Szívem, szabad szexelni szenteste?

Még alig léptünk be a novemberbe, amikor a dolgom az egyik bevásárlóközpontba szólított. Ott aztán egy másik (kis) dolgom pedig a mellékhelyiségbe. Már addig is nehezen viselte a bennem élő gyerek a feldíszített kirakatokat és az akciós társasjátékokat, de kézmosás közben végleg eltört bennem valami – és az majdnem a mécses volt. A hangszórókból ugyanis egy andalító karácsonyi melódia szólt. Én meg valahol a hüppögés határán eszméltem rá, hogy tényleg közelednek az ünnepek, és hogy ez milyen jó! Láthatjátok, Hölgyeim, akár ennyi is elég ahhoz, hogy a teremtés koronája szentimentális hangulatba keveredjen. Ugyanakkor kíváncsi lettem arra, hogy vajon csak én vagyok az, akit a karácsony ennyire elvarázsol, vagy más hímek is ledobják ilyenkor a farkasgúnyát, és báránymódra bégetnek a feldíszített fa, az ajándékok, a halászlé és a talpig kinyalt család között. Ja, a kinyaltat természetesen nem úgy értettem. Hiszen karácsony van. Ilyenkor ezt talán mégse. Vagy mégis?

Narancsillat fahéjjal, megjöttem az égősorral!

Alapvetően tehát azt szerettem volna megtudni a kanfalka tagjaitól, hogy a karácsony nem több-e a férfiember számára, mint feleslegesen kidobott pénz ajándékokra, őrjöngő vásárlás a dugig tömött boltokban, kötelező mosolyparádé, amiben azért annyi jó is van, hogy nagyokat lehet kajálni és jól be lehet rúgni a rokonoknál. Ahogy az általában lenni szokott, Domi ragadta magához elsőként a szót, hogy bevallja: nem vagyok egyedül azzal, hogy már a Last Christmas nyitó taktusa könnyeket csal a szemembe. „Volt már olyan utópisztikus álmom, mint amiket a reklámokban látunk, de nem tudom, hogy valaha is át fogom-e élni” – kezdte egy sóhaj kíséretében barátunk. „Tudod, milyen ez. Mindenki összeborul, kötött rénszarvasos pulóverben, a házon százezer forintnyi égősor villog, és egy akkora pulyka, hogy az asztal majd összeroskad alatta. Aztán a térdemre csücsül a két kis csemetém, a drága feleségem pedig Mikulina jelmezben egy kicsit később ül a térdemre”. Eh, na máris elkalandoztunk kicsit… de ne is szaladjunk ennyire előre.

Az otthon melege – de a nőmmel-e?

Ó, itt máris felvetődik egy érdekes kérdés: amíg csak vágyálom a hűséges feleség és a gyermek, de a barátnő azért már befigyel, kinél töltsük az ünnepeket? Múlt héten már szó volt a házon kívüli karácsonyról, de Pasiszemmel nem ritka, hogy szenteste ragaszkodunk ahhoz, amit már gyerekként megszoktunk. „Az igazat megvallva, nálam a karácsony inkább családi ünnep. Mindig otthon töltöttem, illetve az aktuális barátnő is mindig az övéivel. Az ünnepi menüt is édesanyámmal szoktuk tervezgetni” – folytatta Domi. Bercinél viszont ilyesmi fel sem merül, hiszen a nagy magyar valóságtól sok ezer kilométerre élő lányt vett el feleségül – és bizony nehezen barátkozik meg az új ünnepi szokásokkal. „Imádom a karácsonyt, sajnos 3 éve nem igazán van részem olyan igazi, hamisítatlan ünnepben. Hiányzik is” – szólt az e-mail a távolból. „Tavaly azért nem volt rossz, kedvesemmel ünnepeltük itt a 30 fokban. Vettem fát, főztem, tehát volt minden, ami ilyenkor kell. Felöltöztem szépen, ahogy illik: ing, farmer. Nem volt jó ötlet: a húsleves alatt már ömlött rólam a víz...”

Na, ki felejtkezett el az ajándékomról?

Ha otthon is töltjük az ünnepeket, azért ajándékról még gondoskodni kell a nőnk számára. És Pasiszemmel ez évről évre egyre nagyobb feladattá növi ki magát. Ahogy lépegetünk előre közösen, annál jobban tornyosulhat elénk a dilemma: de mit vegyek neki? Hiszen már minden ötletemet elsütöttem, Őt meg hiába kérdezem, csak annyit mond, hogy én vagyok neki a legszebb ajándék. Bezzeg ha tényleg nem kapna semmit, rövid úton repülnék, akár a Mikulás szánja. Pedig Bence szerint van ebben ráció, avagy éljen a praktikus férfi gondolkodás! „Sokkal olcsóbban kijönnék, ha karácsonykor csak magamnak vásárolnék, és mindenki más is így tenne. Ezzel egy rakás felesleges körtől és plusz kiadástól megkímélnénk magunkat. Amúgy a hangulatot szeretem, meg a nagy zabálásokat is” – vette szimplára a figurát a cimbora. Ám én azt mondom, ne feledkezzünk meg a kicsomagolás öröméről... „Az egyik ajándékom egyszer elég szexire sikerült” – terelte a témát izgalmas irányba Berci. „Olyan fehérneműt ’kaptam’, ami csak a csajomra volt jó. Utána persze felpróbálta, és nagyon nagy szex lett a vége. Szóval szerintem nem bűn karácsonykor az ilyesmi”. Hát akkor meg is érkeztünk…

Itt, Drágám? És ha meglátják a rénszarvasok?

Mert lehet-e karácsonykor szexelni? Hiszen ez egy meghitt, vallási utalásokkal átszőtt ünnep, aminek a szeretet a fő üzenete, nem a hancúrozás. De a fentiekből és a most következőkből úgy tűnik, hogy ilyesmin csak én kattogok egyedül. „Persze, hogy lehet!” – vágta rá Bence, és még egy jó sztori is lapult nála. „Szaporodjatok és sokasodjatok: ez ilyenkor is érvényes. És ha már karácsonyi szex: volt egyszer olyan, hogy 24-én vacsora után állatira egymásnak estünk, de úgy felkavarodott a gyomrom a végére, hogy miután elmentem, elmentem egyből kidobni a taccsot a WC-re… Kicsit félreérthető volt a szituáció… Ja, és azóta nem ettem halászlevet!” Ehhez a gyönyörű karácsonyi történethez már csak annyit fűznék hozzá, hogy ha a rokonok miatt esetleg nem lehetünk kettesben, a fürdőszobában lophatunk egymásnak néhány édes percet. Na jó, azt hiszem, mégis lehet szexelni karácsonykor. A lényeg a szeretet. Majd legfeljebb finomabban, romantikusabban csináljuk. Legalábbis az elején. Nehogy feldőljön a fa. Vagy felkavarodjon a gyomrunk.