Sokba fájsz nekem, Kedvesem!

„A nők adják a férfi életének aranyát. Csak aztán sokat kérnek vissza apróban.” – állította a századforduló környékén Oscar Wilde. A kitűnő angol írónak igaza volt, bár nem éppen abban az értelemben, ahogy mi, XXI. századi pasik gondoljuk. Egyszer egy ismerősöm azon véleményének adott hangot, hogy pénz nélkül nem lehet csajozni. Úgy voltam vele, nincs eszénél, hogy ilyeneket mond. Később rájöttem, hogy – Oscar Wilde-hoz hasonlóan -, azért a srác szavaiban is van valami. Mert hiába harcoltak ki maguknak a nők mindenféle jogokat, arra továbbra is csak nekünk van jogunk, hogy egy vendéglős vacsi végén megvillantsuk a pénztárcánkat. Egyszer ez még oké. Vagy bizonyos alkalmakkor. De hogy mindig? És vannak nők, akik ezt elvárják? Bizony vannak. Higgyétek el, nem a sóherség beszél belőlem, csak szeretném nektek megmutatni, hogy az udvariasságnak is van határa. Például a bankkártyáról felvehető napi limitnél.

Húzd le… a kártyám!

Egyik legjobb cimborámnak van egy alapelve: ő kizárólag az első randin hajlandó fizetni a teljes fogyasztást. Ha utána folytatásra kerül a sor, már mindenki állja a maga részét. Nem mondom, hogy egyetértek vele. De az aranyszabályt legalább ő is betartja: a legelső találkozón tényleg úgy illik, ha egyedül a hím nyúl a bukszája mélyére. Pasiszemmel az már sokat elárul, ha a lány megkérdezi, hogy mennyit adjon bele. Ilyenkor kaptok egy piros pontot. Ez ugyanis azt bizonyítja, hogy nem akar megfejni minket, nem veszi természetesnek, hogy mi csengetünk mindig – vagy legalábbis jól játssza a szerepet. Amikor mi ezt visszautasítjuk („ugyan, a vendégem voltál”), abban tényleg van valami a régi idők romantikájából. Úrnak érezzük magunkat, akinek kötelessége lenyűgözni a kiszemelt Hölgyet. Csak ott a veszély, hogy ha ez így folytatódik, ráadásul gyakran, akkor a nagyvonalú úrból kisstílű szegénylegény lesz.

Csak nehogy desszertet is kérjen…

Annál nincs kellemetlenebb Pasifejjel, mikor már gyöngyözik a homlokod az idegességtől, hogy nehogy rendeljen a csaj még valamit, különben mehetsz a konyhába mosogatni. Hogyan mondod meg neki, hogy „Szivi, nincs nálam túl sok pénz…”?! Pár hónap együttlét után már oké, belefér, de az első randik alkalmával még elég kínos lenne. Nekünk viszont az is kínos, ha egyetlen szó nélkül elvárjátok tőlünk, hogy mi fizessünk. Az egyik haver felháborodottan mesélte, hogy volt egy lány az életében, aki minden alkalommal a világ legtermészetesebb dolgának vette, hogy a cimbi állja a cehhet. A srác csőrét rettentően piszkálta, hogy a kis tündérke nem is kérdezte, mennyivel szálljon be a közösbe. És ha még lehet az egészet tetézni, az már tényleg mindennek a legalja, ha ezek után meg sem köszöni a gáláns gesztust. Na, mutassatok nekem egy lovagot, aki ilyen előzményeket követően nem nyúl a kardjáért…

Hány teát is ittál pontosan?

Múltkoriban kezembe akadt egy önéletrajzi ihletésű regény, ahol a magát modernnek valló főszereplő Hölgy azért dobta több jelöltjét is, mert az aktuális udvarló – a második randin - nem állta a teljes éttermi számlát. Miért kéne, hogy ez automatikus legyen? És még csak arról sem volt szó, hogy a cicuska hónapok óta munkanélküliként nyávogott volna. Amennyiben pasiként tudom, hogy a csaj anyagi gondokkal küzd, akkor nyilván igyekszem többet magamra vállalni a terhekből. Viszont itt sem szép, ha a csaj visszaél ezzel, és idővel már kísérletet sem tesz arra, hogy maga is beletegyen valamennyit. Azért itt megjegyezném a védelmetekben, hogy mi, férfiak is lehetetlen dolgokra vagyunk képesek. Egyik bűbájos Hölgy ismerősöm sztorizott arról, hogy egy randevúja végén a fickó nekiállt számolgatni, hogy a szőkeség hány teát ivott meg, és képes volt nagyjából 700 forintot elkérni tőle. Azért ezt ne már – még Pasiszemmel se.

Elveszed ezt az ezrest, ha azt mondom!

Ennél a pontnál jutott eszembe a másik véglet: amikor a nő nem engedi, hogy lovagiasságunk a felszínre törjön. Vagyis egyszerűen nem fogadja el, hogy mi fizessünk. Igen, hihetetlennek hangzik, de létezik ilyen nő! Ez a helyzet nem kedvünkre való, sőt, inkább megalázó. Kerültem már hasonló szituációba, aminek az lett a vége, hogy elfogadtam a lány számla felezési szándékát. Tündérkém, ha ennyire fizetni akarsz, ám legyen! Elárulom nektek, hogy Pasiszemmel ez miért különösen fájó. Azért, mert ebből világosan lejön, hogy esélytelenek vagyunk a csajnál. Ha még azt sem engedi meg nekünk, hogy legalább az első randin lenyűgözzük a pénztárcánk tartalmával, akkor hogyan jutnánk el a csókig, vagy esetleg még tovább? Ez olyan tipikus, „zavarjuk le az egészet gyorsan, és nehogy tartozzak feléd akár egy forinttal is” hozzáállás a részetekről. Alaposan beletiportok a tűsarkatokkal ilyenkor a lelkünkbe…

Moneymegosztás

Amitől még szintén elfog a hányhatnék, az az, amikor fajtársaim megjátsszák a Janit. Mérték nélkül szórják a pénzt, elhalmozzák a nőt mindennel, majd mikor az mégsem rakja szét a lábát a harmadik randevún, a fejéhez vágják, hogy bezzeg mennyit költöttek rá. Egyetlen nő sem csokiautomata, ahol a bedobott pénzért biztosan kapsz valamit. Viszont egyetlen férfi sem „fejhető” állandóan. Kedveseim, ha azt kérdezitek, hogy „jó, de akkor mi a helyes megoldás?”, arra is van válaszom. A költségek megosztása. És nem kell mindig. Néha tényleg hagyjátok, hogy a tenyerünkön és a pénztárcánkon hordozzunk Titeket. De néha legyetek olyan jók, villantsátok ránk a legszebb mosolyotokat az észveszejtő dekoltázsotok felett, és amíg mi fizetünk a mozijegyekért, súgjátok a fülünkbe, hogy „köszönöm, de akkor a popcornt és az üdítőt én állom”. Ám legyen. Bár lehet, hogy a dekoltázsotok felülír minden számlát… ;)