A Borley Parókia rejtélye

A befalazott apáca

A XIX. századi viktoriánus érában épült Borley Parókia külső része hívogatónak és barátságosnak tűnik. A viktoriánus épületet az előző parókia tetejére építették, mely korábban porig égett. A Borley Parókia legelső lakója Henry Bull tiszteletes volt, aki a közeli templomban dolgozott. Úgy tűnik, mintha a parókia és a templom között kapcsolat lenne, mivel Bull nem egyszer látott egy szellemszerű apácát átsétálni a Borley kertjében, miután beköltözött. Tekintetbe véve, hogy a templom, amihez a parókia tartozott, a XII. században épült, és azt, hogy ott van egy XIII. századi Benedek rendi szerzetes kolostor, kézenfekvő, hogy a kísértetjárás alaposan indokolt volt. Úgy hírlik, hogy az apáca beleszeretett egy helyi szerzetesbe, megpróbáltak megszökni egy barát segítségével, aki szerzett nekik egy lovaskocsit, de a végzetes éjszakán rajtakapták őket. A szerzetest felakasztották, a barátját lefejezték, és az apácát befalazták elevenen a parókia kriptájába. Azóta kísértenek itt a szellemeik.

Sok vendég, aki járt a parókián, állítja, hogy látott egy lovas kocsit, melyet két fejnélküli ember hajtott fel a kapuig kísérteties hangok kíséretében. Szintén testetlen hangok visszhangoztak a kertekből az éjjeli órákban.

Eközben Bull családja a kúriában élt, és a ház ki lett bővítve, úgy, hogy mind a 14 gyermeke elfért benne. Henry Bull 1892-ben meghalt, és helyébe lépett fia, Harry. Bár sok kísértetettel volt dolguk, a Bull család keményen kitartott, és Harry haláláig, 1927-ig éltek itt.

Csengőszó az éjszaka közepén

Eric Smith tiszteletes, és felesége voltak a következők, aki ide költöztek, és magukra vonták a kísértetek figyelmét. A paranormális tevékenységekkel együtt, melyet a Bull család megtapasztalt, Smith-éknek egy csomó poltergeist problémával kellett megküzdeniük. A csengő megszólalt az éjszaka közepén, emberi hangok és lépések hallatszottak, a könyvek lerepültek a polcokról, és voltak alkalmak, amikor egy fantomkéz köveket dobált. Egy szeánsz alkalmával, Smith-ék éppen Bull tiszteletessel próbáltak meg kommunikálni. Belebetegedtek a paranormális tevékenységekbe, amivel szembe kellett nézniük, és 1930-ban távoztak onnan.

Foyster tiszteletes és családja volt a következő megtapasztalója a Borley Parókia borzalmainak, és úgy tűnik, ők vonzották legjobban magukra a szellemek figyelmét. Fantom kőhajigálás, összetört üvegek, zokogás visszhangja az éjszaka közepén és a testetlen hangok gyakori jelenségek voltak, míg itt éltek. Sok esetben, személyes tárgyak vesztek el ok nélkül, és soha nem kerültek elő, a falakon írások tűntek fel, majd mintha ott sem lettek volna, eltűntek. Mrs. Foystert gyakran láthatatlan kezek támadták meg.

Egyszer az éjszaka közepén megütötték, kidobták az ágyból, egyszer pedig arra ébredt, hogy valaki a matracot egyengeti láthatatlan kezek által. Foysterék 1935-ben elköltöztek, és az egyik akkori legismertebb paranormális kutató, Harry Price költözött be. 1944-ben tűz ütött ki, és leégett a kúria. Annak ellenére, hogy ez a ház már a történelem része, az essex-i szellemek a mai napig láthatóak itt.