A kezdetek...

Természetesen a legenda tősgyökeres amerikai, mint a legtöbb misztikus esemény. Több 10 évvel ezelőttre nyúlnak vissza a Slendert megalkotó események. Főhősünk egy 30-as évei elején járó üzletember, akinek hazafelé vezető útja egy fákkal sűrűn benőtt erdő kitaposott ösvényén vezet keresztül. Akkoriban a környék borzalmas hírnévnek örvendett, és a fák árnyékai mögött is fiatal, drogtól és alkoholtól fűtött rossz fiúk garázdálkodtak. Egy szerencsétlen napon a kora esti hazaballagás katasztrófába csapott át. Az üzletember három 16 éves srácba futott bele, akik a tudatmódosítók eufórikus hatásának leszálló ágán utaztak. A szer lassú távozása fokozta egyébként is agresszív természetüket, letargikus lelki állapotukért az öltönyöst okolták.

A szavakkal való bántalmazás valódi ütésekbe torkollott. A három tinédzser neki esett a férfinak, és addig verték, míg a fájdalomba és a belső sérülésekbe bele nem halt. Tettük következménye villámcsapásként ragyogta be ködös elméjük szürkeségét, ám a felismerésből származó pánik pont olyan gyorsan el is tűnt belőlük, mint amilyen gyorsan beléjük hasított. A szmokingos holttestet a fák közé vonszolták és egy viszonylag magas ágon keresztül vetették a testet.

Az öltönyös férfi szelleme azóta is kísért

Elbeszélések alapján a környékbeli erdős, sőt lakott területeken is kísért a férfi szelleme. Több szemtanú is ekképpen számolt be a történtekről: „Először csupán azt lehet hallani, mintha az embert valaki követné, megreccsen mögötte egy gally a talajon, megzörrennek a levelek. Hiába néz hátra, a szürkületben nem lehet látni semmit. Ha az illető megáll, akkor ő is. Esetleg egy beazonosítatlan árnyék, egy magas, fához simuló sziluett fog látszódni, ha hátra pillant. Pont annyi, amennyi a pánikba eséshez szükséges. Miután eldöntötte, hogy kell-e neki az „áldozat', magas, szinte fülsértő hangokkal kezdődik a vadászat."

Az arc nélküli ember

Nagyjából egy 2-2.2 méter magas, anorexiás alakot kell elképzelni aránytalanul hosszú végtagokkal. Arca egyáltalán nincsen, hamuvá szürkült, halálfejszerű ábrázata van, bár a szemüregek nem üresek, szintén szürkés hártya feszül rajtuk. Maga a test elegáns öltözékbe van bújtatva. Ami igazán érdekes, hogy a ruha csöppet sem kopott, vagy szakadt, pont az ellenkezője, makulátlan. Általában a fák közé rejti karcsú termetét, esetleg az egyik föld közeli ágán kuporog. Ha elég közel ér áldozatához, - mindig a kiszemeltje előtt válik láthatóvá - hátán felszakad a zakó és 4-5 darab pók lábakra emlékeztető fekete kar vágódik az ég felé.

Sokakban a mese úgy maradt meg, hogy a karcsú démon csupán a 16 év alatti gyerekeket kapja el. Tény és való, hogy a rémtörténetek elszenvedői többnyire fiatalok. A másik ilyen felvetés, ami szerény véleményünk szerint már túlzás, hogy minden esetben elkap és feltesz egy kérdést, amire ha helyesen válaszol az illető, „csak" kitöri a két karját, viszont ha helytelen megoldást hall, akkor megcsonkítja és kitépi a szívét. Inkább badarságnak tűnik, de milyen jogon kérdőjelezhetnénk meg egy hiedelmet?