A keresztes háborúk titkos története

Sokan és sokat írtak már a templomos lovagrend kincseiről, kozmikus céljairól. Mi most ebben a cikkben ezt is új szempontból vizsgáljuk, és a lovagrendet egy civilizációs program végrehajtó eszközének tekintjük. A mélyben húzódó események láncolatai kirajzolnak egy lehetséges képet.

A keresztes háború gondolata elsőként II. Szilveszter pápa elméjében merült fel. Az ezredforduló pápája a „treuga Dei” (Isteni fegyvernyugvás) elrendelésével megálljt parancsolt az okkal és ok nélkül egymás torkának eső nemesek marakodásainak. II. Szilveszter valaha Gerbert de Aurillac néven bencés szerzetes volt. Kitűnő fizikus és matematikus, spanyol egyetemeken tanult, ami abban az időben egyet jelentett az arab vagy zsidó iskolákkal. Ő vezette be az hindu-arab számjegyeket az európai kultúrába és ő küldte a mi Szent Istvánunknak a koronát. Határozott, céltudatos jellem volt, még az ördöggel cimborálás vádját is kockáztatta a fejszámoló képességével. Sőt szerkesztett egy igennel és nemmel felelni tudó bronzfejet, amelynek működése a kettes számrendszeren alapult. Ezek után nem valószínű, hogy a felvilágosult, tanult II. Szilveszter az arabokkal akart volna háborúzni, hanem a Szentföld érdekelte. A Német-Római császárság és a pápaság közti küzdelem kissé késleltette a dolgot. A kérdés, hogy mit akarhatott II. Szilveszter, vagy tágabb értelemben a bencés rend Jeruzsálemben megszerezni?

A bencés rend és a „szent” hadjárat

A valódi ok tisztázásához körülbelül 500 évet kell visszamennünk az időben. Az 5. század közepén a népvándorlás s a barbár hordák betörése szétzilálta a Római Birodalmat. Beköszöntött a káosz és a barbárság korszaka, a régi rend elenyészett, a korábbi civilizáció legtöbb jótéteménye feledésbe merült. Ekkor egy igen különös ember jelenik meg a színen: Nursiai (Szent) Benedek. 480-ban született, háromévi remeteség után közösséget szervez és megfogalmazza a közösség híres Reguláját, amelynek minden sora mértéktartást, bölcsességet, emelkedettséget sugároz. Kolostora ajtaját válogatás nélkül kinyitja mindenki előtt, aki valóban Istent keresi. Megalakul a bencés szerzetesrend. A közösséget zárt, önálló gazdaságként szervezi meg.
A teljes napot az „Ora et labora” – Imádkozz, és dolgozz elvnek veti alá. A szerzetesek dolgoznak, tanulnak és imádkoznak. Felvetődik, hogy a Regula még korábbi, esetleg egy zsidó esszénus szekta eredetű, de ez vitatott. S végül Nursiai Szent Benedek olyan munkába kezd, amellyel egy mindenkori keresztény civilizáció alapját teremti meg. Egy többnyire tűzben és vérben álló, barbárok és keresztények dúlta vidéken gyűjteni és rendszerezni kezdi azokat az ókori kéziratokat, amelyeket a fiatal egyház legtöbbször megsemmisített. Szent Benedeknek és követőinek köszönhető, hogy a kereszténység befogadta a görög hagyományt. Ők azok, akik megteremtik a román stílust. Csak mostanában kezdjük megérteni, hogy ezeket az épületeket olyan tudományos ismeretekre támaszkodva tervezték meg, melyek közvetlenül Euklidésztől és Püthagorasztól származnak, s melyek egy részét ma még nem ismerjük pontosan. Márpedig a román stílus építészei kivétel nélkül bencések. De Szent Benedek ennél sokkal többet hagyott az utókorra. Az újrakezdés lehetőségét. Az európai civilizáció teljesen új alapokon történő megújulásának reményét. A Tervet.

A rend központja mindig a királyok hatalmi övezetein kívül keres magának helyet. A bencés rend, bármilyen volt is a regulája, mindig gondosan ügyelt arra, hogy szellemi központja távol legyen a frank királyok hatalmi övezetétől, szívesebben bízták magukat az aquitaniai, katalán, burgundiai uralkodókra, mintsem Nagy Károly utódaira. Úgy gondolták, hogy a frankok képtelenek a civilizáció befogadására? Elképzelhető, hiszen a frank királyok sem szellemi kiválóságukkal, sem erkölcsi erényeikkel nem fényeskedtek.

Most már világosan előttünk van az a civilizációs program, az évszázadokat átívelő Terv, ami Szent Benedekkel indul útnak a Római Birodalom és a civilizáció bukása után, amikor barbárság elborít mindent. Egy új szellemi alapokon nyugvó Európa megteremtése. A bencések lesznek e hatalmas civilizációs project szellemi vezetői és koordinátorai. Ráadásul teljesen titokban kell működniük, de évszázadokban gondolkodnak. Az első felvonás Jeruzsálem elfoglalása. De miért?

A bencés rend, a burgundiai Cluny-i központtal vállalta a keresztes hadjárat előkészületének megszervezését. 1095-ben II. Orbán bencés pápa meghirdeti az első keresztes hadjáratot. A külvilág felé mutatott indok a Szentföld az előretörő szeldzsukoktól történő felszabadítása és a szabad zarándoklat biztosítása volt. A tulajdonképpeni lényeg a Jeruzsálembe jutás és a templomos rend megalapítása. Ezután a történelemkönyvekből jól ismert hadjáratok, hőstettek, csaták, híres lovagok cselekedetei következnek. Az első keresztes hadjáratban főleg francia lovagok vettek részt. 1099. július 14-én elfoglalták Jeruzsálemet és az elkövetkező harminc évben súlyos harcok után, az olasz tengerparti városok segítségével (pénz, fegyver, kereskedelem) elfoglalták Észak-Szíriáig a tengerparti területeket, és négy önálló keresztény államot alapítottak. Ezek hűbéri elvek alapján épültek fel, és nagyjából elismerték a jeruzsálemi királyt hűbéruruknak.

A templomos lovagrend

Három nagy egyházi lovagrend alakult a keresztes háborúk idején. A templomos, a Johannita és a német lovagrend. Ezek közül a legérdekesebb és legtitokzatosabb a templomos rend, melynek titkairól számtalan könyv íródott, de lényeget talán még ma sem ismerjük. A hivatalos változat szerint 1118-ban kilenc „istenfélő” lovag Hugues de Payns vezetésével megjelenik az éppen akkoriban trónra került II. Balduin jeruzsálemi király előtt, azzal a kéréssel folyamodva őfelségéhez, hogy biztosítsák a Jaffából Jeruzsálembe vezető zarándokút védelmét. A király beleegyezik a kérésbe és mivel Salamon egykori templomának helyén laknak a lovagok, a „Templom lovagjai”-nak nevezik őket. Igazi alapítója és szellemi atyja a rendnek Clairvaux-i Szent Bernát, cisztercita szerzetes volt. A ciszterciek a bencés rendbeliek 12. századi megreformált változatai voltak. „Isten dolgai az én dolgaim – mondja Szent Bernát –, és semmi, ami vele kapcsolatos nem lehet közömbös számomra” Megint a benedek rend!

1125-ben Hugues de Champagne eltaszítja feleségét, megtagadja gyermekeit, lemond grófi birtokáról és követi a kilenc lovagot. A kilenc lovag között ott van André de Montbard, Szent Bernát nagybátyja. De mi lehetett ez a titkos küldetés, ami valószínűleg II. Szilveszternek is a célja volt? Mi az, ami csak és kizárólag Jeruzsálemben található?

Figyelemre méltó, hogy a Bibliából, illetve a zsidó hagyományból (Ószövetség, Mózes) két új civilizáció is kinőtt: a muzulmán és a keresztény. Az is figyelemre méltó, hogy mind a kettő elfoglalta Jeruzsálemet. Tehát két azonos jelenség előtt állunk: egy viharos gyorsasággal kibontakozó iszlám civilizáció és egy viharos gyorsasággal kibontakozó nyugati civilizáció előtt, s a kibontakozás kulcsa mindkét esetben Jeruzsálem elfoglalása volt. Ebben az arabnak nevezett civilizációban minden rendellenes. Egy nomád pásztornép építkezni kezd. Hihetetlen fellendülésről van szó, mely egyébként nem korlátozódik építészetre, hanem a mezőgazdaságra, az orvostudományra és az alkímiára is kiterjed. A keresztény tudományos felvirágzás azért nem ennyire hirtelen következik be, mert itt már létezik egy szilárd alap, mely a latin, bizánci és görög civilizáció maradványaiból épül, meg abból, ami a muzulmán civilizációból spanyol közvetítéssel eljut Nyugatra. A kibontakozás azonban a keresztes hadjáratok sikerétől kezdve Nyugaton is egyértelműen érzékelhető. Az iszlám civilizáció nem éli túl a keresztes hadjáratokat, lassan sorvad, mintha gyökereitől szakították volna el. (Az bizonyos, hogy a Keletre érkező lovagok egy nagyon civilizált, messze magasabb kulturáltsági színvonalat találtak, mint a sajátjuk.) A keresztény civilizáció is elbukik, mert nem tudja kiheverni Jeruzsálem elvesztését, és főleg a templomos rend összeomlását. A továbbiakban, az iszlám országokban éppen úgy, mint nyugaton, a kultúra elszakad a szélesebb néprétegektől, a tudás őrzői elszigetelődnek.

De marad a nagy kérdés: mi van Jeruzsálemben, ami sehol másutt nem található?

Mindenképpen egy egyedi vallási ereklyéről lehet szó, ami fontos volt mind a keresztényeknek, mind a muszlimoknak. Ilyen Jézus sírja, a Frigyláda a Törvénytáblákkal vagy a Szent Grál. Megerősíti ezt, hogy tudjuk, a templomosok ásatásokat végeztek a Templomhegyen. Több kutató szerint is a legvalószínűbb a Frigyláda keresése volt, mert Isten létezésének valódi bizonyítékait rejtette. Tudomásunk szerint a Ládában volt a Tízparancsolat kőtáblái, melyeket Isten maga vésett fel, létének bizonyítékaként, az isteni akaratot kifejező pálca, mely a földbe szúrva reggelre kivirágzott és egy aranykorsóban manna, amely az isteni gondoskodás jelképe. A szent tárgyak értelme a „nem csak kenyérrel él az ember” elv volt. Vagyis jó okunk van feltételezni, hogy Szent Bernát küldöttei a Törvénytáblák keresésére indultak.

A civilizációs programnak folytatódnia kell…

A templomosok regulájából csak annyit ismerünk, amennyit nyilvánosságra hoztak. Majdnem bizonyos, hogy létezett egy titkos regula. Egyre nagyobb hadsereggel rendelkeznek a templomosok röviddel a megalapításuk után. Új lovagság, a paplovagság jelent meg a barbárság földjén. Olyan, amilyet nem látott még a világ: készek voltak a kettős harcra, megküzdeni a hús-vér ellenséggel és a káosz erőivel egyaránt. A Nyugat civilizációs törekvéseinek betetőzője volt a templomos rend, olyan tetőpontot jelent, amelyet nagyon hosszú időn át készítettek elő. Általuk a bencés Terv nyílt színre léphetett, mert már valódi erő is volt a kezükben: a Templomosok, a végrehajtó erő. Bankokat nyitnak, megnövelik a pénzforgalmat, fejlesztik a kereskedelmet, megalapították a gótikus építészetet, katedrálisokat emeltek. A gótikát ők alapozták meg a semmiből, hiszen ennek az irányzatnak nem voltak előzményei. Tudták, hogy szakrális építészet nélkül nem létezik civilizáció. S mindezt a „Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam – Nem miértünk, Uram, nem miértünk, hanem a Te nevednek dicsőségére” elv égisze alatt. Ezek után talán kirajzolódik Szent Bernát küldetése, a Terv következő fejezete: megtalálni Mózes Frigyládáját, fellendíteni a nyugati civilizáció fejlődését, felépíteni a Templomot. Szent Lajos király a templomépítőknek különleges kiváltságokat adott, s belőlük lettek a „szabadkőművesek”, akiket senki sem háborgatott többé.

1314. március 18-án nyilvánosan máglyára vetették Jacques de Molay-t a rend utolsó nagymesterét, miután Szép Fülöp koholt vádak alapján lefogatta valamennyi templomost, és sokat közülük kivégeztetett. Ezzel a rend hivatalos története véget ért. De egy ilyen program irányítói bizonyára ezzel is számoltak. Valószínűleg lejárt a rend ideje, és mások vették át a civilizációs programot. Talán a szabadkőműves páholyoknak is volt ebben szerepe. De lehet, hogy csak hagyták őket a reneszánsztól kezdve napjainkig bohóckodni. Nem tudjuk, ma hol tart ez a program, kik az irányítói. Ilyen monumentális civilizációs Terv nem szakadhat félbe ilyen egyszerűen! Legfeljebb letérhet ideiglenesen a kijelölt útról. Mindenesetre a templomosok kivégzése után 37 nappal V. Kelemen pápa meghalt. Ő volt, aki áldását adta a kivégzésekre. Nyolc hónappal később Szép Fülöp lezuhant a lováról, és hamarosan elhunyt. Néhány évvel később kitört a százéves háború, amely romhalmazzá változtatta Franciaországot.

A keresztes háborúk befejezése

A kis keresztény államok sorra elestek, az 1146-ban meghirdetett második keresztes hadjárat is kudarccal végződött. A keresztes háború Tervben eljátszotta a szerepét, kimenetele szinte már közömbös volt. A muszlimok élére egy nagyon tehetséges vezér, Szaladin került, aki nagyon sok veszteséget okozott a keresztes seregeknek és egymás után vette be a keresztény városokat és lovagvárakat, sőt 1187-ben Jeruzsálemet is visszafoglalta. 1189-ben indult el a következő hadjárat, de már a kezdet kezdetén viszály támad az angolok és franciák között (Oroszlánszívű Richárd és Fülöp Ágost között), s ráadásul a németek is jelen voltak, így nem csoda, hogy nem volt egységes hadvezetés. Mindenféle sértődések és távozások után a hátra maradt sereg vezére Oroszlánszívű Richárd lett, aki néhány csata után fegyverszünetet kötött Szaladinnal, mert öccse és a franciák otthon szövetkeztek ellene. A négy keresztény állam kettőre zsugorodott keleten, bár két új is alakult, a ciprusi és a ciliciai örmény királyság.
A következő hadjáratok is meddő vállalkozásoknak bizonyultak, s végül mintegy kétszáz évnyi fennállás után a szíriai keresztény államok megszűntek létezni, osztályrészük az enyészet és feledés lett.

A keresztes hadjáratok gyakorlati érdeme volt, hogy először alakulhatott ki Európában reális kép a muszlim civilizációról, annak okán, hogy széles tömegek látták saját szemükkel az iszlám és a keleti civilizációt. És ha kultúrák bármilyen módon, akár harcok során érintkezik egymással, annak hosszú távon mindkét részre pozitív hatással van. Rengeteg találmány, ötlet, szokás megy át egyik kultúrából a másikba, szinte észrevétlenül. Mindenki tanul valamit a másikról, a másiktól, falak omlanak le emberek között, Megértik, még ha ellenségként is tekintenek egymásra, hogy végső soron a másik nép is csak egyszerű emberekből áll, akik szenvednek, örülnek, éppen úgy, mint minden ember.