Átjáró két világ között

A természetfeletti tulajdonságokkal felruházott ajtó nem csupán az ismert és az ismeretlen területet választja el egymástól, hanem a két világ közötti határvonalat is szimbolizálja, ezért a rontás elhárításában és a gonosz erő távol tartásában is segít. Az általános népi hiedelem alapján a túlvilágról érkező lényeket a bejáratnál kell feltartóztatni, így például az ajtó fölé szegezett patkó vagy a küszöb alá beásott fokhagyma, nadragulya és szárított béka megvédi a ház lakóit az ártó szellemektől és a boszorkányoktól.

Isteni oltalom alatt

Az ókori rómaiaknál az óévből az új esztendőbe vezető hónap nevét adó isten, a kezdetet és a véget szimbolizáló Janus oltalmazta a városkapukon távozó és érkező személyeket, s erre a kettősségre utal közismert ábrázolása, az előre és hátra tekintő férfi ellentmondásos alakja is. A mitológia szerint a kezében kulcsot és pálcát tartó isten nyitotta ki és zárta be a felkelő és lenyugvó napot őrző égi kapukat, így egyszerre látta a múlt és a jövő eseményeit. A hajdani Rómában az összes kapu és boltozatos átjáró Janus nevét viselte, és gyakran díszítette őket az „ajtónálló” isten márványból faragott arcképe. A hagyomány alapján Janus kultuszát a Kr. e. 715 és 672 között uralkodó Numa Pompilius király a háborúra és békére is kiterjesztette, s az egykori Forum Romanum közelében különleges szentélyt és kaput emeltetett Janus tiszteletére, amely csupán addig állt nyitva, amíg a római haderő fegyverben állt, bezárása pedig azt jelezte, hogy a városban ismét béke honol.

Az ajtókhoz és a kapukhoz kapcsolódó ősi hiedelmekre több, ma is használatos vallási jelkép utal. A zsidó ház szentségét a bejárati ajtófélfán elhelyezett, díszes dobozba zárt pergamentekercs jelzi, amely az isteni gondviselés szimbólumaként oltalmazza az épület lakóit. A keresztény vallásban a zárt ajtó Szűz Mária szeplőtelen fogantatására utal, míg a nyitott kapu a legfőbb erényeket szimbolizálja: a hit esetében a krisztusi tanokra való nyitottságot és a megvilágosodást jelzi, a megváltás révén a mennyországba történő eljutás lehetőségét fejezi ki, a szeretet jelképeként pedig a híveket befogadó, oltalmazó isteni jóságot érzékelteti.

Alkimista mágia

A hermetikus hagyományban a zárt ajtó a megszerzendő tudást ábrázolja, míg a nyitott kapu a megoldott rejtélyeket sejteti. A szabadkőműveseknél a templomkapu két oszlop között található, és a bejárat feletti, háromszög alakú oromdísz csúcsán egy ég felé mutató iránytű áll. Az ajtó alacsony szemöldökgerendája meghajlásra késztet, amely a profán világból a szent helyre történő belépés misztériumát fejezi ki.

Az újkori alkimistákhoz köthető legismertebb „mágikus ajtó” a 17. században élt hírhedt okkultista főnemes, Massimiliano Palombara villájából került elő Róma belvárosában. A városi tanács 1873-ban egy új köztér kialakítása miatt rendelte el az épület lebontását, amely egy varázslatos szimbólumokat és misztikus karcolatokat tartalmazó ajtót rejtett. A befalazott bejárat állítólag Palombara alkimista laboratóriumába vezetett, és egy 1680-ban végrehajtott sikeres transzmutáció titkosított képleteit őrzi. Az alkimista ajtó – amely feltehetően éppen „mágikus ereje” miatt menekült meg a pusztulástól – napjainkban magányos emlékműként áll a lerombolt palota helyén kialakított téren, két oldalán a gonosz erőket távol tartó egyiptomi isten, a törpe és torz testű Bész kőből faragott szobraival.