Rejtélyes haláleset- furcsán gyászoló férj

Nagyon csekély az olyan részletesen dokumentált bűnügyi eset, ahol egy szellem vezette el a hatóságokat a gyilkosához, de Zonáé kétségkívül ilyen rendhagyó.

Mindez 1897 januárban Greenbier Country-ban történt. Erasmus Shue átküldte a szomszédjának a fiát, hogy kérdezze meg a feleségét, szüksége van-e valamire a piacról, ahová éppen készült. Ám a fiú Zonát a rönkházban találta holtan. A lépcső alján feküdt, összezárt lábakkal, az egyik keze a mellkasához szorítva. Az ijedt szomszéd fiú az anyjához sietett, és beszámolt neki a látottakról, az anyuka meg hívta a helyi orvost, George W. Knappet.

Addigra már Shue is a helyszínen volt és még az orvos érkezése előtt felvitte felesége testét az emeletre. Megmosdatta, feketébe öltöztette, fátyollal meg mindennel, mintha már temetnék is, és a hálószobába fektette. Azért ez egy kicsit furcsa viselkedés egy friss özvegytől. Miközben az orvos a holttestet vizsgálta, Shue végig a felesége fejét ölelgette és sírt.

A halottkém nem találta bántalmazás nyomait az asszonyon, sem betegségre utaló jeleket, így hát arra tudtak voksolni, hogy a terhesség okozta szövődményekbe halt bele. Hozzá kell tenni, akkoriban a halottkémek nem vitték túlzásba feladatkörük ellátását, és talán még a szaktudásuk is hiányos volt ahhoz, hogy pontos diagnózist állíthassanak fel.

A halott lány látogatása az anyjánál

Később a temetés rendben lezajlott, azt leszámítva, hogy a gyászszertartáson különösen kezdett viselkedni Shue. Például egy olyan sálat tekert halott felesége nyakára, amitől azt állította, hogy az asszony életében úgy szerette és még a párnával a fejét is megtámasztotta. Mindenki csak arra tudott gondolni, hogy kissé sajátos módon dolgozza fel a gyászt.

A halott feleség anyja soha nem kedvelte a vejét és meg volt arról győződve, hogy ő ölte meg a lányát és hogy mindenkit becsapott. De nem tudta bizonyítani a teóriáját.

Ellenben néhány héttel később furcsa jelenségekre lett figyelmes. A tárgyak maguk mozogtak a közelében, leestek a fényképek és a lánya holmijai eltűntek.
Zona gyakran megjelent az álmaiban és próbálta elmondani, hogyan halt meg, így adta az anyja tudtára, hogy a férje rendszeresen bántalmazta, és hogy egy éjszaka eltörte a nyakát, mert azt hitte, nem lesz hús vacsorára...

Rögtön azután, hogy az anya megvilágosodott, segítség után nézett és még a helyi ügyészt is felkereste, aki bár valószínű, hogy nem hitt neki, de csak elrendelte a tárgyalást. Addigra a mama több olyan tanút is kerített, akik igazolni tudták Shue különösen viselkedését.

Ott volt a helyszínre kiérkező halottkém beszámolója, hogy amikor megakarta nézni Zona nyakát, a férj zaklatott lett és mivel nem akarta még jobban felizgatni, nem erőltette a dolgot.

A lebukott férj

Zona egykori szomszédja is tanúsította, hogy a férj különösen viselkedett a temetés alatt.
Az ügyésznek, Prestonnak nem kellett több ahhoz, hogy elrendelje az exhumálását, és új vizsgálatot indítson. Persze a férj vadul tiltakozott.
Végül Dr. Knapp és két másik orvos megállapították, hogy Zona nyakán fojtogatás nyomai láthatók, megrepedtek a csigolyái, és a légcsöve is összeroppant.

De még így se tudták Shue-ra vasalni a gyilkosságot, aki minden nyomot eltüntetett. Bizonyára azt hitte, simán megússza az ügyet.

Ahogy kezdetét vette a nyomozás, és egyre mélyebbre ástak a férfi múltjában, igencsak megdöbbentő dolgok láttak napvilágot Ugyanis Shue már kétszer is megnősült korábban, és az első feleség állította, hogy a férfi erőszakos volt bele és verte.
A második házasság nagyjából nyolc hónapig tartott, és ott is meghalt a feleség. Ráadásul a két házasság között Shue börtönben is ült, ahol azzal dicsekedett, hogy azt tervezi, hét felesége lesz.

Aztán valahogy az esküdtszék Shue-t bűnösnek találta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiből nem sokat töltött a hűvösön, mivelhogy 1900 tavaszán kanyaró és tüdőgyulladás következtében meghalt.

Az anyuka, Mrs. Heaster 1916-ban halt meg, de halála napjáig szentül állította, hogy a lánya szelleme segített kézre keríteni a gyilkosát.