Változó divat - változó Pasi-ízlés?

Még mindig a divatról beszélek. Miért, mit hittetek? Hogy a férfiak az élet más területein is hasonlóan köpönyegforgatók? Meglehet. De itt a köpönyeget – és egyéb ruhadarabokat – nem mi forgatjuk, hanem Ti. Vagy éppen a divat szele. Továbbra sem hagy nyugodni a kérdés, de kétlem, hogy valaha választ kapnék arra, hogy ki az, aki kitalál egy trendet? Ki az, aki először vesz fel valamit, és onnantól az elterjed az egész világon, mint a Gangnam Style klipje. Eheti Pasiszemmel vizsgált jelenségünk tárgya pedig még összetettebb: létezik-e olyan divat, ami egykor már berobbant a köztudatba, és utáltuk; aztán később visszatért, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva akkor már tetszett. A rút kiskacsából gyönyörűséges hattyú lett. Jelen esetben a rút kiskacsák cipők, nadrágok és egyéb kiegészítők. Tisztára olyan ez, mint mikor a csúnyácska lány ostromol a szerelmével, Te elhajtod, aztán évekkel később bombanő lesz, te meg már hiába tepersz nála. A trendeknél annyival jobb a helyzet, hogy még fordítva is működhetnek: a csinos hattyúból is lehet nem túl vonzó kacsa.

Rácuppanok a cuppanós nacidra

Volt egyszer egy kolléganőm, aki évekkel ezelőtt arról mesélt, hogy édesanyja a lázadó fiatalkorában annyira szűk nadrágokat hordott, hogy alig bírta belepréselni magát. Jót mosolyogtunk, hiszen elképzelhetetlennek tűnt, hogy mi valaha ilyet látnánk. Erre tessék, 2012-ben nem a világvége jött el, hanem a lábhoz simulós nadrágok új fénykora. Azt nem mondom, hogy rosszabb, mint a világvége, de azt sem merném Pasiszemmel egyértelműen állítani, hogy oltári szexi. Mi több, ezek a nadrágok gyakorlatilag bokánál végződnek, ami pár éve még biztosan közröhej tárgya lett volna. Most meg?! A saját fajtánk, vagyis a férfiak számára megvan az az előnye, hogy teljesen leleplezi a csaj lábának vastagságát – vagy vékonyságát. Aztán, hogy ebből melyik a jó, az már egyéni ízlés kérdése. Mindazonáltal, ha valaki a nőies öltözködés alfájáról és ómegájáról kérdezne, biztosan nem említeném a bokára cuppanós nadrágokat. A csúcspont ugyanis egészen máshol keresendő.

Holdbéli séta lábbeliken

Ha kifognám az aranyhalat, és a kis szemét zsugori módon csak egyetlen kívánságomat teljesítené, amennyiben visszadobom, akkor tuti azt kérném, hogy a paták és csótányroppantók sose jöjjenek újra divatba. Tudjátok, ezek voltak azok az ormótlan, tégla-vastag talpú cipők, amikben minden második lány egyensúlyozott a 90-es évek közepén. Pasiszemmel akkor is rühelltük, és ez most sem lenne másként. Szerencsére a modern kor egy igazi gyöngyszemet hozott el nekünk: a platform cipőket! Magas a sarkuk és kicsit vastagabba a talpuk is, és úgy mutatnak a női lábakon, hogy rögtön a legkedvesebb pornós emlékképeinket idézik fel. Ezektől még az a fickó is lábfetisiszta lesz, aki amúgy nem az. Állítólag járni közel lehetetlen benne – Ti mondtátok -, dicséretes módon mégis sok Hölgy kísérletezik vele. Próbálkozásaitok során a férfiak maximális támogatásáról biztosíthatlak benneteket. Átvitt és valódi értelemben egyaránt. De ha nem megy, megbeszélhetjük, hogy csak a fürdőszobától a hálóig tartó útra veszitek fel. Mi készek vagyunk a kompromisszumra.

A lényeg, hogy vastag legyen

Ott van aztán a cicanaci. Az oviban ki nem állhattuk – ki az a beteg állat, aki kitalálta, hogy kispasiként ilyet hordjunk?! -, most viszont elolvadunk, ha a női lábakon látunk ilyet. Félúton jár a harisnya felé, és már ebben is van valami izgató. És ha már harisnya. Régen a vastagabb változatait mindennek tartottuk, csak szexinek nem. Aztán a gyengédebbik nem erről is bebizonyította – mint oly sok más ruháról -, hogy lehetséges dögösen hordani. Nem kell más hozzá, mint egy miniszoknya és egy csizma – lehetőleg némileg magas sarkú, ha kérhetjük -, és mi máris sűrű patakokban csorgatjuk a nyálunkat. Vagy csak visszafogottan gyönyörködünk bennetek, hiszen a pasik sem egyformák. De érdekes még a lábszárvédők jelensége is. Legalább jó 10 éve voltak divatban az úgynevezett bakancs zoknik, amik még nyáron is menő viseletnek számítottak. Aztán hipp-hopp eltűntek, de az elmúlt néhány télen visszatértek közénk. Már közel sem annyira trendi, és kizárólag hűvös időben hordjátok, de ettől még a lábmuffjaitok – tényleg így hívják? -, vonzzák a tekintetünket. Ami egyszer jó volt, lehet újra az.

Betűrve és eltűrve

Mindez nem kizárólag a nőkre érvényes. Túlhaladtunk már azokon az időkön, amikor a divat csak a Hölgyekkel foglalkozott. Mi ugyanúgy célpontot jelentünk, és nehezen vonjuk ki magunkat a hatása alól. Sőt, a férfi és női trendek között folyamatosan vékonyodik a határvonal. És nálunk is igaz lehet, hogy ami egykor szinte nevetségesnek tűnt, az per pillanat éppen a legnépszerűbb viselet. Szégyenlősen vallom be, hogy a suliban mindenki rajtam röhögött, amikor az általam keménynek és trendinek képzelt western csizmámban toppantam be a terembe. A helyzetemet tovább rontottam, mivel vadnyugati surranómba beletűrtem a nadrágom. Erre most? A betűrések korát éljük! Rengeteg srác gyömöszöli bele a nadrágja szárát a cipőjébe, az ingekből meg alig látni olyat, amit kívül hordanánk. Pedig régebben ez a karót nyeltséget és túlzott hivatalosságot szimbolizálta volna, most meg még a diszkóban is betűrt ingben indulnak hódítani a legények. Tessék, újra bebizonyosodott, hogy a férfiak semmivel sem jobbak a nőknél: a divat szava előtt mi is térdre borulunk. De lehet, hogy pár év múlva mást mondanék. A trendek és a pasik kiszámíthatatlanok. A nőkről már nem is beszélve.