A legenda

A legenda szerint Buddhát Shambhalában avatták be a titkos tanokba, amely egy völgy mélyén bújik meg, és óriási hófödte hegycsúcsok veszik körül. A lámák szerint Shambhalába nem juthat el minden jött-ment ember, szigorúan csak az, aki meghívást kapott oda, mivel az ott lévők az evolúció magasabb fokán állnak. Ezért akiket meghívnak, azoknak hasonszőrűnek kell lenniük velük vagyis elérték a megfelelő lelki és szellemi állapotot, az az megvilágosodtak.

Shambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket. Ráadásul képesek voltak telepatikus úton olvasni mások gondolataiban. A jövőt is megtudták jósolni és akár száz évig is éltek. Királyuk pedig fejlett technikákat ismert. Igen messzire ellátott, sőt egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét is tanulmányozta.

Egyéb legendák arról mesélnek, hogy Shambhala egy lebegő város. Ha minden igaz, meditációs állapotban már sokan jártak Shambhalában. Legalábbis akik arra érdemesnek voltak, és meghívást kaptak oda szellemi vezetőiktől.

Tibeti jövendőmondók úgy tartják, Shambhalának 32 királya lesz, és mindegyikük 100 esztendeig uralkodik. Az első az i. e. VI. században, Buddha életében volt hatalmon. Aztán amikor a földön eluralkodik a gonoszság, kapzsiság, háborúk, járványok lesznek és a Föld már becsődölne, megjelenik az utolsó király hatalmas seregével és legyőzi a gonosz erőket, illetve elhozza az aranykort az egész világnak. Akkor visszatér Shambala is, újra megjelenik majd valóságunk jelenlegi dimenziójában.

Kálacsakra- a shambalai tanítások

Eredetileg Sákjamuni Buddha tanította a Kálacsakrát Dél-Indiában, amit később Shambhala királyai őriztek meg. A Kálacsakra megtanítja, hogyan dolgozzunk a test legfinomabb energiáival, hogy általa elérjük a megvilágosodást. Továbbá a Kálacsakrára, egyfajta istenségre is tekintenek, amely mindentudó.

(Kálacsakra tanka - egy festett kép a Sera monostroban Tibetben)

A Kálacsakra tantra, ( „Kála"-Idő, „Csakra"-kerék tantra) a buddhista meditáció és gyakorlat egyik legfontosabb rendszere és öt fejezetből áll. Az első kettőt „alap Kálacsakrának" nevezik. Az első fejezet az úgynevezett „külső Kálacsakrá" ami az asztrológiával és a jövendöléssel kapcsolatos. A második fejezet témája a „belső Kálacsakra", érinti a terhesség és a születés folyamatát, az emberi test és a tapasztalás rendszerét, és az emberi testben lévő pránának harmonizálásával foglalkozik. A harmadik fejezet a meditációra való felkészülést taglalja, ez a Kálacsakra-beavatás. A negyedik magát a meditációs gyakorlatot és a jógát magyarázza el. Az ötödik, egyben utolsó fejezet a megvilágosodás (buddhaság) állapotát jellemzi, ami a gyakorlat eredménye.

A Kalacsakrának ma két fő hagyománya ismert, amit különösen Tibetben és Indiában gyakorolnak. A Ra vonal és a Dro vonal. Mindkét vonal elmagyarázza, hogyan kerültek vissza a Kalacsakra tanítások Sambhalából Indiába.

Shambhala bajnokai

A Shambhala-tanítások szerint létezik alapvető emberi bölcsesség, amely képes segíteni a világi problémák megoldásában. Olyan hagyományról van szó, amely különböző kultúrákban és korokban már többféle formában megjelent a történelem során és jelenleg nem egy fix valláshoz vagy kultúrához tartozik.

Shambhala legendái szerint, a királyságot bölcs és jóságos uralkodók kormányozták, lakói pedig békességben és jólétben éltek. Mindenki jólelkű, tisztességes, nemes és művelt volt. A buddhizmus pedig jelentős szereppel bírt a társadalmuk kialakításában, ugyanis a már említett Sákjamuni Buddha magasrendű tantrikus tanításokat adott Shambhala első királyának, Dava Szangpónak. Miután a király megkapta a tanításokat, Shambhala egész népe a buddhista meditáció ösvényére lépett, így szeretetet, kedvességet, törődést fejlesztett ki magában mindenki és minden lény iránt. Így aztán nemcsak az uralkodó, hanem a város lakói is ugyanolyan magas szellemi szinten mozogtak. Amikor a városban mindenki megvilágosodott, egyszer csak kinőtték ezt a létsíkot és az ország a mennyei birodalomban költözött. Ezért egyesei szerint Sambhala most is létezik valahol az égi szférában.

Hol van volt és hol van?

A mai tudósok Kína nyugati felében húzódó Hszincsiang Ujgur nevű helyre gondolják. Itt több olyan térség is van, amelyek 3000 évvel ezelőtt virágzó civilizáció volt. Más kutatók szerint Shambhala mítosza onnan ered, hogy az egyik feltételezhető helyszíne, az Altaj hegység valaha a sámánok lakhelye volt. Újabb variánsok szerint Tibet szívében helyezkedik el. Viszont sokan kételkednek abban, hogy egyetlen létezett-e ez a hely.
Shambhalát másként még „északi nyugalom helyé"-nek nevezik. Ismét csak más tudósok az egyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják. De elnevezése inkább arra utal, hogy az északi térségben van, ahogyan arra az indiai hagyományok is utalnak, miszerint a Himalájától északra terül el, ahol van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.

Sok tibeti szerint Shambhala Királysága ma is létezik egy kis völgyben, a Himalája egyik rejtett zugában. Számos olyan buddhista szöveg van ma Tibetben, amely részletes, de kissé homályos módon írja le, miként lehet eljutni Shambhalába. A kérdés csupán az, hogy ezeket a ködös utalásokat szó szerint kell-e értelmezni, vagy átvitt értelemben?
Például egyes leírások szerint megközelítését egy tó, vagy kiszáradt tó meder nehezíti, és csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út. A város állítólag a Himalája (vagy a Mount Everest) magas hegyei között helyezkedik el, és a bejáratot a tibetiek angyalai dakinik védik.

Reméljük egy szép napon Shangri-La ismét visszatér erre a síkra elhozva a fényt, a jót és a megvilágosodást mindannyiunk számára! Hogy kevesebb sötét ember legyen...