A föld mágikus energiája - Boszorkány rituálék fotókon

A fotóművész Rik Garrett hagyományos kollódiumos üvegnegatívokon örökítette meg a boszorkányság és a természet misztikus kapcsolatát.

Társadalmunkban, melyben inkább a materialista, anyagelvű nézetek dominálnak, a nő-központú, rituális közösségek elszigetelt csoportokat alkotnak. Spirituális energiáikat a földből származtatják, általa inspirálódnak. Az erdő mélyén megfürdenek a holdfényben, dobszóra táncolnak, és teljes odaadással válnak eggyé természettel, szellemvilággal.

Az Aradia leírásai juthatnak eszünkbe, Charles Godfrey Leland jóvoltából, aki közkincsé tette a boszorkányok evangéliumát 1899-ben. Raven Grimassi, a Stregheria alapítójának állítása szerint Aradia, Diana és Lucifer lánya vezette a Diana-imádó boszorkányokat a 14. századi Toszkánában. A hold és a Nap szülöttének az Ősi Vallás megismertetése volt a küldetése. A Holdmágia szertartásait ruha nélkül végezték, amivel szabadságukat fejezték ki, illetve mennyei ruhaként tekintettek a meztelenségre. Csillagokba öltöztek, asztrális állapotban voltak.

Az erotika különféle módozatai elterjedtek voltak a spirituális szertartások alkalmával. A polemikus keresztény eszmék szerint a boszorkány az ördög hitvese. A Wicca rítusai az újpogány vallás Úr-Úrnő kettősségén alapulnak és azon az intelmen, miszerint „Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz". 1954-ben a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni szerte a világon.

A hieros gamos, vagyis szent házasság isten és istennő között az ókori görög és egyiptomi vallásokban is megtalálható. Bizonyos fesztiválokon papok és papnők személyesítik meg az istenségeket a testi rítus alkalmával csendes ligetekben, ősi megalitoknál. Használatos tárgy ilyenkor az athame, a mágikus kétélű ünnepi tőr fekete fogantyúval és a kehely.

Animista, mindent lélekkel felruházó őseink hitték, hogy a föld termékeny nő, kedvese pedig maga az ég. Mikor esett az eső, azaz a hímivarsejt, az ég isten megtermékenyítette a föld istennőt. Egyes valláskutatók szerint az első aktus Éva és a kígyó között esett meg az Édenben.

A nemi kapcsolat az egyik módja annak, hogy a boszorkányok csatlakozzanak a földi és égi szellemek világához. Boszorkányperek kapcsán fel-felbukkant az ördög is a témát illetően. Az együttlétet, mint mágikus eszközt, többféleképpen használta fel a boszorkányság. Kifejezték vele imádatukat Isten felé, megjelenítették vele titkaikat, inspirálták vele magukat, szent energiákat generáltak általa. A szent folyadékot és repülő kenőcsöt pedig mágikus és gyógyító célokra alkalmazták, mint élet-elixírt.

A népi mágiában a szabadban szerelmeskedtek, így áldva meg a földet és serkentették a termékenységet. Biztosították tavaszra az egészséges növényeket. A fa szerepe igen fontos volt, ha a közelben helyezkedett el, az energiák a törzsén keresztül feljutottak a lombozat tetejéig, onnan pedig már csak egy karnyújtásnyira van a szellemvilág. A földbe szúrt bot pedig az alvilági erőket irányította a bestiák felé. Legalkalmasabb helyszín, ahol találkozik két folyó vagy két út.