A kensingtoni rúnakő

A kő felirata Wahlgren fordításában így hangzik:

"8 svéd és 22 norvég, felfedező úton Vinlandból nyugati irányba. Ettől a kőtől északra, egynapnyi járóföldre két sziklás szigetecske oldalán táboroztunk. Egy nap horgászni mentünk. Amikor visszatértünk, 10 vörös embert találtunk itt vérbe fagyva. AVM óvjon minket a gonosztól. 10 emberünk őrzi a hajóinkat a tengernél, 14 napnyi útra ettől a szigettől. 1362 évben."

A kő története

1898 november 8-án egy Olaf Ohman nevű farmer, a fia és néhány szomszéd fákat vágtak ki éppen, és a gyökereket ásták ki a földből, hogy szántáshoz készítsék elő. Ohman egy makacs gyökérrel kínlódott, pont a földje határán. Mikor végre mégis sikerült kirántani, a makacskodás oka is kiderült: egy kétszáz fontos szürke kő tárult a szeme elé. A fa gyökerei, ahhoz a kőhöz értek, ellapultak. A kő arccal lefelé feküdt a földben, vagy húszcentire a talajszint alatt.

1907-ben egy ifjú tudós, Hjalmar R. Holand vásárolta meg a követ a farmertól. Elkezdte népszerűsíteni a leletet, beszédeket tartott, könyveket írt róla, és az amerikai viking településekről, továbbá Knutson Syent küldetéséről. (Állítólag Knutson állította a követ valamikor.)
1948-ig a kő a Smithsonian Institution-ban volt kiállítva, és az intézet kurátora szerint ez a legfontosabb régészeti lelet, amit csak Észak-Amerikában találtak.

1949-ben a követ visszavitték Minnesota államba, ahol az állam fennállásának századik évfordulója alkalmából le is leplezték. Azóta Alexandriában a róla elnevezett múzeumban található.