Szellemi gyökerek, I. Angliai Erzsébet tündöklése

A történet VIII. Henrik angol király szexuális étvágyával, és fiúgyermek utáni sóvárgásával kezdődött, aki - nézetei szerint - politikai helyzetét, hatalmát, gazdagságát jobban megszilárdíthatta volna.

Ugyan Henrik barátunk nem kimondottan férfi példaképként, vagy ideális férjként írta be magát a történelembe, de akaratlanul is hozzájárult egy új nőideál kialakulásához. Mivel maga is művelt férfi volt - talán saját erényei hangsúlyozása, talán meggyőződés miatt - a nőkben is nagyra értékelte a tájékozottságot. Vágyait űzve felrúgta a korabeli szabályokat, saját államegyházat alapított és feleségül vette Boleyn Annát, aki életet adott Erzsébetnek, Anglia későbbi királynőjének.

Henrikünk gyermekeit is a humanista szellemnek megfelelően neveltette – így lett Erzsébetből korának legműveltebb, legfelvilágosultabb gondolkodású hercegnője, aki több nyelven beszélt, szónoklást, művészeteket, retorikát, filozófiát és erkölcstant tanult. Erzsébet 45 éves uralkodása alatt megszilárdította a szigetország hatalmát, és elérte, hogy alattvalói szinte félistenként tiszteljék.

A királynő iskolákat alapított a szegények számára is, az alattvalók között pedig lassan, de biztosan terjedni kezdett az igény, hogy a tehetséges leánygyermekek is tanultak, olvasottak, műveltek és önálló gondolkodók legyenek – akárcsak a királynő.

Anne Hutchinson – a szabadszellemű lázadó

Anne még Erzsébet királynő tündöklése alatt, 1591-ben született az angliai Lincolnshire-ben, egy tanító lelkész leányaként. Kimagasló iskolai képzést kapott, bábaasszony lett. 1612-ben vette őt nőül William Hutchinson majd 1633-ban 11 gyermekükkel követték az Újvilágba, Bostonba települt lelkészüket, John Cotton tiszteletest.

Boston akkoriban még apró puritán település volt csupán. Körülötte a zord vadon és az indiánok – nem csoda, hogy lakói folyamatos feszültségben éltek. Nem voltak ritkák az összetűzések sem egymással, sem az indiánokkal. A korabeli bostoni polgárok üldözték a városban lakó más vallású baptistákat és kvékereket, de árgus szemmel figyelték egymást is. Aki szerintük vétett vallási szabályaik és erkölcseik ellen, azt kiközösítették, kivégezték vagy száműzték. A városka vezetői ösztönösen a VIII. Henrik féle gőgös, tekintélyelvű mintát követték, a nők képességeit érezhetően lesajnálták.

Anne azonban rendkívül önálló, okos, megértő és segítőkész nő volt, jóban volt még az indiánokkal is. Hogy enyhítsen a nők és családjuk terhein, összejöveteleket, afféle „női délutánokat" szervezett otthonában és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül meghívta a városbeli lányokat, asszonyokat. Kézimunkázás, közös sütés-főzés közben a nők őszintén beszélgethettek mindenről, így mulatva, kiengedve a feszültséget, okítva egymást saját tapasztalataik alapján.

A beszélgetések során a szabadszellemű Anne megfogalmazta saját vallási meggyőződését, amely nagyon különbözött a puritán vallási elvektől. Megkérdőjelezte a nők alárendeltségét és a férfiak felsőbbségét. Polgári- és vallásszabadságot hirdetett, ráadásul felvilágosította a társait a nők kulturális értékéről és hagyományőrző szerepéről. Ragaszkodott a lélek és a szellem szabadságához és kijelentette, hogy közvetlenül az Úrhoz is lehet imádkozni, nem kell hozzá egy lelkész közvetítése – főleg, ha a lelkész minden, csak nem erkölcsös. Merészen felvállalta saját hitvallását, és mivel magatartása elutasította a logikátlan, szigorú puritán törvényeket, őt és sokasodó követőit, nőket és férfiakat antinomiánus szövetségként kezdték emlegetni.

Koholt vádak és letartóztatás

Anne viselkedése és gondolatai alapjaiban rázták meg a várost és felbőszítették a hatalmukért reszkető vallási vezetőket. Egy felkeléstől tartva felszólították, hogy szüntesse be ezeket a veszélyes találkozókat, amit persze Anne megtagadott. Ezért hamarosan letartóztatták, és kihallgatásáig börtönbe zárták. Mivel a puritánok nem törvények, hanem a Biblia szavai alapján ítélkeztek, így lázítással, rágalmazással és eretnekséggel vádolták valamint azzal, hogy megszegte a Tízparancsolatot.

A kihallgatás több napon át tartott. A városatyák állították, hogy Anne vétett a „Tiszteld apádat és anyádat!" parancsolat ellen. Abban az időben nő nem prédikálhatott, a vezetők tekintették magukat a közösség szellemi atyjainak.

A tárgyaláson Anne nevetségessé tette vádlóit és megvédte magát. Talpraesetten, bátran, vádlói ostobaságait kiforgatva pillanatok alatt lejáratta az önhitt jogvégzetteket és teológusokat, állításait pedig még a Szentírás szavaival is alátámasztotta. Nyilvánvalóvá vált, mennyire becsontosodottak és kisstílűek a vádlók, a nőkön kívül sok férfi szeme is kinyílt végre. Kiderült, hogy Anne nem bűnös, lázadását azonban nem hagyhatták megtorlás nélkül, ezért száműzték őt a városból, követőit is lázadónak minősítették.

Anne távozása azonban még inkább felrázta és megosztotta a bostoniakat. Hiába volt már a sok nyámnyila rendelet a kézimunka, süteménysütés, a női beszélgetés, a mulatság tiltásáról! Közel hatvan ember követte őt a száműzetésbe, a bostoniak közül egy nagyobb csoport pedig új várost alapított, melynek kormányzójává hamarosan Anne férjét választották. Anne hosszabb vándorlás után végül a mai Rhode Island területén telepedett le, ahol 1643-ban sajnos csaknem mindenkit lemészároltak az indiánok.
Anne szelleme azonban továbbra is kísértett – tanításait a nők továbbra is elsuttogták egymásnak, egyre több nő ébredt öntudatára és nevetett bele az őt csak asszonyállatnak tekintők arcába. Valószínűleg ez vezetett a salemi és bostoni boszorkányperekhez is, melyek következtében végre eltűnt az ítélkezésből a puritán befolyás.

Anne, a feminista vezető

Anne Hutcinsont ma a polgári és vallásszabadság első amerikai élharcosaként tiszteljük. 15 gyermek anyja volt, emellett bátor, csaknem látnoki képességű szabad gondolkodó, a modern nőideál hírnöke. Neki köszönhető, hogy az állami és az egyházi vezetés szétvált a korabeli Amerikában, hogy értékké vált a szabad gondolkodás. Eszköztelenül, pusztán tiszta, pozitív, magabiztos személyiségével érte el eredményeit. A száműzöttből szellemi és spirituális vezető lett, befolyással volt a történelem alakulására.

Szellemisége egész családjára mély hatással volt, gondolatai tovább éltek gyermekeiben. Leszármazottai között találunk hősöket, szabadságért küzdő kormányzót, híres, befolyásos politikusokat és akad három amerikai elnök is – Franklin D. Roosevelt, George H. W. Bush és George W. Bush.

Ha nincs is már itt, hogy megcibálja a copfunk, amikor elszontyolodunk, emlékezzünk rá – érdemes tanulni tőle.