utolsó kívánság

A yorkshire-i Bridlington és Driffield között fekvő gyönyörű angol kastély, a Burten Agnes Hall lakóinak sok gondot okozott az Awd Nance nevet viselő koponya. A meglehetősen bizarr ereklye ugyanis már több mint 300 éve mindenáron a házban „kíván” maradni. Akik megpróbáltak megszabadulni tőle, végül mindig arra kényszerültek, hogy felülvizsgálják elhamarkodott döntésüket.

A kastélyt még a 17. század folyamán építtette három lánytestvér az apjuk, Sir Henry Griffith által rájuk hagyott örökségből. Nem sokkal azután, hogy elkészült a ház, a legfiatalabb lányt, Anne-t rablók támadták meg, amikor hazafelé tartott a közeli Harphamból, ahol baráti látogatást tett valakinél. A falusiak vigyázva szállították haza a teljesen összevert testű lányt. A sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a gondos ápolás ellenére is mindenki számára nyilvánvalóvá vált, nem fog soha felépülni.

Anne, halála előtt nem sokkal, rendkívüli kéréssel állt elő. Ragaszkodott hozzá, hogy a temetése előtt a testvérei levágják a fejét, majd azt szeretett otthonának falai között őrizzék. Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben nem teljesítik az utolsó kívánságát, annak szörnyű következményei lesznek. Két nővére megígérte, hogy a végakarata szerint cselekszik majd, ám a kérés teljesítésének már a puszta gondolata is iszonyattal töltötte el őket. Így hát, miután Anne kilehelte a lelkét, végül mégis csonkítatlanul temették el a holttestét.

Egy héttel a gyászszertartást követően a ház népe arra ébredt, hogy az egyik emeleti szobából megmagyarázhatatlan hangok szűrődnek ki. Egy újabb hét elteltével a család ismét furcsa zajokra riadt fel, az épület minden sarkából ki- és becsapódó ajtók által okozott lárma hangzott fel. Három héttel a temetés után már mindenki egész éjjel rémülten feküdt az ágyában, mert a kastély a folyosókon fel és alá rohangászó láthatatlan lények seregeinek zajától zengett.

A túlvilági zaklatások hatására a cselédség hamarosan felmondott, és mind egy szálig elhagyták a házat. A testvérek elhívták a helybéli lelkészt, és amikor szóba hozták Anne végrendeletét, a férfi egyetértett a sír felnyitásával. A testet, a fej kivételével, olyan állapotban találták, ahogy utoljára látták. A lány feje azonban le volt vágva, a rajta levő bőr lemállott, és csak a koponyacsont marad meg belőle! A két nővér, vonakodva bár, de a kastélyba vitte a komor mementót. A kísértetjárás megszűnt, és a koponyát életük végéig maguk mellett tartották. A Burten Agnes kastély több egymást követő tulajdonosa is megpróbálta kidobni az Awd Nance nevű koponyát, de a rejtélyes csoszogás, kaparászás, ajtócsapkodás és a szörnyű nyögések minden alkalommal meggyőzték őket arról, hogy a különös ereklyét visszategyék a helyére.

Az éjszakai zaklató

Néhány esetben maguk a kísértetek hívták fel a figyelmet arra, hogy bizonyos emberi csontok nem a megfelelő helyen nyugszanak. Ezek a szellemek csak akkor tűnnek el, ha a földi maradványok végre tisztességes temetésben részesülnek. 1930-ban a devoni Lynton egyik házában a vendégek arra panaszkodtak, hogy az egyik szobában egyszerűen lehetetlenség éjszakánként békésen elszunnyadni. A vendéglátó Elder családnak arról számoltak be, hogy egy öreg hölgy szellemét látták, valamint egy gyermek keserves sírását is hallani vélték.

Mrs. Elder sógora ekkor jött rá, hogy a kísértetjárta szoba sokkal keskenyebb, mint az alatta lévő helyiség. Így talált rá a család a befalazott szekrényre, benne egy gyermek ládikájára, továbbá egy halom régi csontra. A házban csak akkor állt helyre a béke, amikor ezeket a tárgyakat eltávolították a szobából, majd az idegen csontokat örök nyugalomra helyezték a közeli templom kriptájában.

A szegény földműves története

Frederick Fisher szegény ausztráliai földműves volt, akinek a termésből származó haszna sohasem fedezte megélhetésének költségeit. Végül bíróság elé került, onnan pedig egyenesen az adósok börtönébe. A gazda még idejében átíratta campbelltowni (Új-Dél-Wales) farmját társa, George Worall nevére, hogy az egyre haragosabb hitelezők ne tudják rátenni a kezüket. Hat hónappal később, a büntetés letöltése után Fisher hazatért. 2005 egyik éjszakáján, egy kimerítő italozást követően otthona felé indult a kedvenc fogadójából, ám ezek után soha többé nem látta senki. A rendőrség megvizsgálta eltűnésének körülményeit, de semmiféle bizonyítékra nem akadtak, ami azt a nézetet támasztotta volna alá, hogy a férfi bűntény áldozatául esett volna.

Hónapok teltek el, és Fisher még mindig nem adott jelet magáról. Aztán egy sötét éjszakán James Farley gazdának hátborzongató élményben volt része. Arra lett ugyanis figyelmes, hogy az egyik kerítésen különös figura üldögél, aki Fisher legelőjének egyik pontja felé mutat. Farley túlságosan ijedt volt ahhoz, hogy napkelte előtt kimerészkedjen oda. A következő reggel egy rendőr kíséretében ment a fantomalak által sugallt helyre. Egy sekély gödörben egy rakás csontot találtak, amikről egyértelműen leégették a húst. A laborvizsgálat megállapította, hogy a maradványok minden kétséget kizáróan az eltűnt Fisheréi.

Nagy erőkkel indult meg a nyomozás, a rendőrök az össze gyanús személyt igyekeztek minél jobban megfélemlíteni. George Worall végül megtört az egyik kihallgatáson, és bevallotta, hogy ő követte el a szörnyű tettet, hogy megkaparinthassa barátja birtokát. Farley később az állította, hogy egészen biztos benne, hogy a legelő felé mutató alak Fisher szelleme volt, csak akkor ez a gondolat annyira hihetetlennek tűnt, hogy egyszerűen nem akart vele megbarátkozni, inkább száműzte a tudatalattijába.

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!