A fekete tükröt, mely precízen polírozott obszidiánból készült, Mexikó meghódítása után hozta Európába Cortes, 1527 és 1530 között. Mexikóban a tükröket Tezcatlipocaval, a háború sötét istenével azonosították, akinek a neve „füstölgő tükröt” jelent. Az azték papok ezeket a tükröket jósláshoz és a látomások előidézésére használták. Kétségtelen, hogy Dee ismerte a régi görögök pszichomanteumát, vagy „tükörbámulását”, az azték tükör iránti rajongása azonban teljesen megbabonázta.

Tükörnézés

Az ókori görögök tükörnézése jól ismert volt, ugyanis ezzel teremtettek kapcsolatot az ősökkel, és főleg útmutatás céljából alkalmazták. Gyakran vonultak félre egy olyan elkülönített helyiségbe, ahol tükör, vagy bármilyen más tükröződő felület volt, pl. egy víztócsa. Biztosan hallottál a híres Delphoi Jósdáról, ahova a görögök azért utaztak, hogy meghallgassák a papnők jövendöléseit. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Halotti Jósda, Észak-nyugat Görögországban van, ahova a zarándokok azért utaztak, hogy kapcsolatba lépjenek a halottakkal, és megismerjék a jövőjüket. A Halotti Jósda időszámításunk előtt a III. században épült, komplex földalatti járatokkal, és elkülönítő kamrákkal. Ez volt a régi görögök elsőrangú pszichomanteuma, és Ephyra Necromanteionjaként is ismeretes volt.

A zarándokok, akiket a kamrákban szállásoltak el, böjtöltek, érzékszervi tisztuláson, kimerítésen és figyelmük elterelésén mentek keresztül – mindezt azért, hogy olyan körülményeket teremtsenek, mely víziókat indukál. Ráadásul sötét átjárókon, és egy kőlabirintuson haladtak keresztül. Napokkal, vagy hetekkel később, a zarándokok készek voltak arra, hogy találkozzanak a holtak lelkeivel. Lementek a Szent Csarnokba, egy földalatti barlangba, ahol hallucinogén leveleket, vagy magokat vetek magukhoz, majd belenéztek egy nagy vízzel telt réz üstbe, és a tükröződő felületen - a sötétségnek köszönhetően - megláthatták halottaikat. Ebben az állapotukban állítólag halott barátaik és rokonaik kiemelkedtek a tükröződő üstből és úgy tűnt, mintha fizikai valójukban lennének jelen.

1958-ig nagyon keveset tudtunk a görög pszichomanteumokról, amikor is a régész Sotirios Dakaris és teamje felfedezett egy sor apró földalatti termet, melyek egy átjáróval voltak összekötve, és egy fő kamrába vezettek, ahol megtalálták a hatalmas rézüst maradványait, egy korláttal körülvéve. Így fedezték fel a Halotti Jósdát, melyről már Homérosz és Hérodotosz is beszélt.

Raymond Moody Pszichomanteuma

Raymond Moody pszichiáter, a XX. században egy pszichomanteumot hozott létre. Évekkel az után, hogy megírta az Élet az Élet után című klasszikus könyvét a halál utáni élményekről, meg akarta találni a módját, hogy bárki kapcsolatba tudjon lépni a túlvilággal anélkül, hogy meghalna és újraélesztenék. Moody beleásta magát az ókori görögök jóstechnikáiba, és meg is találta a választ, amikor elolvasta a görög mágikus papirusztekercseket, melyeken Egyiptomban talált mágikus recepteket talált, de görögül. Követte a leírt utasításokat, és megalkotta a modern pszichomanteumot, a régi görögök stílusában.

Pszichomanteumát John Dee Színházának nevezte el, és olyan embereket keresett, akik hajlandóak voltak belépni a jelenésfülkébe. Célja az volt, hogy választ találjon a kérdésre: az elhunytak egy ellenőrzött környezetben vajon normális egészséges emberként jelennek meg, vagy pusztán egy jelenés az egész? Előkészületként órákat töltött a pácienssel, sokat beszéltek az elhunytról, akivel az illető találkozni akart. Aztán bevezette a személyt a tükörnéző fülkébe, ahol mindössze annyi világosság volt, amennyit egy szál gyertya képes biztosítani Megkérte a pácienst, hogy relaxáljon, bámuljon mélyen a tükörbe és gondoljon arra, akit látni szeretne.

Az alanyok addig maradhattak a fülkében, ameddig csak akartak, de Moody utána mindenről alaposan kifaggatta őket. Igencsak meglepődött, mert azt tapasztalta, hogy az első 10 alanyból öten látták és kommunikáltak a jelenéssel, és mind az öten hitték, hogy ténylegesen kapcsolatba léptek elhunyt szerettükkel. Legelső alanya, egy 44 éves ápolónő volt, akinek a férje két évvel az előtt halt meg, kapcsolatba került néhai hitvesével, de nem úgy, ahogy ő vagy Moody várta volna. Órákig beszéltek a néhai férjről, ám amikor a nő kijött a fülkéből, rettenetesen zavarban volt, ugyanis nem a férjével találkozott, hanem az édesapjával. Az élmények hatására a nő teljesen ledöbbent, mert a saját szemével látta, ahogyan édesapja kilép a tükörből és beszédbe elegyedik vele.

Moody összesen 300 embert vezetett be a pszichomanteumba, és erről a Kedves kísértetek című könyvében is írt.