Egy bimbózó kapcsolat tele van újdonságokkal, kihívásokkal. Vajon milyen lesz az én gyönyörű párom ébredés után, smink nélkül, kócos hajjal? Vajon a haverjaim szeretni fogják? És Anya jól kijön majd vele? Mivel a mi barátnőnk kedves, aranyos,, vicces és szeretni való, az első két válaszra kapásból a „természetesen!" szóval válaszolhatunk. Ezek alapján garantáltan Anya is szeretni fogja. Legalábbis remélem.

Az első lépések

Ha vasárnap, akkor húsleves, rántott hús zserbó és teli pocak. De ez a vasárnap most más lesz... ma mutatom be a szüleimnek a barátnőmet. Nem volt nehéz dolog megszervezni, Anya már nagyon kíváncsi volt Évára, ő pedig egyszerűen beleegyezett. Semmi ellenkezés, semmi időhúzás. Máris jól indul.
- Szívem, szeretni fog anyukád?
- Hogy ne szeretne? Pont olyan lány vagy, akit elképzelt mellém!

Hu, legalább őt megnyugtattam. Hiszen miért ne szeretné Anyukám? Ő sem gonosz nő, nem akarja, hogy kellemetlen legyen a hangulat, nem akar unszimpatikus lenni. Tudja, hogy szeretem Évát, azt is, hogy fontos nekem a véleménye, és az is, hogy jól kijöjjenek egymással. Amint belépünk a kapun, tuti karon ragadja, és ő mutatja majd be az egész családnak.

Kész az ebéd!

Én is megnyugodtam... Jó volt az első benyomás. Éva elragadó, kedves volt. És még sosem láttam olyan gyönyörűnek, mint mikor Apukám bókjától elpirult. (Bár abban biztos voltam, hogy Apa elsőre megkedveli majd.) Anya is rögtön megszerette.. és nem csak azért, mert segített készülődni a konyhában, vagy azért, mert olyan jóízűen evett. Bár nem is igazán illik hozzám a tányérját csak úgy kapirgáló leányzó. Azt mondjuk nem értem, miért kellett már rögtön az első találkozásnál rákérdezni a gyerek témára... Hiszen fiatalok vagyunk még, ráadásul csak néhány hónapja vagyunk együtt. Még össze sem költöztünk. Meg is fogom neki mondani, hogy ez még túl korai.

Ezt a napot is túléltük

Nem sok jobb dolog van annál, mint mikor jóllakottan, elégedetten lépsz ki a szülői házból a barátnőddel az oldaladon. Éva vicces volt, természetes, ragyogó... nem is tudom leírni, egy szóval tökéletes volt. Nem volt sem túl nyálas, tolakodó, sem túl visszahúzódó. Megdicsérte Anya főztjét, segített rendet rakni ebéd után, jól kijött Apával is. Még egy orchideát is kapott Anya „gyűjteményéből", ez pedig nagy szó.
- Na, mit gondolsz? Megszerettek a szüleid? – kérdezte, mikor már a kocsiban ültünk.
- Viccelsz? Anyám beléd szeretett, nem hiába adott még virágot is neked.
- Tudom, de mi van, ha csak nem akart gonosz lenni velem? Vagy téged nem akart megbántani?
- Figyelj... jó, ha tudod Anyukámról, hogy ami a szívén az a száján. Ha bármi baja lenne veled, az hidd el, éreztette volna velem, vagy ebéd után kaptam volna egy szentbeszédet. Nyugodj meg, minden rendben van!
- Igazad van... Ha már itt tartunk.. Jövő hónapban elmegyünk az én szüleimhez? Már nagyon kíváncsiak rád.
- Ööö... persze! Milyen ajándékot vigyek nekik? Virágcsokor meg egy üveg bor? Vagy az túl snassz? Mit vegyek fel? Na és a bátyádnak? Mit vegyek neki?
- Nyugi, nem fognak megenni!

Tudtam, hogy eljön ez a pillanat is. Lehet, hogy engem nem fognak szeretni a szülei. Elvégre én bújok ágyba az ő kicsi lányukkal.. és ha az apja majd elbeszélget velem olyan Bruce Willis-esen : „Ha megbántod a lányomat..."

- Mi a baj drágám? Olyan szótlan lettél...
- Semmi, semmi, csak elgondolkoztam.