A vámpírfan szerzetes és krónikás

William of Newburgh (1136–1198) egy XII. századi angolszász származású historikus, krónikás, egy Ágostoni kanonok Yorkshire-ből. Tehát egy képzett emberről beszélünk, aki teológiát irodalmat, történelmet tanult, vagyis feltételezhetően egy értelmiséginek nem a vámpír történetek kreálása lehetett a hobbija. De a gyűjtése, az már beleférhetett egy szerzeteshez képest a szokatlan érdeklődési körébe!

Legfőbb munkássága a Historia rerum Anglicarum avagy Historia de rebus anglicis (History of English Affairs vagyis Angol ügyek/afférok történelme), ami Anglia történelmét öleli fel 1066 és 1198 között öt könyvkötetben. Az első könyv 1066-tól az 1154-es időszakot fedi le. A második II. Henrik király uralkodásai idején esett sztorikat taglalja 1174-ig. A harmadik pedig 1175-től Henrik halálig tart 1189-ig. Az utolsó két könyv 1194-től és 1198-ig tart. Az elbeszélés 1198 májusában vége szakad, feltehetően azért, mert a szerzőnek nem volt lehetősége holtában folytatni a munkásságát.

A kritika atyja és potenciális vetélytársat nemtűrő

Napjaink tudósai szerint Newburgh a történelmi kritika atyja. William Newburgh állítása szerint, saját, valódi forrásokkal dolgozott. Ellenben az örök gyűlöletének és ellenszenvének tárgya, a másik neves középkori brit legendák és mesék írója Geoffrey of Monmouth. Kinek legjelentősebb műve a Historia Regum Britanniae, és ráadásul tőle származik az Arthur király, Avalon, a tündérek és a kerekasztal lovagjainak legtöbb története. Newburgh nyíltan vállalta azt a véleményét, hogy kortársa irományai szimplán szemen szedett hazugság.

Mit rejt hát a Vámíprnapló?

Magával ragadó, mindig divatos, napjainkban is olvasható érdekes történetekkel vannak tele a könyvek, amelyek által bepillantást nyerhetünk a XI. - XII. századi életbe és az akkori hiedelem világba. Legfőbb témája azon középkori lények, akinek a lelke visszatér a halálból, szellemek, démonok és persze a vámpírok. A szerző elmondása szerint hiteles forrásokból, szemtanúktól merítette történeteit.

William művében nem csak vámpírokról és halott lelkekről találunk valós eseményeken alapuló történéséket, hanem olyan beszámolókat is, mikor a Szent Martin Szigeten találkozott zöld gyermekekkel.

Persze összességében a szigetország legkorábbi vámpírjelenségeit olvashatjuk benne, aki visszajönnek terrorizálni az élőket. Például, az első kötetben találni olyan fincsi sztorit, hogy egy férfi Buckinghamshire-ben visszatér a sírból, hogy az életben maradt feleségét bántsa és zaklassa. Majd a családját és szomszédokat is zaklatni kezdi. Ekkor jön a helyi lelkész aki megorvosolja a dolgot, miszerint a sírhoz kell kötözni a halottat és kész is. De tőle származik a Melrose Abbey „Kutya papja".

A történetek nagyja vámpírtekintetben ugyanaz. Napközben alukál, éjszaka megjelenik a csúf, gonosz vérszívó, akit kicsit hörpint az élők véréből, majd hamarosan lapáttal kergetik, lenyírják, elégetik és csak a hamvai tanúskodnak arról, hogy valaha is élt. Szóval Newburgh a teljesen a klasszikus vámpírt örökítette meg nekünk.

Mesekönyv vagy igaz történtekkel teli napló?

Bár a történészek elismerik, és mondhatni hitelt adnak Willam munkásságnak, de azért hogy véletlen se kapjunk egységes igen-t vagy nem-et hozzáteszik, hogy legyünk óvatosak a művel, mert lehetnek benne történelmi pontatlanságok és bizonytalanságok. Hiszen a folklór ezért folklór, ahogy a legenda is. Lehet, van is valóságalapja, de nem ezerszázalék.

Ami még különlegessé teszi ezeket a történeteket az az, hogy ő nem magyaráz, nem próbálja megfejteni a miértéket, mi történhetett, az olvasóra hagyja a gondolkodást. Ő csupán őszintén és hűen leírja a(z) (vélt) igazságot.

Ma a londoni British Library-ben őrzik ezeket a könyveket, de az interneten is megtalálható angol nyelven.